Az adóeljárás és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárás szabályait érintő változások

✎ Barthné dr. Molnár Mónika

Jelen írásomban az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvényt (a továbbiakban: Air.), az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényt (a továbbiakban: Art.) és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. CLIII. törvényt (a továbbiakban: Avt.) érintő, 2022. folyamán, január 1-jét követően hatályba lépett, valamint az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Módtv.10.) által – annak kihirdetéséhez kapcsolódó időpontokban (azt követő napon, azt követő 31. napon), illetve 2023. január 1-jével – beiktatott lényegesebb módosításokat ismertetem.  

A módosítások jellemzően az adminisztráció egyszerűsítése, a változó anyagi jogi adó- és ágazati jogszabályok, valamint a jogalkalmazás során felmerülő kérdések miatt váltak szükségessé, de akad közöttük olyan is, amelyet az Alkotmánybíróság határozata, bírósági döntések vagy az Alapvető Jogok Biztosának ajánlása, illetve az uniós jognak való megfelelési kötelezettség indokolt.

I. Az Art. változásai

1. A 2022. február 11-étől „hatályba lépett módosítás”

Az Alkotmánybíróság 2/2022. (II. 10.) számú határozatával a fenti hatállyal megsemmisítette az Art. átmeneti szabályának^[1] azt a szövegrészét, amely szerint az Art. rendelkezéseit a hatálybalépését követően a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell, arra való tekintettel, hogy ez az előírás a hátrányt okozó visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, ezért ellentétes az alaptörvénnyel. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem mondta ki e rendelkezés általános alkalmazási tilalmát, ami azt jelenti, hogy a fenti időpontban folyamatban lévő megismételt eljárásokban továbbra is alkalmazható az Art., de ha például egy bíró az előtte folyamatban lévő ügyben azt észleli, hogy a felperes emiatt hátrányos jogi helyzetbe került, indítványozhatja az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását az egyedi ügyből.
Azokban a megismételt eljárásokban viszont, amelyek a fenti időpontot követően indultak, illetve indulnak, az általános alkalmazási tilalmat nélkülöző megsemmisítés miatt törvényértelmezési kérdéssé válik, hogy melyik eljárási kódexet kell alkalmazni: az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt (a továbbiakban: régi Art.) vagy az Art.-ot. A megváltozott előírás szerint „az Art. rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni”, amely előírásnál ezentúl kérdéses lesz, hogy az „eljárások” kifejezésbe az alapeljárást vagy – ha ilyenre sor került az adott ügyben – a megismételt eljárást is bele kell-e érteni.
Az Alkotmánybíróság által elrendelt megsemmisítés tehát nem jár automatikusan a régi Art. alkalmazásának a kötelezettségével a jövőben induló megismételt eljárásokban, sőt az Art.-nak a 271. § (3)–(16) bekezdéseiben szereplő eljárási szabályai kifejezetten alkalmazhatóak a megismételt eljárásokban. Az Art. olyan anyagi jogi természetű rendelkezései (pl. az elévülés nyugvásának szabályai) azonban nem, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy visszamenőlegesen hátrányt okozzanak az adózóknak. A fentiekkel kapcsolatban kimondta még az Alkotmánybíróság, hogy a megsemmisítés egyáltalán nem érinti a fenti időpontban vagy az azt megelőzően létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket, mint ahogy a megsemmisített jogszabályi rendelkezésen alapuló, felül nem vizsgált bírói döntéseket sem.

2. A 2022. március 1-jétől hatályba lépett jelentősebb módosítások

1.) Az elkövető által okozott vagyoni hátrány megtérítésének fogadására szolgáló, az állami adó- és vámhatóság (a továbbiakban: adóhatóság) által kezelt elkülönített számlát, az ún. bűnügyi letéti számlát^[2] és az arra teljesített befizetések elszámolását érintő, jelentős mértékű módosítás^[3] célja az volt, hogy felgyorsuljon az elkülönített számlára befizetett összegek elszámolása. A korábbi szabályozás mellett ugyanis problémát okozott a fenti számlára történő befizetés, illetve a befizetett összeg jogi státuszának a megítélése, mert a tényállástisztázási kötelezettség e tekintetben gyakorlatilag kizárólag az adóhatóságot terhelte.
A jogalkotó a módosítással lehetővé tette a befizető bevonását e tényállástisztázásba, felgyorsítva ezzel az elkülönített letéti számlára befizetett összegek elszámolását, ami akár a gazdálkodó szervezetekkel szembeni végrehajtási eljárás elkerüléséhez is vezethet akkor, ha a befizetést követő rövid időn belül megtörténik a befizetett összegnek az érintett adózó adószámlájára történő átvezetése. Az új előírásokkal lehetővé vált az is, hogy a befizetett, de elszámolási szempontból még nem tisztázott hátterű összegek is a központi költségvetés bevételévé váljanak (ennek a fenti időponttól akkor sincs már akadálya, ha a bíróság büntetőeljárást befejező jogerős vagy véglegessé vált határozatot, vagy az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatot még nem hozott).
A szóban forgó számlára befizetett egyes összegek sorsa is módosult az új szabályok révén. Például az egyik ilyen rendelkezés szerint, ha a bűncselekmény miatt fizetésre kötelezett adózónak önkéntes teljesítés vagy eredményes végrehajtás következtében már nem vagy alacsonyabb összegben áll fenn fizetési kötelezettsége, az általa befizetett összeget, vagy annak megmaradó részét az adóhatóságnak át kell utalnia a kincstár által vezetett külön költségvetési számlára. Ha tehát megállapították a büntetőjogi felelősségét annak az adózónak, akire tekintettel a befizetést teljesítették a bűnügyi letéti számlára, akkor az összeg a központi költségvetés bevétele lesz, nem utalható vissza a befizetőnek.

