Kreativitás a hierarchikus rendben

✎ Interjú Váguj­helyi Ferenc NAV-ot vezető állam­tit­kárral

A csaknem hat év után a NAV-hoz visszatért szak­ember úgy látja, nagy felelősség és komoly te­en­dők hárulnak a hivatalra az adózók ki­szol­gá­lá­sában: a többség ugyanis szabályosan adózik, ha ehhez könnyen érthető és egyszerűen használható online felületeket vehet igénybe. Múltról, jelenről és a jövőről is beszélgettünk Váguj­helyi Ferenc NAV-ot vezető állam­tit­kárral. 

– 2015 végén, amikor az informatikai veze­tő­helyettesi pozícióból távozott a NAV-tól, a kol­lé­gák­nak írt elköszönőlevélben úgy fogalma­zott, „hihetetlen az a fejlődés, amit közös mun­kával elértünk”. Hat évvel később mi­lyen­nek lát­ja ezt a hi­vatalt, aminek ezúttal a vezetésével bízták meg?

– Nem tartom túlzásnak, hogy ez a szervezet a köz­igazgatás csúcsa. Kiváló vezetők irányítják a mun­kát, és meghatározó tényező a hagyományokra épü­lő szer­vezeti kultúra. Fontos vezérelv a hierarchia, ami minden momentumban jelen van; például ahogyan a kollégák megszólítják egymást, abban is megmu­tatkozik a rangidősnek kijáró tisztelet. A hierarchikus rend mellett azonban van egy másik domináns jellemzője is a szervezetnek, ez pedig a kreativitás. Ritka, hogy ez a két dolog egy ekkora hivatalban egyszerre érvényesüljön, és azt hiszem ebben komoly szerepe van a rendkívüli szervezeti kultúrának. Nyil­ván a sajátos ösztönző miliő és a felelős munkáltatói filozófia hozadéka, hogy nagyon sok tehetséges em­ber megtalálja a számítását a NAV-nál, ami a további fejlődés egyik szükséges feltétele.

– Ha nem bánja, utazzunk vissza az időben 6 évet! Távozásakor mit mutatott a mérleg, hol tartott akkor a hivatal, mit jelentett elköszönő soraiban a „hihetetlen fejlődés”?

– Akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) alapításának negyedik éve végén jártunk. Belső pro­jekt­jeink, az egységes adó- és vámhatóság létrehozása, az egyesített folyószámla és adattárház, az egységes koc­ká­zat­elemzés önmagukban is jelentős szervezeti, szakmai és informatikai feladatot jelentettek. A teljes gazdálkodói szfé­ra együttműködését igényelte több nagy fejlesztésünk: a „té­teles áfa” és a hozzá kapcsolódó közösségi adatkörök elemzése a cégek közötti bizonylati konzisz­tenciát tette elemez­hetővé. Az online pénztárgép projekt a készpénzalapú gazdaság fehérítésével hozott a Kincs­tárba annyit, amennyit gondolni sem mertünk. Az itt al­kalmazott műszaki meg­ol­dásra számos országban felfigyeltek. Láttuk a többi példán, hogy hiába online a rendszer, ha az adat nem a pénztár­gépből, hanem egy raktárba beállított notebookból jön. A bizonylat- és kész­pénzalapú elemző rendszerekből nem derült ki, van-e tény­leges árumozgás egy-egy ügylet mö­gött, ennek meg­oldására született az EKÁER. Mindezen túl akkor már láttuk, hogy elérkezett az ideje a két irányú elektronikus ügyfélkapcsolatok és a böngészőből kitölthető be­vallások rendszerének. Az, hogy akkor sikerült erre a szint­re elérni, az egyebek mellett annak volt köszönhető, hogy sikerült az igényeket, a problémákat és a hiányosságokat azonosítani, strukturáltan gondolkodni és ter­vez­ni, a szakmai ágak bíztak egymásban, önzetlenül meg­osz­tották egymással információikat. Sok tényező együtt állt akkoriban a sikerhez. Nem titkolom, igen elfáradtam, de nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni a NAV mun­ka­tár­saival ezekben a projektekben.Vágujhelyi Ferenc51 éves, nős, két felnőtt gyermek édesapja1994-ben fizikatanári, majd 1995-ben programozó matematikus végzettséget szerzett az ELTE-n. Szakmai pályafutását 1995 és 1996 között pénzügyi rendszerfejlesztőként kezdte a Philip Morris Hungarynál, majd 1997-ig információbiztonsági szakértőként dolgozott az ÁPV Rt.-nél. 1997 és 1999 között projektvezető volt az IBM Hungarynál, 1999-től 2002-ig az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgató-helyettese, 2003-tól 2010-ig a Professzionál Informatikai Zrt. elnök-vezérigazgatója volt. 2010 és 2013 között a NAV szak­fő­igaz­gatója, majd 2015-ig informatikai elnökhelyettese volt. 2015 óta a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke, 2018 óta a Digitális Jólét Program Blockchain munkacsoportjának vezetője, 2020 óta a Hírközlési és Informa­tikai Tudományos Egyesület elnöke.2021. július 8. óta a Pénzügyminisztérium Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetéséért felelős államtitkára.2013-ban a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál a „Bezerédj-díj aranyfokozat” kitüntetésben részesült, 2020-ban pedig Puskás Tivadar-díjat adományozott részére a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület.Számos tudományos publikáció szerzője, fő kutatási területe az elektronikus azonosítás, valamint a blockchain technológia alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata a közigazgatásban. Több, az információtechnológiával összefüggő szabadalommal rendelkezik.

