A számviteli törvény évközi módosításai

✎ Umenhoffer Ferenc

A számviteli törvényt 2016. év közben eddig már háromszor módosították. Cikkünkben a módosítá­so­kat foglaljuk össze.

1. A módosítások jogszabályi háttere

A számvitelről szóló 2000.évi C. törvényt (a továb­biakban: Szt.) 2016. év közben eddig a következő törvények keretében módosították:
• 2016. évi IX. törvény a behajtási költségáta­lányról;
• 2016. évi XLIV. törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről va­la­mint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény és egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról (a továbbiakban: könyvvizsgálói törvény);
• 2016. évi LXVI törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról (a továbbiakban: 2017. évi adótörvények).
A behajtási költségátalányról szóló törvényt az Or­szággyűlés 2016. 03.17-én fogadta el és a Magyar Köz­löny 2016. évi 39. számában jelent meg. A törvény­nek az Szt-ét érintő módosítását a törvény hatályba lépéstől, 2016.03.24-étől kell alkalmazni.
A könyvvizsgálói törvényt az Országgyűlés 2016. 05. 10-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 71. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait a 2016. június 16-át követően induló üzleti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyvvizsgálói jelentésre kell először alkalmazni.
A 2017. évi adótörvényeket az Országgyűlés 2016. 06. 07-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 87. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait általában először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet azokat. A jogharmonizációs célú módosításokat pl. a nem pénzügyi ki­mutatás készítését, a kibővített tartalmú vállalatirá­nyí­tási nyilatkozatot a 2017. január 1-jén, vagy az azt kö­vetően induló üzleti évre vonatkozó éves beszámolókra, összevont (konszolidált) éves beszámolókra kell először alkalmazni.

2. A behajtási költségátalányról szóló törvény számvitelt érintő módosítása

A behajtási költségátalány az európai uniós jogban gyökerező jogintézmény, melyet a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: Irányelv] szabályoz. Gyakori és komoly kö­vetkezményekkel járó probléma volt ugyanis az, hogy a gazdasági szereplők egymás közötti, vagy a gazdasági sze­replők és a velük szerződő hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetésre gyakran jelentős késedelemmel került sor. Ezért az Irányelv elsődleges célja az volt, hogy a szerződéses kapcsolatokban a fizetési fegyelmet erősítse.
Az Irányelv nemzeti jogba való átültetését hazánk a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény [a to­vábbiakban: régi Ptk.] módosításával végezte el, így a be­hajtási költségátalány jogintézménye, 2013. július 1-jei hatállyal bekerült a hazai jogrendbe.
A régi Ptk. 301/A. § (3) bekezdése szerint, ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelés behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza kö­zép­árfolyama szerint megfelelő forintösszeget megfizetni.
A régi Ptk.-t a polgári jog újrakodifikálása kapcsán, 2014. március 15-ei hatállyal felváltotta a Polgári Törvény­könyv­ről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.], mely a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos előírásokat a régi Ptk.-val azonos tartalommal vette át.
A behajtási költségátalányra vonatkozó Ptk.-beli szabá­lyo­zással kapcsolatban azonban a vállalkozások és a szer­ződő hatóságok gyakorlatában kezdettől fogva számos prob­léma merült fel. Ezek között a leginkább vitatott kérdés a behajtási költségátalány esedékességének kérdése volt, vagyis az, hogy a korábbi szabályozásban a behajtási költségátalány a késedelem időpontjában, időpontjával automatikusan esedékessé vált. Az esedékes kötele­zett­sé­geket pedig a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántar­tá­sai­ban ki kellet mutatnia. Ez egyrészt jelentősen megnövelte a kötelezett adminisztrációs terheit, másrészt befolyásolta az adott időszak eredményét egy olyan tétellel, amely várhatóan nem fog pénzügyileg teljesülni, hiszen a jogosult általában nem követelte azt.
A törvényalkotó, belátva, hogy a behajtási költségáta­lány­nak a jelen gazdasági és társadalmi körülményeiben gyökerező újszerű intézménye semmiképpen nem tartozik azon klasszikus magánjogi intézmények közé, amelynek feltétlenül a Ptk.-ban lenne a helye, önálló törvényt alkotott a behajtási költségátalány intézményére vonatkozóan. Ez az önálló törvény a 2016. évi IX. törvény a behajtási költ­ségátalányról (a továbbiakban: Törvény).
A Törvény hatálya az Irányelvnek megfelelően csak az érintett jogalanyok kereskedelmi ügyletekből eredő pénz­kö­veteléseinek teljesítésére vonatkozik. Kereskedelmi ügy­letnek, a törvény szerint a vállalkozások, illetve vállalkozá­sok és szerződő hatóságok között lebonyolított olyan ügy­letek minősülnek, amelyeknek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása.
A számvitelt is érintő legfontosabb eleme az új szabá­lyozásnak mégis az, hogy a behajtási költségátalány össze­ge – a korábbi szabályozástól eltérően – nem válik automatikusan esedékessé a késedelem időpontjával, annak esedékessége fő szabályként a jogosultnak, a behajtási költ­ségátalány teljesítésére való első felszólításának időpontjával keletkezik. Számviteli szempontból is csak ekkor kell a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántartásban azt rögzíte­nie, mint esedékes kötelezettséget.
A Törvény 2016.03.24-étől lépett hatályba és rendelke­zéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének kése­delme esetén is alkalmazni kell azzal, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt a törvény hatálybalépésétől kell számítani. A behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül köve­telheti. A követelés esedékességének időpontja a kötelezett önkéntes teljesítése esetén ennek időpontja, önkéntes teljesítés hiányában a jogosult teljesítésre való első felszólításának időpontja.
Ehhez kacsolódóan a számviteli törvényben is ren­del­kezni kellett a korábbi előírások szerint eljáró kötelezettek számviteli elszámolását illetően. A Törvény szerint a korábbi előírások szerint eljáró vállalkozások az új szabályok hatálybalépésekor kimutatott — a jogosult által ezen időpontig nem követelt — behajtási költségátalány miatti kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben meg kell, hogy szüntessék. Ezzel mentesülnek az ön­ellenőrzési kötelezettség alól, mind számviteli, mind adózási szempontból.
Ha a jogosult az elévülési időn belül később mégis érvé­nye­síti a behajtási költségátalány miatti követelését, akkor azt a kötelezettnek ezen igény esedékességekor kell kö­telezettségként kimutatni a könyveiben az egyéb ráfordításokkal szemben. [Szt. 177. § (56) bekezdés]