A fenti módosításokkal kapcsolatban az Adóvilág 2022. januári számában jelent meg részletes cikk A bűnügyi letéti számlát érintő változások címmel.^[4]

2.) Az adóeljárási szabályok 2022. március 1-je előtt nem garantálták ugyanazon tényállásnál a kétszeres elvonás (a vagyonelkobzás mellett az adóhatóság is kötelezi az azzal érintett, adóeljárás alá vont személyt a vagyonelkobzás tárgyát is képező adókülönbözet megfizetésére) tilalmának érvényesülését akkor, ha az adóhatóságnak az adóhiányt megállapító határozata a költségvetési csalás miatt vagyonelkobzást elrendelő ítélet meghozatalát követően vált véglegessé. Ezen változtattak az Art. utólagos adómegállapításra vonatkozó rendelkezései között megjelenő új előírások.
Az új szabályok^[5] értelmében a vagyonelkobzás adóigazgatási eljárásban történő figyelembevételének egyik feltétele az, hogy a büntetőeljárás alá vont személytől ugyanazért az okozott kárért vonják el a vagyont a büntetőeljárásban, mint amit adókülönbözetként tárt fel az adóhatóság, a másik feltétel pedig a tényállás azonossága a büntetőeljárásban és az adóigazgatási eljárásban.
Ha a bíróság vagyonelkobzást kimondó, jogerős ítélete megelőzi az adóhatóság végleges határozatát,  akkor a vagyonelkobzással érintett összeget az adóhatóságnak úgy kell figyelembe vennie, hogy megállapítja a teljes adókülönbözetet a határozatban, de csak a vagyonelkobzás összegével csökkentett részének megfizetéséről rendelkezik. Az összeg tehát, amelyet a vagyonelkobzás miatt nem kell megfizetni, szintén adókülönbözetnek minősül, és a törvény rögzíti, hogy azzal kapcsolatban az általános szabályok szerint kell megállapítani a jogkövetkezményeket.
A vagyonelkobzás adóhatóság általi figyelembevétele kérelemhez kötött, amelyhez csatolni kell az ügydöntő határozatot. Az új előírásokat a hatálybalépéskor folyamatban lévő adóellenőrzések során is alkalmazni kell. A 2022. február 28-áig véglegesen lezárt eljárásokban hozott határozatok ezen okból történő módosítására az adómegállapításhoz való jog elévüléséig, az adókülönbözetet érintő adóvégrehajtáshoz való jog megszüntetésére/korlátozására pedig az adóvégrehajtáshoz való jog elévüléséig kerülhet sor.^[6]  

Az új előírások kapcsán megváltozott a súlyosítási tilalom szabálya is, amely az Air.-t érintette a II.1. pontban leírtak szerint.   

A fenti, új előírásokkal kapcsolatban az Adóvilág 2022. augusztusi számában jelent meg részletes cikk A vagyonelkobzás figyelembevétele az adóigazgatási eljárásban címmel.^[7]

3. A 2022. augusztus 27-étől hatályba lépett jelentősebb módosítások

1.) Az adókivetés az adózó adatbejelentése, bevallása, adatszolgáltatása alapján történik, ezért, ha ez az adatbejelentés hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság az adózót határidő tűzésével hiánypótlásra hívja fel, vagy helyi adó esetén azt a közhiteles nyilvántartások, továbbá az építésügyi hatóság adatszolgáltatásából tudomására jutó adatok alapulvételével is megállapíthatja, ha a rendelkezésére álló adatok ismeretében a tényállás tisztázott.

A fenti időpontig azonban nem volt arra előírás, hogy abban az esetben, ha e felhívásban megadott határidő eredménytelenül telik el, az adóhatóságnak lehetősége legyen arra, hogy helyi adó esetén a hatósági adómegállapításra irányuló eljárást megszüntesse, és azt adóellenőrzés keretén belül állapítsa meg. E lehetőséget teremti meg a fenti dátummal beiktatott módosítás, amelyet a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Az új szabály által nő az adóhatóság eljárási eszköztára arra az esetre, ha az adózó nem teljesíti hiánypótlási kötelezettségét.^[8]

2.) A szokásos piaci ár megállapítására vonatkozó módosítások:
a) A fenti időpontot megelőzően csak az az adózó nyújthatott be a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet, amelynek transzferárnyilvántartás-készítési kötelezettsége volt (ide nem értve a többségi állami befolyás alatti adózókat, amelyek ilyen irányú kérelem benyújtására e kötelezettség hiányában is jogosultak voltak). Arra való tekintettel azonban, hogy bármely adózónál előfordulhat olyan bonyolult megítélésű, kapcsolt ügylet, amelyre indokolt lehet a szokásos piaci ár megállapítását kérni, a jogalkotó a továbbiakban ennek eldöntését az adózókra bízva, törölte az eddigi korlátozást.^[9]

b) A fenti időponttól módosult a tárgybani eljárásért fizetendő díj. Az egyoldalú eljárásért ötmillió, a kétoldalú és többoldalú eljárásokért egységesen nyolcmillió forintot kell fizetni.^[10]  

c) Az adóhatóság 2022. augusztus 27-éig nem rendelhetett el semmilyen típusú ellenőrzést a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelemmel érintett szokásos piaci árral összefüggésben, a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás alatt. Ezen előírás célja alapvetően az, hogy az adóhatóság ne tegyen a később meghozandó szokásos piaci árat megállapító határozattal ellentétes megállapítást. Tekintettel azonban arra, hogy e cél voltaképpen az ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező adóellenőrzések elrendelésének tilalmával valósul meg, és a jogkövetési vizsgálat nem hordoz ilyen kockázatot, a törvény a hivatkozott időponttól csak az adóellenőrzésekre szűkíti le a szóban forgó tilalmat. E tilalom alól ugyanakkor a jogalkotó kiveszi a kiutalás előtti ellenőrzéseket azon okból, hogy a jogosulatlan adó-visszaigényléseket és adó-visszatérítéseket még az ilyen esetekben is kiszűrje, megakadályozza.^[11]   

d) A szokásos piaci árak ellenőrzéséhez alapvető jelentőségű információforrás a transzferár-nyilvántartás, így a jogalkotó 2022. augusztus 27-étől az e nyilvántartás elkészítésére, megőrzésére vonatkozó előírások megsértését, továbbá ismételt megsértését az eddiginél magasabb összegű (öt-, illetve tízmillió forint) mulasztási bírsággal rendelte el szankcionálni, ami jelentősebb visszatartó erőt jelent. A magasabb összegű bírság csak az új rendelkezés hatálybalépését követően kezdődő adóévekhez kapcsolódó, tárgybani mulasztások tekintetében alkalmazható.^[12]

3.) Az Art. előírása alapján, ha az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága (EUB) az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alaptörvény-ellenességét, illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését állapítja meg, és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóságnak a visszatérítendő adó után kamatot kell fizetnie az adó megfizetésének a napjától a határozat véglegessé válásáig.
Az elmúlt időszakban azonban az EUB több olyan döntést is hozott, amelyben nem adófizetési kötelezettséget előíró szabályt, hanem az utólagos adóalap-csökkentés lehetőségének a hiányát minősítette uniós jogba ütközőnek, a szerződés alapján teljesítendő kötelező befizetésre mondta ki, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén az adóalap utólagosan csökkenthető.
Ezekben az ügyekben az adózók a kamatot – a fenti rendelkezésre alapozva – az adó megfizetésének napjától kérték, annak ellenére, hogy az EUB döntése alapján az adóalap-csökkentésre évekkel később váltak jogosulttá. 
Ezért vált szükségessé az adóhatóság által ilyen esetekben fizetendő kamat számítására vonatkozó speciális szabály beiktatása,^[13] amely 2022. augusztus 27-étől valósult meg. Az új szabály egyértelműsíti azt, hogy amennyiben a visszatérítési igény alapja nem adófizetési kötelezettség keletkezését előíró norma, hanem az adóalap utólagos csökkentésére vonatkozó szabályozás alaptörvény-ellenessége vagy uniós jogba ütközése, a kamatra való jogosultság kezdő időpontja az adóalap-csökkentésre való jogosultság kezdő időpontjának felel meg.