– Ön akkor a NAV-tól a Nemzeti Hírközlési és Infor­matikai Tanács (NHIT) élére került. Továbbra is el­végzi az elnöki tiszttel járó feladatokat, ami felveti a kérdést, miként lehet hasznosítani a két szervezet irányításában rejlő szinergiát?

– Építek erre a szinergiára, ami szinte kézenfekvő: a gazdaság digitalizálásában az adó- és vámhivatalnak kulcs­sze­repe van, ugyanakkor az NHIT az infokommunikációs szek­tor fejlesztésén munkálkodik. Az irány ugyanaz, a két te­rület erősíti egymást, az egymással harmóniában lé­vő célrendszer pedig megfelel a Digitális Jólét Program hosszú­távú stratégiájának.

– Ön hogyan definiálja a NAV digitalizációs kulcs­szerepét a közigazgatás egészében?

– Induljunk ki abból, hogy küldetése szerint a NAV a tár­sadalom közös költségeire biztosít fedezetet a törvé­nyek­ben meghatározott mértékben és módon. Lé­nye­ges kér­dés, hogy milyen eszközökkel éri el ezt célt. Az első helyre sorolom az adózók támogatását, például kor­szerű be­val­lási rendszerekkel, támogató ellenőrzésekkel, tájékoz­tatás­sal. Nagy felelősség és komoly teen­dők hárulnak ezen a területen a NAV-ra, mindenekelőtt megfelelő on­line felhasználói felületeket kell lét­re­hozni. Ugyanaz, ami 15 év­vel ezelőtt segítette a pro­fesszionális könyvelők mun­káját, az ma akadályozza az adózókat. Azért emelem ki ezt a feladatot, mert az adófizetői kör 85 százaléka olyan, aki ha megfelelő eszközt kap a kezébe, akkor ké­pes és akar is közterhet fizetni, továbbá tud élni a jogaival is. Második tényező az adatvagyonban rejlő lehető­sé­gek kiaknázása. Az adat- és élet­helyzet-alapú közigaz­ga­tásban már nem jelent adminisztrációs többletterhet az adatok valós idejű eljut­tatása az adó- és vámhivatalhoz, mivel a gazdasági események adatai eleve digitálisan ke­let­kez­nek. Ez alapozza meg azt, hogy mélytanulási mód­sze­rek­kel tu­dunk követ­kez­tetni arra, hogy egy adózónak mi­lyen kötelezettségei és milyen állammal szembeni köve­te­lései keletkeznek, és ezen folyamatok nagy része nem igényel emberi köz­re­működést. Amellett, hogy ki­szol­gál­juk az adózókat, felderítjük a deviáns viselkedést is, ami nem okvetlenül tör­vény­sértő, csak el­tér a meg­szo­kottól. Az automatizmusok nyo­mán tehát pre­cíz koc­kázatkezelő rendszer hozható létre.