3. A könyvvizsgálói törvény számvitelt érintő módosításai

A könyvvizsgálói törvény a 2014-ben elfogadott uniós könyv­vizsgálati reformot építi be a magyar jogrendszerbe. A részletszabályokat két uniós jogszabály határozza meg.
Az egyik uniós jogszabály a 2014. április 16-án elfogadott, az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizs­gá­latáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló 2014/56/ EU irányelve (a továbbiakban: irányelv).
A másik uniós jogszabály a szintén 2014. április 16-án el­fogadott, az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: Rendelet).
A módosított irányelvet a hatálybalépést követő két éven belül, 2016. június 17-ig kellett a tagállamoknak a nemzeti jogba átültetniük, a Rendeletet pedig 2016. június 17-től kell alkalmazni. A törvénymódosítás célja a módosított irányelv átülte­tése és a Rendelet alkalmazásának elősegítése a hazai jog­ban. A törvénymódosítás számviteli törvényt érintő, alap­ve­tően pontosító jellegű módosításait az alábbiakban foglaljuk össze.

3.1. A könyvvizsgálók feladatát, hatáskörét érintő pontosítás

Az Szt. szerint a vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata
• az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő mel­léklet) felülvizsgálata,
• az Szt. és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése, és
• az előzőek elvégzése alapján az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról a könyv­vizs­gáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítá­sa,
• a független könyvvizsgálói jelentés elkészítése.
A könyvvizsgálói törvény módosítása egyértelműen rögzíti, hogy a könyvvizsgálat hatóköre nem ter­jedhet ki bizonyosság nyújtására a vállalkozó jövőbeli életké­pességére és a vállalkozó ügyvezetése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. [Szt. 156. § (1a) bekezdés]

3.2. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizsgálójának felelőssége