4.) 2022. augusztus 27-éig az egyéb jogsértő eljárások (pl. be nem jelentett foglalkoztatott foglalkoztatása) mellett a pénztárgép kötelező használatával és üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályi kötelezettség megszegésének ismételt előfordulása esetén sem volt lehetőség az üzletlezárás elrendelésének mellőzésére, annak ellenére, hogy e magatartások – a fent említett jogellenes eljárásokkal szemben – esetenként nem eredményeznek jelentős mértékű jogsértést.  
A pénztárgépek üzemeltetésével kapcsolatban elkövethető kötelezettségszegések ugyanis rendkívül szerteágazóak, összetettek. Vannak köztük súlyosak (pl. nagy összegű, igazolatlan kasszaeltérés; a pénztárgép működésének akadályozása leárnyékolással, manipulálással; pénztárgép üzembe helyezése nélkül végzett adóköteles tevékenység), de vannak csekély súlyúak is (pl. az éves kötelező felülvizsgálat rövid idejű késedelemmel való elvégzése, ahol a késedelem nem feltétlenül az adózó mulasztására vezethető vissza; pár száz forintos kasszaeltérés; illetve az AP-szám előírtnál kisebb méretben történő feltüntetése). Márpedig a pénztárgépek üzemeltetésével összefüggő, csekély súlyú, költségvetést nem károsító, csupán adminisztratív jellegű jogsértések még ismételt, többszöri elkövetésük esetén sem állnak arányban az üzletlezárás adózók számára jelentős hátrányt okozó szankciójával, ezért indokolttá vált a vonatkozó előírások olyan irányú módosítása, amelynek értelmében az adóhatóságnak a pénztárgép kötelező használatával és üzemeltetésével kapcsolatos, ismételt jogsértés esetén is lehetősége van a mérlegelési szempontok figyelembevételére.^[14]

5.) A jogalkotó 2022. augusztus 27-étől hatályon kívül helyezte az ideiglenes helyi iparűzési adó bevallására és megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit,^[15] ezen adófajta ugyanis 2021-ben megszűnt.

4. A Módtv.10. által beiktatott jelentősebb módosítások

1.) Az adószám megállapításához és a változásbejegyzéshez kapcsolódó adóregisztrációs eljárással érintett adózói kör számára kedvező az az új rendelkezés, amely alapján az adóhatóság a jövőben nem tekinti adóregisztrációs akadálynak azt, amikor az akadállyal érintett személy olyan, más adózó jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja vagy részvényese, amelynek az adószámát ugyan a törvényben meghatározott okokból adott időn belül törölték, de azt az adóhatóság a törvényes működés helyreállítására tekintettel ismételten megállapította.^[16] (Nem tartozik tehát ide az az eset, amikor az adószámot az adózó felszámolásának elrendelése miatt állapítja meg az adóhatóság.)
E rendelkezés a Módtv.10. kihirdetését (2022. november 23-át) követő nappal lépett hatályba azzal, hogy ha az adószám megállapítását az adóhatóság az új előírás hatálybalépését megelőzően a fenti adóregisztrációs akadály miatt tagadta meg, akkor az a személy, akire tekintettel ezt megtagadta, a Módtv.10. hatálybalépését (2022. november 24-ét) követő 60 napos, jogvesztő határidőn belül kérheti az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozat visszavonását, ha az új rendelkezés alapján az adószám megállapításának nem lett volna akadálya.

2.) Az egyéni vállalkozók számára adókötelezettségeiket illetően több egyszerűsítést, adminisztrációcsökkentést célzó előírást iktatott törvénybe a jogalkotó.

a) Az egyik ilyen egy korábbi szabályozást hoz vissza azzal, hogy ha az adózó az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésének időpontjában már rendelkezik egy másik, megszűnt adóköteles tevékenységére tekintettel adószámmal, akkor az adóhatóság – a jelenlegi szabállyal szemben – csak akkor állapít meg részére új adószámot, ha e korábbi, megszűnt tevékenysége kapcsán, azon minőségére tekintettel vámazonosító száma is van, ellenkező esetben továbbra is a már meglévő adószámon tartja nyilván.^[17] (Vámazonosító számmal rendelkezés esetén azért más az eljárás, mert ha az ilyen azonosítóval rendelkező gazdálkodót törlik az egyéni vállalkozók nyilvántartásából, ez – függetlenül attól, hogy tevékenységét más formában folytatja – minden esetben maga után vonja a nyilvántartott adószámához kapcsolódó vámazonosító számának érvénytelenítését.) E rendelkezés a Módtv.10. kihirdetését követő 31. napon lép hatályba.  

b) Az átalányadózást választó egyéni vállalkozóknak – akik száma a kisadózó vállalkozók tételes adója új szabályainak^[18] bevezetését követően jelentős mértékben megnőtt – a jövőben a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót a jelenlegi havi kötelezettségükkel szemben csak negyedévente kell bevallaniuk és megfizetniük (a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig) azzal, hogy bevallásaikban a negyedéves adatokat továbbra is havi bontásban kell feltüntetniük.^[19] E módosítás 2023. január 1-jétől lép hatályba azzal, hogy azt azokra az egyéni vállalkozókra is alkalmazni kell, akiknek egyéni vállalkozói tevékenysége e módosítás hatálybalépése előtt szűnt meg, és bevallási kötelezettségüket ezen időpontig nem teljesítették.

c) Szintén az egyéni vállalkozók bevallási terheinek csökkentését szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint ezen adózói körnek a jövőben már nem kell soron kívüli áfabevallást benyújtaniuk azokban az esetekben, amikor egyéni vállalkozóként folytatott tevékenységüket nem vállalkozóként, hanem adószámos magánszemélyként, például őstermelőként folytatják tovább. Ilyenkor ugyanis áfaalanyiságuk a gazdasági tevékenység folytatása miatt nem szűnik meg, azaz nem következik be soron kívüli áfabevallási kötelezettséget kiváltó esemény.^[20] E rendelkezés 2022. november 24-én lépett hatályba.