– Mennyire van közel ehhez a NAV?

– A válasz azért nem lehet egzakt, mert a célt nem úgy kell elképzelni, mint például a pillanatot, amikor megérke­zünk a pályaudvarra. Inkább ahhoz hasonló ez a fejlődés, mint amikor hegyet mászunk, és egyre magasabbra sze­retnénk eljutni. Az biztos, hogy tekintélyes magasságban vagyunk, vagyis az eddig elért eredmények nagyon komoly muníciót jelentenek. Hogy mekkora a kontraszt a jelen és a múlt kö­zött, jól érzékelteti, hogy ma már el­lenőrzéskor nem páro­sítgatja a papíralapú számlákat a revizor, hiszen minden adat elektronikusan rendel­ke­zésére áll.

– Szó volt a nem törvényellenes deviáns mintákról, de nyilván a súlyosabb esetek is látókörbe ke­rülnek…

– A hivatal szemszögéből nézve az együttműködésre kép­te­len adózóknál a segítség a leghasznosabb eszköz, de aki nem hajlandó együttműködni, azt szankcionálni kell. Ilyen­kor az állam jogszerű követeléseinek érvényesí­tésé­re szolgáló végső eszközt a NAV bevetési, illetve bűnügyi szak­területe testesíti meg. Ez a harmadik elem a sorban az adózók támogatása és az adatalapú kockázatelemzés mellett.

– A NAV mellett az adózás, adóztatás többi szerep­lő­je sem hagyható figyelmen kívül. Hol tart a digi­ta­lizációban a mezőny többi tagja?

– A digitális közigazgatás világa jelentősen centralizálódott, amire a nemzeti és a nemzetközi környezetben is igény van. Az egyik tényezőt a hazai azonosítási sza­bályok jelentik az egységes ügyintézési platformmal és az Ügy­fél­kapu szolgáltatásaival. A másik tényező a digitális azonosításról, hitelesítésről, illetve a sze­mé­lyes adatok vé­del­méről szóló uniós rendelet, ami tech­nikai centralizációt eredményez. Ami pedig a piaci környezetet illeti, kénytelenek va­gyunk követni szabványteremtő megol­dá­sokat. A digitális írástudás meghatározó eleme a kö­zös­ségi médiában nyúj­tott szolgáltatások felhasználói felülete. Ha ettől radiká­li­san eltérő módszerekkel pró­bál­koznánk, az olyan len­ne, mint­ha egy ismeretlen nyel­ven akarnánk kom­munikálni. Meg kell adnunk ma­gun­kat ezeknek a trendeknek, sőt, ki kell használnunk az ezekben rejlő lehetőségeket, azt, hogy valaki már gyarapította a tömegek tudását a digitális tér­ben. A tudáshoz szük­séges képességek kapcsán ugyan­csak nem mehe­tünk el a fiatalok, a startupok kom­fortja mellett. Nekik már az jelentene terhet, ha pa­píralapon kel­lene ügyeket intézniük, hiszen esetükben már szóba sem jön a papír­szám­la, és nem használnak készpénzt. Számukra a di­gi­talizáció azt is je­lenti, hogy ellenőrizhetővé vált minden mozza­nat, és az azonnali vissza­jelzés természetes szükség­let, amit például a NAV számlázó rendszere is korrekten tel­jesít. A számla­tömb és a készpénz igazából már csak an­nak hasznos eszköz, akinek az üzleti modelljében po­ten­ciális té­nyező az adóelkerülés. Az ilyen üzleti model­lek feltűnésekor a NAV deviancia indikátorainak vala­me­lyike biztosan „megkongat­ja a vész­ha­rangot”.