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyv­vizs­gálója köteles együttműködni a konszolidálásba be­vont vállalkozás könyvvizsgálójával annak érde­ké­ben, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámolóba összefoglalt beszámolók adatai megfeleljenek az össze­vont (konszolidált) éves beszámolókészítés köve­tel­ményeinek, és a konszolidálásba bevont vál­lalkozá­sok figyelembe vegyék az összevont (kon­szo­lidált) éves beszámoló készítésének a rájuk vo­nat­kozó előírásait.
A könyvvizsgálói törvény módosítása alapján az össze­vont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizs­gálója teljes mértékben viseli a felelősséget az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóról kibocsátott könyv­vizsgálói jelentésért, továbbá az 537/2014/EU Rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 11. cikk szerinti audit bizottsághoz címzett kiegészítő jelentésért. A Rendelet szerint a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizs­gá­latát végző jogszabály szerint engedélyezett könyv­vizs­gálóknak vagy könyvvizsgáló cégeknek a vizsgált gazdálkodó egység auditbizottsága részére kiegészítő jelentést kell benyújtaniuk. [Szt. 156. § (2) bekezdés]

3.3. A könyvvizsgáló nyilatkozata a vállalkozás folytatására vonatkozó képességről

A 3.1. pontban leírtak szerint a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki bizonyosság nyújtására a vál­lal­kozó jövőbeli életképességére és a vállalkozó ügyve­ze­tése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. Ugyanakkor a könyvvizsgálói törvény módosítása alapján a könyvvizs­gálónak a független könyvvizsgálói jelentésben nyilatkoz­nia kell az olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcso­latos lényeges bizonytalanságokról, amelyek jelentős két­séget támasztanak a gazdálkodónak a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatosan. [Szt. 157. § (2a) bekezdés]

3.4. A módosítások alkalmazása

Az Szt. átmeneti rendelkezéseit a könyvvizsgálói törvény módosítása kiegészíti a törvénymódosítás előírásainak al­kalmazására vonatkozó szabállyal. Eszerint a törvény­mó­dosítás előírásait a 2016. június 16-át követően induló üz­leti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyv­vizsgálói jelentésre kell először alkalmazni. [Szt. 177. § (57) bekezdés]

4. A 2017. évi adótörvények számvitelt érintő módosításai

A számviteli törvénynek a 2017. évi adótörvény változások keretében bevezetett módosításait, a jogharmonizációs célú módosítások kivételével először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.

4.1. Jogharmonizációs célú módosítások

A számviteli törvénynek, a 2016. üzleti évtől érvényes átfo­gó módosítása kapcsán figyelembe kellett venni az Eu­ró­pai Parlament és Tanács 2013/34/EU irányelvét (a továb­biakban: számviteli irányelv). Ez a számviteli irányelv a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi, az össze­vont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai par­lamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK (negyedik) és a 83/349/EGK (hetedik) tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szól. Az új számviteli irányelv lényegében felváltotta a korábbi az éves beszámolóra (78/660/EGK irányelv), valamint az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóra (83/349/EGK irányelv) vonatkozó számviteli irányelvek rendelkezéseit.
A számviteli irányelvet időközben módosították. Így 2014. október 22-én kihirdetésre került a számviteli irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalat­cso­portok általi közzététele tekintetében történő módosítá­sá­ról szóló 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv. Az Szt. módosításainak egy része az irányelv hazai jogba történő átültetését szolgálja.