3.) Az adóbevallással – azon belül a soron kívüli adóbevallással – kapcsolatos az alábbi két módosítás is.

a) Pontosításra szorult a csoportos áfaalannyá válás miatt keletkező, soron kívüli
áfabevallási kötelezettséget előíró rendelkezés, amely szerint a csoporttagnak soron kívüli áfabevallást kell tennie a bevallással még le nem fedett időszakról a csoportos
áfaalanyiságot, illetve a csoporthoz csatlakozást engedélyező határozat véglegessé válásától számított 30 napon belül.
Az Áfa tv. értelmében a csoportos adóalanyiság létrehozására irányuló kérelemben megjelölhető, hogy az adóalanyok mely időponttal kérik a csoportos adóalanyiság létrehozását, valamint a kívül maradó, illetve a csatlakozó új adóalany a csoportos adóalanyisághoz történő csatlakozás iránti kérelmében szintén megjelölheti, hogy mely időponttal kéri a csatlakozását. A csoportos adóalanyiság, illetve a csoportos adóalanyisághoz történő csatlakozás a fenti kérelemben megjelölt időpontban, de legkorábban az adóhatósági engedély véglegessé válásának napjával jön létre.
Előfordulhat tehát, hogy a csoportos adóalanyiság, illetve az ahhoz történő csatlakozás az adóhatósági határozat véglegessé válását követően, egy későbbi időpontban jön létre, ugyanakkor az Art. fenti előírása alapján, a soron kívüli bevallási kötelezettség határideje ebben az esetben is az adóhatósági határozat véglegessé válásának napját követő napon indul meg. 
A bevallási időszak viszont a csoport létrejöttét vagy a csoporthoz történő csatlakozást megelőző napig tart, ezért a jelenleg hatályos előírás alapján előfordulhat, hogy a bevallási határidő a bevallási időszak utolsó napját megelőzően lejár. Ilyen esetekben nyilvánvalóan lehetetlen a határidő betartása, így annak elmulasztása miatt nem szankcionálható az adózó.
A fenti ellentmondás kiküszöbölése érdekében a jogalkotó a szóban forgó bevallási kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidőt a jövőben a csoportos adóalany létrejöttének, illetve a csoporthoz történő csatlakozásnak az időpontjától rendeli számítani, nem pedig a határozat véglegessé válásának napjától.^[21] E rendelkezés a Módtv.10. kihirdetését követő 31. napon lép hatályba.

b) Annak érdekében, hogy az adóhatóság birtokában legyen a mezőgazdasági őstermelő és az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó nyugdíjának megállapításhoz szükséges adatoknak, 2023. január 1-jétől e személyeknek – mivel a nyugdíjat is érintő adó- és járulékkötelezettségeikről negyedévente kell bevallást teljesíteniük – az öregségi nyugdíj iránti igényük benyújtását követő 30 napon belül soron kívüli adóbevallást kell benyújtaniuk az Art. 50. § (2) bekezdésében meghatározott adatokról, a bevallással még le nem fedett, az öregségi nyugdíj megállapításának kezdő napját megelőző napig terjedő időszakra vonatkozóan.^[22]  

4.) A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a felsőoktatási intézmények számára könnyíti meg egy új rendelkezés 2023. január 1-jétől a külföldi illetőségű természetes személyek foglalkoztatásával kapcsolatos bejelentési kötelezettséget.

A jelenlegi előírások értelmében minden kifizető és a munkáltató köteles bejelenteni bizonyos adatokat azzal a külföldi illetőségű természetes személlyel kapcsolatban, akit nem önálló tevékenység végzésére rendeltek ki, méghozzá a munka megkezdését vagy az országba történő belépést követő 30 napon belül. Szintén be kell jelenteni e személy tevékenységének befejezését, illetve az ország elhagyásának tényét – fő szabály szerint –, ezen események bekövetkezte előtt 30 nappal. E személyek – akár csak rövid ideig tartó – foglalkoztatásának tehát jelenleg minden esetben az a feltétele, hogy rendelkezzenek adóazonosító jellel, amelynek hiányában tevékenységüket meg sem kezdhetik.
Az új előírás értelmében azonban, ha a külföldi illetőségű természetes személyt a fenti adózói kör foglalkoztatja, elegendő csak e személy tevékenységének megkezdését követő 30 napon belül megtennie a fenti bejelentést, ami a foglalkoztató számára jelentős adminisztratív könnyebbséggel jár és a külföldi személy számára is egyszerűbb ügyintézést tesz lehetővé.^[23]  

5.) A jogalkotó a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás tekintetében több módosítást vezet be 2023. január 1-jével. Ezek közül a lényegesebbek a következők:

a) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló kétoldalú és többoldalú eljárásokban az egyeztetés lefolytatására jelenleg nincs határidő, ami parttalanná és aránytalanul elhúzódóvá teheti az eljárást. Annak ellenére, hogy az ilyen ügyek gyakran igen bonyolultak, valamint a külföldi hatóságok jellemzően hosszú idő után küldik meg az adott ügyben kialakított álláspontjukat tartalmazó válaszukat, elvárható, hogy az egyeztetések 2 – kizárólag indokolt esetben történő meghosszabbítással is legkésőbb 3 – éven belül befejeződjenek. Ezért a módosítás e határidőt szabja az egyeztetések lefolytatására.^[24] Az új előírást a 2023. január 1-je után indult eljárásokban kell alkalmazni.

b) Szintén a két- és többoldalú, szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárást érinti az a módosítás, amely szerint a szokásos piaci árat megállapító határozat hatályának korábbi időszakokra való kiterjesztésére csak az adózó erre irányuló kérelme esetén van lehetőség, és csak oly módon, hogy a kérelem nem irányulhat arra, hogy a határozat hatálya a benyújtás adóévének első napjától későbbi időpontban kezdődjön.
A határozat időbeli hatályára vonatkozó fenti szabályozás miatt változik a szokásos piaci árral kapcsolatos ellenőrzési tilalomra vonatkozó előírásnál is a határozat időbeli hatályára utalás.^[25] E módosítások szintén csak a 2023. január 1-je után indult eljárásokban alkalmazhatók.

c) Mivel az adózók és a hatóság számára is egyértelmű, hogy a szokásos piaci ár megállapítása érvényességének meghosszabbítására és megállapításának módosítására irányuló eljárás során a szokásos piaci ár megállapítására irányuló általános eljárási szabályokat kell alkalmazni az e két eljárásra vonatkozó, speciális előírásokban szereplő eltérésekkel, indokolttá vált az ezt kifejezetten kimondó rendelkezések [Art. 182. § (4), 183. § (3)] hatályon kívül helyezése.

6.) Az adóhatóság által közzétett adatbázisokra vonatkozó egyes előírásokat érintik az alábbi módosítások:

a) Az Art. 264/A. §-a 2015. január 1-jéig visszamenőleg annak ellenére biztosítja jelenleg is az adózók számára a lekérdezést a nagy összegű adóhiánnyal vagy a nagy összegű adótartozással rendelkezők adatbázisából – abból a célból, hogy ellenőrizhessék az utólagos adóalap-csökkentésük azon feltételét, hogy vevőjük nem szerepel-e a fenti nyilvántartásokban a behajthatatlanná vált követelés alapjául szolgáló ügylet teljesítési időpontjának évében és az azt megelőző évben –, hogy ez már 2021. június 10-étől nem feltétele az utólagos
adóalap-csökkentésnek, ezért szükségessé vált az Art. hivatkozott szakaszának módosítása. 
A szóban forgó feltételt hatályon kívül helyező törvényi rendelkezés indokolása szerint azonban az a körülmény, hogy a vevő szerepelt a nagy összegű adótartozással vagy nagy összegű adóhiánnyal rendelkezők listáján a teljesítés időpontjában vagy az azt megelőző egy évben, közvetve, más tényezőkkel együtt még közrejátszhat abban, hogy az adóhatóság a rendeltetésszerű joggyakorlást mélyrehatóbban vizsgálja, és annak eredményeként az adóalap utólagos csökkentését jogszerűtlennek minősítse. A vevő hivatkozott nyilvántartásokba való bekerülése tehát az adózó számára továbbra is kockázati tényező.
Az adózó számára ezért a továbbiakban is indokolt biztosítani azt a lehetőséget, hogy előzetesen meggyőződhessen arról, hogy a behajthatatlanná válás miatti utólagos adóalap-csökkentésnek milyen kockázatai lehetnek, milyen körülmények között válhat egy ilyen jog gyakorlása jogszerűtlenné. Az Art. 264/A. §-a ezért 2022. november 24-étől ugyan nem hivatkozik a hatályon kívül helyezett feltételt előíró rendelkezésre, de továbbra is biztosítja a lekérdezés lehetőségét.

b) Az adóhatóság általaz adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez közzétett adatbázisok között van az áfaalanyisággal kapcsolatos adatok köre. Az erre vonatkozó előírást pontosító rendelkezés 2023. január 1-jétől egyértelműsíti, hogy e közzététel az egyéni vállalkozókra és az adószámos természetes személyekre is kiterjed.^[26]

7.) A foglalkoztatóknak a foglalkoztatottakra vonatkozó, adóhatósághoz teljesítendő
adatbejelentési kötelezettségét szűkítik, ezáltal egyszerűsítik 2023. január 1-jétől az alábbi, új előírások, megvalósítva a jogalkotó azon törekvését, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szervek az adatszolgáltatásra kötelezettől ne kérhessék olyan adat ismételt közlését, amely a nyilvántartásra kötelezett bejelentésében, bevallásában már szerepelt. (Az alábbi változások miatt, az azokban foglaltaknak való megfelelés érdekében, szintén ezen időponttal módosul a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény is, kiegészül a 86/A–86/B. §-okkal.)

a) Az egyik új rendelkezés értelmében a foglalkoztató mentesül a változásbejelentési kötelezettség teljesítése alól, ha a foglalkoztatottra vonatkozóan benyújtott adó- és járulékbevalláson közli e személy jogviszonyának végét (kivéve, ha a foglalkoztatottnak vele több biztosítási jogviszonya áll fenn, ilyenkor nem helyettesíthető a bejelentés ilyen módon). Az adózó által közölt adat felhasználásával az adóhatósági rendszerek automatikusan generálnak egy jogviszonylezárást tartalmazó adatlapot, amelyet az adóhatóság megküld a biztosítotti nyilvántartás vezetőjének, és erről a foglalkoztatót és a foglalkoztatottat értesíti.^[27]  

b) A jogutód nélküli megszűnést eredményező eljárások alatt álló gazdasági társaságok, egyéb szervezetek, a tevékenységüket megszüntető egyéni vállalkozók gyakran elmulasztják a foglalkoztatottak biztosítotti jogviszonyának lezárását. Emiatt a foglalkoztatottak a foglalkoztató megszűnését, nyilvántartásból való törlését követően is nyitott biztosítási jogviszonnyal rendelkeznek, ezért ilyenkor felmerül a társadalombiztosítási ellátások jogalap nélkül történő igénybevétele. Megoldásként a jogalkotó a jövőben az adóhatóság kötelezettségévé teszi, hogy a megszűnt foglalkoztató helyett hivatalból pótolja az elmulasztott bejelentést (amelyről az adóhatóság értesíti az érintett természetes személyt) a biztosítotti nyilvántartás vezetője felé. A jogviszony lezárásának időpontjaként közölt dátum azonban csak egy vélelmezett megszűnési időpont (méghozzá a munkáltató, kifizető megszűnésének időpontja), amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye. Az adóhatóságnak akkor áll fenn ez a kötelezettsége az egyéni vállalkozó halála vagy gondnokság alá helyezése esetén, ha özvegye, örököse vagy törvényes képviselője nem jelenti be a törvényi határidőn belül a tevékenység folytatását.^[28]

c) Indokolttá vált előírni határozott idejű szerződések esetén a foglalkoztatók számára azt, hogy már a biztosítotti bejelentés megtételekor közöljék e jogviszony szerződés szerinti végső (záró) időpontját is. Ezzel egyrészt csökken a foglalkoztatók adminisztrációs terhe, másrészt csökken az adózói figyelmetlenség miatt le nem zárt jogviszonyok száma. Ha módosul a határozott idejű szerződés időtartama, akkor továbbra is fennáll a változásbejelentési kötelezettség.^[29]

d) Tekintettel arra, hogy a felszámolás, a végelszámolás, a kényszertörlési eljárás alatt álló adózók részéről a munkáltatói jogokat a felszámolóbiztos, a végelszámoló és a kinevezett bérgarancia-biztos gyakorolja, indokolt volt egy olyan előírás beiktatása, amely e személyeket nevesíti a foglalkoztatotti jogviszony megszűnése bejelentésének kötelezettjeként.^[30]   

II. Az Air. változásai

1. A 2022. március 1-jén hatályba lépett módosítás

Az Art. fenti időponttól hatályba lépő változásai között, az I.2.2. pontban volt szó a vagyonelkobzás adóigazgatási eljárásban történő figyelembevételét bevezető előírásról (amely szerint az adóhatóság a határozatában megállapítja a vagyonelkobzással érintett adózó terhére a teljes adókülönbözetet, de csak az ügydöntő határozatban elrendelt vagyonelkobzás összegével csökkentett részének megfizetéséről rendelkezik).^[31]