4.1.1. A nem pénzügyi kimutatás készítése

A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyságrend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók üzleti jelentése vonatkozásában állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak un. „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő vállalkozás, amelynél
• az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladta az alábbi határértéket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
üzleti jelentésében – a vállalkozás fejlődésének, teljesít­mé­nyé­nek, helyzetének és tevékenységei hatásának megérté­séhez szükséges mértékben – a környezetvédelmi, a szo­ciális és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tisz­te­letben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a meg­vesz­tegetésre vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást kell, hogy közzétegyen.
A nem pénzügyi kimutatásnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
• a vállalkozás üzleti modelljének rövid leírása;
• a vállalkozásnak a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tisz­teletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett politi­ká­inak leírása, utalva az alkalmazott átvilágítási eljárá­sokra;
• az előző pontok szerinti politikák eredményei;
• a vállalkozás tevékenységével, különösen üzleti kap­csolataival, termékeivel vagy szolgáltatásaival össze­füg­gésben a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a meg­vesztegetéssel kapcsolatos azon lényeges kockáza­toknak az ismertetése, amelyek hátrányos hatásokkal járhatnak e területeken, továbbá annak leírása, hogy a vállalkozás ezeket a kockázatokat hogyan kezeli;
• azon kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű telje­sít­ménymutatók, amelyek lényegesek az adott üzleti te­vékenység szempontjából.
Ha a vállalkozás nem rendelkezik a környezet­vé­de­lem­mel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jo­gok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzde­lem­mel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett poli­tikái­nak leírásával, az alkalmazott átvilágítási eljárásokra vo­nat­kozó utalásokkal, akkor indokolnia kell annak hiányát.
A nem pénzügyi kimutatásból kihagyhatók azon aktuális fejleményekre vagy tárgyalás alatt álló kérdésekre vo­nat­kozó információk, amelyek közzététele a vállalkozás leg­főbb irányító (vezető), ügyvezető szerve és a felügyelő tes­tület tagjai megfelelő indoklást tartalmazó véleménye sze­rint súlyosan sértené a vállalkozás üzleti érdekét, feltéve, hogy e kihagyás nem befolyásolja a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának helyes és elfogulatlan megértését.
Mentesül a nem pénzügyi kimutatás készítési kötele­zett­ség alól az a leányvállalatnak minősülő vállalkozás, amelyre vonatkozóan a nem pénzügyi kimutatás szerinti információkat a közérdeklődésre számot tartó anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentésének nem pénzügyi kimutatása tartalmazza. [Szt. 95/C. §.]
A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyság­rend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentése vo­natkozásában is állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az összevont (konszolidált) üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak szintén „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő anyavállalat, amelynél
• az adott üzleti év mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
az összevont (konszolidált) üzleti jelentésében a kon­szolidálásba bevont vállalkozásokra vonatkozóan az éves beszámoló üzleti jelentése szerinti nem pénz­ügy kimutatást kell, hogy közzé tegyen.
A mutatóértékek meghatározásánál az anyavállalat és leányvállalatainak, valamint közös vezetésű vállal­kozásainak a konszolidálás előtt összesített adatait kell figyelembe venni. A közös vezetésű vállalkozás adatait a tőkerészesedés mértékében kell figyelembe venni. [Szt. 134. §-a (5) és (6) bekezdései]
A nem pénzügyi kimutatás előírásához kapcsoló­dóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkoza­tát arról, hogy az üzleti jelentés, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés tartalmazza-e a törvény által előírt nem pénzügyi kimutatást. [Szt. 156. § (5) bekezdés n) pont]
Nem pénzügyi kimutatást először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves, illetve összevont (konszolidált) beszámoló kapcsán kell készítenie az arra kötelezett közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak, illetve anyavállalatnak.

4.1.2. A vállalatirányítási nyilatkozat kibővítése

Az a vállalkozó, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében vállalatirányítási nyilatkozatot kell, hogy közzétegyen. A számviteli irányelv módosítása implementációja okán a vállalatirányítási nyilatkozat tartalmát kiegészítették egy új elemmel.

A módosítás szerint a vállalatirányítási nyilatkozat­nak tartalmaznia kell a vállalkozás ügyviteli, ügyveze­tő és felügyelő testületei esetében alkalmazott, sokszínű­séggel kapcsolatos politika leírását, különös tekintettel az életkori, a nemi, a tanulmányi és a szakmai háttérrel kap­csolatos szempontokra, e sokszínűséggel kapcsolatos politika céljainak, megvalósítási módjának és a beszámolási időszakban elért eredményeknek a leírását.
Ha nem alkalmaznak sokszínűséggel kapcsolatos politi­kát, akkor a nyilatkozatnak tartalmaznia kell annak ma­gyarázatát, hogy miért nem. [Szt. 95/B. § (2) bekezdése h) pont]
A vállalatirányítási nyilatkozat tartalmának bővüléséhez kapcsolódóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkozatát arról, hogy rendelkezésre bocsátották-e számára a vállal­ko­zás ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületei esetében alkal­mazott, sokszínűséggel kapcsolatos politika leírását. [Szt. 156. § (5) bekezdés j) pont]
A kibővített tartalmú vállalatirányítási nyilatkozatot először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán kell készíteni, de a 2016. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán is el lehet készíteni.