Előfordulhat azonban, hogy a vagyonelkobzást elrendelő ügydöntő határozat véglegessé válását követően a büntetőeljárásban a vagyonelkobzást mellőzik vagy az ügydöntő határozatban szereplőnél alacsonyabb összegre rendelik el, ezért az adóhatóságnak utólag módosítania kell az ügydöntő határozatban elrendelt mértékű vagyonelkobzás figyelembevételével hozott határozatában a befizetendő adókülönbözet összegét. Ebben az esetben azonban nem indokolt az, hogy a súlyosítási tilalom (amely szerint módosító vagy visszavonó döntés kiadmányozására az adózó terhére a döntés véglegességétől számított egy éven belül van lehetőség) gátját szabja a határozat módosításának. Ezért az Air. a fenti időponttól kimondja, hogy a határozat adózó terhére történő módosításának korlátozása ebben az esetben nem érvényesül.^[32]  

2. A 2022. július 28-án és a 2022. augusztus 11-én hatályba lépett módosítások

E módosítások az adóhatóság által elrendelhető biztosítási intézkedés, ideiglenes biztosítási intézkedés jogintézményét érintik.

1.) 2022. július 28-ától:

a) az adóhatóság az erre okot adó körülményekről való tudomásszerzéstőlés nem azok – korábbi szabályozás szerinti – felmerülésétől számított 5 napon belül rendelheti el a pénzkövetelés biztosítását az ügy érdemében való döntéshozatal előtt (feltéve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van), továbbá
b) az ideiglenes biztosítási intézkedést elrendelő végzésnek a fenti, 5 napos határidő kezdő időpontját is tartalmaznia kell.^[33]

Az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésének időpontjával kapcsolatos bírósági döntések rámutattak arra, hogy az elrendelésre nyitva álló határidőnek nem lehet olyan kezdő időpontja, amelyről az adóhatóságnak nincs tudomása, következésképpen a határidő betartására nincs ráhatása. Ezért e határidőt a fenti időponttól az adóhatóság ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésére okot adó körülményekről való tudomásszerzésétől, és nem pedig e körülmények felmerülésétől kell számolni.  

Mivel az 5 napos határidő betartása az ideiglenes biztosítási intézkedés alapvető feltétele, indokolt volt továbbá a fenti, kezdő időpont meghatározását az intézkedést elrendelő végzés kötelező elemévé tenni annak érdekében, hogy az adózó meggyőződhessen az elrendelés jogszerűségéről.

2.) 2022. augusztus 11-étől az adóhatóság az ideiglenes biztosítási intézkedés vagy a biztosítási intézkedés alatt kérelmezett kifizetés teljesítése érdekében úgy intézkedik, hogy a feltétlenül szükséges adatok megjelölésével haladéktalanulmegkeresi az adózó zárolt fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót.^[34]
Ha ugyanis az adóhatóság az adóellenőrzés során az adózó fizetési számláját biztosítási intézkedés vagy ideiglenes biztosítási intézkedés keretében zárolja, az adózó kérelmére –kifizetései teljesítése, tevékenységének aránytalan korlátozása elkerülése érdekében –engedélyezheti a zárolt fizetési számláról történő kifizetések meghatározott személyek részére történő teljesítését. A fenti időpontig az adóhatóság a kérelmezett kifizetés teljesítése érdekében az azt részben vagy teljes egészében engedélyező végzést küldte meg a pénzforgalmi szolgáltatónak, amely döntés azonban olyan adatokat is tartalmaz, amelyek szükségtelenek a pénzintézet részére a kifizetés teljesítéséhez. A kifizetés részben vagy teljes egészében történő engedélyezése esetén tehát elegendő a pénzforgalmi szolgáltatót az ahhoz feltétlenül szükséges adatok megjelölésével megkeresni.
A jogalkotó a fenti időpontban folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni rendelte a módosítást.

3. A Módtv.10. által beiktatott módosítások

1.) Az Air. szerint, ha az adózó az ellenőrzést lezáró határozat ellen késedelmesen (de az objektív határidőn belül) nyújtja be a fellebbezését, akkor az elkésett fellebbezés kapcsán, végzésben 8 napos határidő tűzésével fel kell hívni, hogy a késedelem igazolására nyújtson be igazolási kérelmet. Ha az igazolási kérelmet e 8 napos határidőn belül adja be, de az tartalmában nem fogadható el, akkor önállóan fellebbezhető végzéssel kell azt elutasítani.^[35]
Az adózó tehát az igazolási kérelem kapcsán hozott önálló fellebbezéssel támadható döntés ellen is élhet fellebbezéssel, és ha e fellebbezést szintén késedelmesen nyújtja be, akkor határidő tűzésével ismételten fel kell hívni igazolási kérelem benyújtására.
Ha az adózó a felhívásra benyújt igazolási kérelmet, azt a fenti módon – önállóan fellebbezhető végzéssel – kell elbírálni, ami ellen – jelen jogi szabályozás mellett – ismét előterjeszthető egy újabb, akár ismételten késedelmes fellebbezés, és erre vonatkozó újabb igazolási kérelem.
A jogalkotó a Módtv.10. kihirdetését követő 31. napon hatályba lépő, igazolási kérelemre vonatkozó rendelkezések közé iktatott új előírásával ennekaz elhúzódó eljárásnak szab korlátot oly módon, hogy kimondja: az igazolási kérelmet elutasító döntéssel szembeni fellebbezésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolásnak.^[36] 
Az új előírást a Módtv.10. erre vonatkozó rendelkezése hatálybalépését követően benyújtott igazolási kérelmekre kell alkalmazni.

2.) Az Air. hatályos előírása értelmében csak a fővárosban működő adóhatóság jogosult arra, hogy a főváros egész területéről idézzen. Ugyanakkor az adóhatóság hatásköri és illetékességi szabályait meghatározó kormányrendelet módot ad arra, hogy vidéki igazgatóságok is végezzenek fővárosi adózókra vonatkozó ellenőrzéseket. A vidéki igazgatóság azonban nem „fővárosban működő” igazgatóság, ezért nem alkalmazhatja a fenti szabályt. A hatékonyabb eljárás, valamint a törvényi és kormányrendeleti előírás közötti összhang megteremtése érdekében az Air. szóban forgó előírása 2022. november 24-étől úgy rendelkezik, hogy az adóhatóság a fővárosban működő adóhatóság hivatali helyiségébe a főváros egész területéről idézhet.^[37]

3.) Míg az Air. jelenlegi, az adóhatósági iratok kézbesítésével, a kézbesítettnek tekintett iratokra vonatkozó közzététellel kapcsolatos szabályai csak az adózó és a meghatalmazottja tekintetében alkalmazhatók, addig kézbesítési kifogást nemcsak az adózó, hanem az eljárás egyéb résztvevője is előterjeszthet. Ennek az anomáliának a kiküszöbölése érdekében, de a gyakorlati tapasztalatok alapján azon túl is indokolttá vált, hogy az említett rendelkezések kiterjedjenek az adóigazgatási eljárás valamennyi résztvevőjére, amely tekintetben az Air. 2022. november 24-étől tartalmaz előírást egy új szakasznak^[38] a 36. alcímbe iktatásával.