4.1.3. A könyvvizsgáló kijelölését korlátozni tilos
A törvénymódosítás rögzíti, hogy tilos minden olyan szer­ződéses feltétel, jognyilatkozat, amely a könyvvizsgáló, könyv­vizsgáló cég által vizsgált gazdálkodó legfőbb szervét oly módon korlátozza a könyvvizsgáló kijelölésé­ben, hogy az csak meghatározott kamarai tag könyv­vizs­gálót, könyvvizsgáló céget, vagy cégcsoportot jelölhet ki.
A módosítás az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosítá­sáról szóló 2014/56/ EU irányelv rendelkezéseinek átültetését jelenti.
A 2017. évi adótörvények hatálybalépésekor hatályban lévő szerződések és jognyilatkozatok esetében a módo­sítást a 2017. évi adótörvények hatálybalépését követően induló üzleti év első napjától kell alkalmazni.

4.2. Az IFRS-ekkel összefüggő módosítások

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi be­számolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez kapcsolódó, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvé­nyek módosításáról szóló 2015. évi CLXXVIII. törvény (a továb­biakban: IFRS törvény) teszi lehetővé, hogy az Szt. hatálya alá tartozó gazdálkodók 2016-tól a törvény által meghatározott ütemezésben az éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint állíthassák össze, vagy kell, hogy össze­állítsák.
Az IFRS-ek alatt a nemzetközi számviteli standardok al­kalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardokat kell érteni.
Nemzetközi standardok alatt pedig
• a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete [Inter­na­tional Accounting Standards Board (IASB)] által elfogadott vagy kibocsátott Keretelvek (Framework for the Preparation and Presentation of Financial Sta­tements),
• Nemzetközi Számviteli Standardok [International Acco­unting Standards (IAS)], Nemzetközi Pénzügyi Be­számolási Standardok [International Financial Reporting Standards (IFRS)],
• az IAS-ekhez és az IFRS-ekhez kapcsolódó Értelmezé­sek (SIC, IFRIC interpretations),
• a standardok módosításai és az azokhoz kapcsolódó értelmezések értendők.
Az IFRS törvény előírásait a törvénymódosítás keretében a következő témákban módosították, illetve egészítették ki:
• a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vál­lalkozások IFRS-ek alkalmazására való kötelező átté­rését 2017-ről 2018-ra halasztották;
• a saját tőke megfeleltetési táblában a saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették;
• pontosításra került az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére;
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérését az IFRS- ekre pontosították.
A törvénymódosítás előzőekben felsorolt témáit a kö­vetkezőkben részletesen kifejtjük.

4.2.1. Az IFRS-ek alkalmazására való kötelező áttérés halasztása

Az IFRS törvény szerint a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfe­lelő pénzügyi vállalkozások az éves beszámolójukat 2017-től az IFRS-ek szerint kell, hogy összeállítsák.
Mint időközben kiderült az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazására való áttérés a hitelintézetek és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások számára jelentős anyagi és humán erőforrásokat, illetve informatikai fejlesztéseket igényel.
Az érintett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások átté­résre vonatkozó felkészültsége jelentősen eltérő. Az IFRS-ekre való áttéréshez szükséges erőforrások maradéktalan biztosítása, az informatikai fejlesztések időigénye azt indokolja, hogy a kötelező alkalmazás egy évvel, azaz a 2018. évi üzleti évre elhalasztásra kerüljön azzal, hogy a már felkészült hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások számára az önkéntes alkalmazás a 2017. évi üzleti évre is megengedett.
A kötelező áttérés egy évvel történő elhalasztása azokra a hitelintézetekre és a hitelintézetekkel egyenértékű pru­denciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozá­sokra is vonatkozik, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák, valamint a Diákhitel Központ Zrt.-re.
A Diákhitel Központ Zrt. az MFB csoport tagja. Az MFB Zrt., mint tulajdonosi joggyakorló és az IFRS kapcsán érin­tett leányvállalata (Garantiqa Hitelgarancia Zrt.) is men­tességet kapott az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazása alól 2018-ig. Az MFB csoporton belüli egységes időpontban történő áttérés és az egységes beszámolás szempontjából indokolt a Diákhitel Központ Zrt. beemelése is a 2018-ig mentesíthetők körébe.
Az IFRS törvény vezette be az IFRS-ek alkalmazása szem­pontjából a „kisebb méretű hitelintézet” fogalmát. A kisebb méretű hitelintézet fogalmának definiálására azért volt szükség, hogy kiemeljék a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások közül.
A kisebb méretű hitelintézet ugyanis először a 2018. évben induló üzleti évről készített beszámolóra volt köte­les alkalmazni az IFRS-eket, azzal, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra történő IFRS alkalmazás, az erre vonatkozó saját döntés alapján megengedett volt. Mivel a hitelintézetekre, továbbá a hitelintézettel egyen­értékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénz­ügyi vállalkozásokra vonatkozó általános szabály a módo­sítás következtében megegyezik a különös szabállyal, így a kisebb méretű hitelintézet kiemelése és fogalmának meghatározása okafogyottá vált, azt törölték a fogalmak közül.

4.2.2. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék fogalmának pontosítása és kiegészítése

Az IFRS-ek szerinti éves beszámolót készítő gazdálkodó a beszámoló fordulónapjára vonatkozóan saját tőke megfeleltetési táblát kell, hogy összeállítson, amelyet a kiegészítő megjegyzések részeként kell be­mutatnia.

A saját tőke megfeleltetési tábla tartalmazza az IFRS ­-ek szerinti saját tőke egyes elemeinek nyitó és záró adatait. A saját tőke elemei közé tartozik az IFRS-ek szerinti jegyzett tőke, az eredménytartalék, az érté­ke­lé­si tartalék, az adózott eredmény és a lekötött tartalék.

Ezen saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék tételébe a kumulált adózott eredményen kívül további tételek is beleértendők, amelyek a jövőben osztalékfizetés forrásaként vehetők figyelembe. Ilyen tétel többek között:
• az áttérés éve előtti üzleti év mérlegfordu­lónap­ján a számviteli törvény szerint kimutatott eredménytartalék és adózott eredmény együttes összegének az IFRS-ekre való áttérés felhalmozott eredményre gyakorolt hatásával korrigált összege;
• az IFRS-ekre való áttérést követően a jegyzett tőkéből vagy a tőketartalékból a veszteségek fedezetére átvezetett bármely összeg;
• az egyéb tartalékokból átvezetett bármely olyan összeg, amelynek átvezetését az IFRS-ek előírják vagy megengedik.
Ide értendők továbbá azok a tételek is, amelyeket az IFRS-ek előírásai alapján a felhalmozott eredménnyel szemben kell vagy lehet elszámolni, így különösen az IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák című standard alapján a számviteli politikák változása vagy a hibajavítás miatt a felhalmozott eredményben megjelenített összegek.
A saját tőke megfeleltetési táblában, a törvénymó­dosítás szerint az IAS 40 Befektetési célú ingatlanok című standard alapján az eredménytartalékban elszámolt összeghez kapcsolódó, halasztott adóhatást is figyelembe kell venni.

4.2.3. Az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja

A törvénymódosítás pontosítja az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontját az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve a felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére.
Az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése esetén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő vissza­térés időpontja a feltételek bekövetkezését követő üzleti év első napja.
A felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás ese­tén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja, a végelszámolás, a felszámolás, illetve a kényszertörlési eljárás kezdő időpontja.

4.2.4. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérése az IFRS-ekre

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: fióktörvény) szerint a fióktelep a külföldi vállalkozásnak, jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdasági önállósággal felruházott olyan gazdasági egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban fióktelepként bejegyeztek. Ebből eredően a fióktelepet létrehozó külföldi székhelyű vállalkozás a fióktelepnek nem anyavállalata, így rájuk nem alkalmazható az a szabály, hogy az anyavállalati döntés alapján a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe 2016. január 1-jétől áttérhet az IFRS-ek alkalmazására.
Az IFRS törvény önálló pontban foglalkozott a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének az IFRS-ekre való áttérésének lehetőségéről.
Az IFRS törvény szerint az éves beszámolóját 2017. január 1. után induló üzleti évre az IFRS-ek szerint állíthatja össze azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található és így mentesül az Szt. szerinti letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyv­vizsgálati kötelezettség alól. Az IFRS törvény ezen ren­del­kezését pontosítja a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóikat saját döntésük alapján a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei is összeállíthatják az IFRS-ek szerint, a letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyvvizsgálati kötelezettség alóli mentesítésre vonat­kozó kitétel nélkül.