4.) Az adatok zárt kezelését elutasító döntés elleni fellebbezési jogot a jelenlegi jogszabályi környezet nem egységesen biztosítja az adózó és az eljárás egyéb résztvevője számára. Míg az adózó az elutasító döntést az ügyet lezáró határozat elleni fellebbezésben vitathatja, addig az eljárás egyéb résztvevője nem élhet fellebbezéssel az elutasító döntéssel szemben. Az önálló fellebbezésre okot adó döntések Air. szerinti taxatív felsorolásában ugyanis nem szerepel az adatok zárt kezelése iránti kérelem elutasítása. Az eljárás egyéb résztvevője tehát jelenleg fellebbezhet például az eljárási bírságot kiszabó vagy a kézbesítési kifogás tárgyában hozott elutasító végzés ellen, de a zárt adatkezelési kérelmet elutasító végzés ellen nem élhet fellebbezéssel. [A hatályos jogszabályi környezetben a jogorvoslathoz való jog kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből vezethető le, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.]
A fentiek miatt a jogalkotó 2022. november 24-étől lehetőséget ad az adatok zárt kezelését elutasító végzéssel szemben is az önálló fellebbezésre.^[39]

III. Az Avt. változásai

1. A 2022. július 1-jétől, a 2022. július 28-ától és a 2022. szeptember 1-jétől hatályos jelentősebb módosítások

1.) 2022. július 1-jétől került bevezetésre Magyarországon az Európai Unió tagállamainak többségében már létező, az adós fizetésképtelenségének elkerülését szolgáló, ún. szerkezetátalakítási eljárás jogintézménye, amely az adós pénzügyi egyensúlyának helyreállítását célzó intézkedéseket foglalja magába. A szerkezetátalakításról szóló törvény ennek keretében szabályozza az eljárás egyik lehetséges elemét, az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot, amelyet a bíróság az adós kérelmére rendelhet el az eljárás, a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalások eredményessége érdekében. Az adós a moratórium révén, a hitelezői jogok korlátozásán keresztül kap haladékot a kötelezettségei teljesítésére. E védelem célja, hogy az adósnak elegendő ideje legyen arra, hogy a jövőbeli teljesítőképességére, életképességére tekintettel tárgyaljon a hitelezőivel.^[40]

Emiatt vált indokolttá az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtások esetére a fenti időponttal az Avt. olyan irányú módosítása, amely szerint a tartozás végrehajtásához való jog elévülése – a törvényi rendelkezésben már eddig is szereplő események mellett – a szerkezetátalakítási eljárásban elrendelt moratórium időtartama, valamint a bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terv végrehajtásának időtartama alatt nyugszik.^[41]

a) A fentiekre tekintettel továbbá sor került 2022. július 28-ától egyrészt annak előírására, hogy az adóhatóság a folyamatban lévő csőd-, felszámolási, végelszámolási, kényszertörlési és adósságrendezési eljárások mellett a szerkezetátalakítási és a reorganizációs eljárásban sem jelenti be hitelezői igényként az adók módjára behajtandó köztartozást, ezen eljárások során sem tartja nyilván az ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintett követeléseket tartozásként, illetve e kötelezettséggel összefüggésben mögöttes felelősséget ilyen esetekben sem érvényesít.^[42]

b) Másrészt annak szabályozására is sor került, hogy az adóhatóság a neki végrehajtás céljából az általános közigazgatási rendtartás alapján átadott fizetési kötelezettségek (ide nem értve a behajtást kérő hatóság részben vagy egészben saját bevételét képező kötelezettségeket), és a javára fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozat, bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezség, a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat, valamint a bírósági eljárási illeték tárgyában küldött bírósági megkeresés és értesítés (utóbbiak a továbbiakban együtt: pénzkövetelések) végrehajtása során a szerkezetátalakítási és a reorganizációs eljárásban is bejelenti hitelezői igényként e kötelezettségeket. Továbbá azokkal kapcsolatban gyakorolja a hitelezőket megillető jogokat, megfizeti a nyilvántartásba vételi díjat, a követeléseket ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintett tartozásként nyilvántarthatja, a végrehajtásukhoz való jog elévülését megállapítja,^[43] és a pénzköveteléseknél a végrehajtási eljárás megindítását követően benyújtott fizetési kedvezményi kérelmeket elbírálja, amelynek során kérelemre a tartozást is mérsékelheti.^[44]

2.) A büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel és az egyéb végrehajtási eljárások összhangjának megteremtésére irányult az az új előírás, amely a zár alá vétel tárgyát vagy a zár alá vétel összegének fedezetét képező, és ugyanakkor pénztartozás behajtása céljából is lefoglalt ingóságok értékesíthetőségét szabályozza. Az Avt. 2022. július 28-áig ugyanis csak a végrehajtási joggal és a zár alá vétellel egyaránt terhelt ingatlan értékesítésének szabályait tartalmazta, az ingóságokét nem, ami jogbizonytalanságot okozott ez utóbbiakat illetően. Az új szabály ezért az ingóságok sorsát az ingatlanokéval azonos módon rendezi, ezzel támogatva a büntetőeljárások eredményes lefolytatását és az annak keretében esetlegesen megítélendő polgári jogi igény későbbi kielégítését. Az új rendelkezést a fenti időpontban folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.^[45]

3.) A Kata tv. elfogadásához kapcsolódóan 2022. szeptember 1-jétől a kisadózónak az a bejelentése, amely a tételes és különadó-fizetési kötelezettségének adóhatóság általi nyilvántartása alapjául szolgál, végrehajtható okiratnak minősül.^[46]
Ilyen bejelentés az, ha a kisadózó bejelenti az adóhatóságnak, hogy

• adókötelezettségeit a fenti törvény rendelkezései szerint teljesíti,   
• a tárgyhónapra vonatkozóan – bizonyos, törvényben meghatározott okokból – nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, vagy azt, hogy tevékenysége szünetelése ideje alatt az e törvény szerinti adóalanyiságába tartozó tevékenységet végez, különösen, ha az említett időszakban bevételt szerez. [Ez utóbbi bejelentés(eke)t a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell teljesíteni.]^[47]

2. A Módtv.10. által beiktatott módosítások

1.) Ha egy hatósági döntés meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra irányul, és az arra kötelezett személy ezt nem teljesíti önként, a döntéshozó a döntésben foglaltak végrehajtása érdekében megkeresi az adóhatóságot, amit az adóhatóságnak a végrehajtás elrendelését követő legrövidebb időn belül meg kell valósítania. A feladatok gyors és hatékony végrehajtása, illetve a költségek minimalizálása érdekében azon elvégzendő feladatok kapcsán, amelyek nem tartoznak a közbeszerzésről szóló törvény hatálya alá, és amelyekhez olyan szakértelem, hatósági engedély vagy eszköz szükséges, amellyel az adóhatóság nem rendelkezik, létezik egy adatbázis, amely az ilyen tevékenységekben közreműködő szervezetek, vállalkozók adatait tartalmazza tevékenységi körönként. A névjegyzék nyilvános, azt az adóhatóság negyedévente közzéteszi a honlapján.  Az adóhatóság ezen – a végrehajtandó meghatározott cselekményhez szükséges szakértelemmel rendelkező – szervezetek közül választja ki jogszabályban előírt eljárással a feladatot elvégző szervezetet.

A jelenlegi szabályozás szerint csak három véletlenszerűen kiválasztott vállalkozótól kérhet ajánlatot az adóhatóság, amely előírás indokolatlanul korlátozza az ajánlattétel lehetőségét az abból kimaradt szervezetek számára, és sokszor vezet indokolatlanul magas közreműködői díj kifizetéséhez. A módosítás alapján azonban 2023. január 1-jétől valamennyi, az adott tevékenység és földrajzi terület vonatkozásában a névjegyzékbe bejegyzett közreműködő szervezet ajánlattételi felhívást kap, és mindegyikük tehet ajánlatot az adott cselekmény elvégzésére vonatkozóan (az eljárás lényegi szabályai egyebekben nem módosulnak). Az adóhatóság több ajánlat közül, a szabad verseny fokozott érvényesülésével választhatja ki a legalacsonyabb költséggel járót, amely az adós érdekeinek védelmét is biztosítja.^[48]  

2.) A befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2018. november 14-i (EU) 2018/1805 rendeletének való megfelelést szolgálja a megkeresésen alapuló meghatározott cselekményekre vonatkozó előírásokat érintő, 2023. január 1-jétől hatályos módosítás.

A módosítás egyik része a másik tagállamban vagy külföldi államban ingatlanra elrendelt vagyonelkobzás eljárási szabályait érinti annyiban, hogy az ingatlan adóhatóság által megállapított becsértéke a fenti időponttól nem támadható meg végrehajtási kifogással, így az állam tulajdonjogának bejegyzése iránt az adóhatóságnak közvetlenül a megállapítást követően kell intézkednie,^[49] másik része pedig a másik tagállamban vagy külföldi államban ingatlanokra elrendelt vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el az ily módon vagyonelkobzás alá kerülő ingóságok tekintetében.^[50]

A fentiekben ismertetett változások láthatóan igen szerteágazóak, mivel több hatálybalépési időponttal, az adóigazgatás számos jogintézményét érintik, a módosításokra okot adó, bevezetőben felsorolt tényezők sokfélesége miatt. Ezért mind az adózóknak, mind az adóhatóságnak érdemes a jövőben a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy az utóbbi időben jelentős változáson átesett anyagi adójogi és ágazati jogszabályok figyelemmel kísérése mellett mindig a hatályos eljárási szabályokat alkalmazzák eljárásaik során.

---

^[1] Art. 271. § (1) bekezdés

^[2] Art. 67. §

[3] Art. 68–68/A. §

^[4] dr. Wéber Attila: A bűnügyi letéti számlát érintő változások. Adóvilág, 2022. január, XXVI. évfolyam, 1. szám, 64–70. oldal

^[5] Art. 146. § (1a)–(1b) bekezdés

^[6] Art. 204. § (1)–(2) bekezdés

^[7] dr. Wéber Attila: A vagyonelkobzás figyelembevétele az adóigazgatási eljárásban. Adóvilág, 2022. augusztus, XXVI. évfolyam, 8. szám, 38–42. oldal

^[8] Art. 141. § (6) bekezdés

^[9] Art. 174. § (5) bekezdés

^[10] Art. 175. § (1) bekezdés

^[11] Art. 180. § (1) bekezdés

^[12] Art. 230. § (1) bekezdés

^[13] Art. 196. § (7) bekezdés

^[14] Art. 245. § (1a), (8) bekezdés

^[15] Art. 2. melléklet II/A/2. pont, 3. melléklet II/A/2. pont

^[16] Art. 19. § (2) bekezdés ac) alpont

^[17] Art. 37. § (5)–(5a) bekezdés

^[18] A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Kata tv.)

^[19] Art. 50. § (1a) bekezdés

^[20] Art. 52. § (1a) bekezdés

^[21] Art. 52. § (4) bekezdés

^[22] Art. 52. § (5) bekezdés

^[23] Art. 41. § (1a), (4) bekezdés

^[24] Art. 177. § (1a) bekezdés

^[25] Art. 180. § (1) bekezdés

^[26] Art. 266. § a) pont

^[27] Art. 1. melléklet 3.2 alpont

^[28] Art. 1. melléklet 3.4–3.7. alpontok

^[29] Art. 1. melléklet 3.8 alpont

^[30] Art. 1. melléklet 3.9 alpont

^[31] Art. 146. § (1a)–(1b) bekezdés

^[32] Air. 120. § (4) bekezdés d) pont

^[33] Air. 83. § (1)–(2) bekezdés

^[34] Air. 84. § (5) bekezdés

^[35] Air. 126. § (2) bekezdés

^[36] Air. 53. § (7) bekezdés

^[37] Air. 55. § (2) bekezdés

^[38] Air. 81/A. §

^[39] Air. 122. § (3) bekezdés n) pont

^[40] A szerkezetátalakításról és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2021. évi LXIV. törvény.

^[41] Avt. 19. § (5) bekezdés

^[42] Avt. 108. §

^[43] Avt. 119. § (3) bekezdés

^[44] Avt. 125/H. § (2) bekezdés

^[45] Avt. 69/A. §

^[46] Avt. 29. § (1) bekezdés 24. pont

^[47] Kata tv. 3. § és 7. § (10) bekezdés

^[48] Avt. 123. §

^[49] Avt. 125/D. § (4) bekezdés

^[50] Avt. 125/D. § (9) bekezdés