4.3. A jegyzett, de még be nem fizetett tőke feltöltésére átvezetett összeg elszámolása

A Ptk. szerint, a korlátolt felelősségű társaságnál (a továb­biakban: kft.) a társasági szerződés úgy rendelkezhet, hogy
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles csak befizetni;
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgál­ta­tására a nyilvántartásba vételtől számított egy évnél hosszabb határidőt is megállapíthat a tag számára.
Ezen könnyítéseknek azonban az osztalék kifizetésénél ára van, ugyanis a kft. mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét. Vagyis a tag osztalékra, csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
A Ptk. előírásából következően a kft. törzstőkéje pénz­beli hozzájárulásként – mind a kft. alapításakor, mind pe­dig a törzstőke felemelése esetén – úgy is szolgáltatható, hogy a cégbíróság által bejegyzett törzstőkét a bejegyzésig a tagok ténylegesen nem fizetik be, hanem azt az alapításkor vagy a tőkeemeléskor meghatározott határidőig a kft. ki nem fizetett nyeresége terhére töltik fel.
A Ptk. előírásokból az is következik, hogy a kft. adózott nyereségét meg kell osztani a tagok között, azonban a nem teljesített vagyoni hozzájárulásra osztalék nem fizethető (nem hagyható jóvá). Az adózott nyereség megosztása a tagok döntési hatáskörébe tartozik, így a megosztás taggyűlési határozattal történhet, mely határozatban rögzítik, hogy a vagyoni hozzájárulást nem teljesítő tagra jutó nyereségnek megfelelő összeggel a jegyzett tőkét töltik fel.
Kérdésként merült fel azonban, hogy hogyan kell a szám­vitelben elszámolni a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését. Azt tudjuk, hogy a 2016-tól induló üzleti évtől az adózott eredmény kerül az eredménytartalékba, így logikusan az a válasz adható a feltett kérdésünkre, hogy a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését az eredménytartalék ter­hére kell elvégezni.
Problémaként merült fel azonban, hogy az Szt-ben az eredménytartalék csökkenési jogcímek között nem volt olyan jogcím, amely az előzőekben körülírt gazdasági eseményt tartalmazta volna.
A törvénymódosítás most rendezi ezt a kérdést, mert rögzíti, hogy a jegyzett tőkének az ilyen irányú feltöltését az eredménytartalék terhére, a jegyzett, de be még nem fizetett tőke tételével szemben kell elszámolni.

4.4. A mérlegkészítés időpontjáig elszámolt támogatások nyilvántartásba vétele

A vállalkozások uniós és hazai forrású pályázatok révén tá­mogatásokat kaphatnak. Ezen pályázatoknál jellemző az utófinanszírozás, így a vállalkozásoknak először a pályázat keretében vállalt kötelezettségeiket kell teljesíteniük, amelynek során költségek, ráfordítások merülnek fel. Az elszámolás a vállalt kötelezettségek teljesítését követően történik, majd ezt követően kerül sor a támogatás pénzügyi rendezésére, ami több hónapot is igénybe vehet. Ezért gyakran előfordul, hogy a költség, a ráfordítás az adott üzleti évben felmerül, de a hozzá kapcsolódó támogatási bevétel nem jelenik meg az adott üzleti évben, így a vállalkozó veszteséges lesz.
Az összemérés elvének teljesülése érdekében a törvény­módosítás új előírása szerint – ami nemcsak a pályázat keretében elszámolt támogatásokra vonatkozik –, ha a támogatással az elszámolás a mérlegkészítés időpontjáig megtörténik, akkor az elszámolás alapján járó támogatást az adott üzleti évre el kell számolni egyéb bevételként függetlenül a támogatás pénzügyi teljesítésétől.

4.5. A 2016. évi nyitást követően könyvelendő tételek

Az Szt. 2016. évi átfogó módosításának gyakorlati vég­rehajtása során nem volt egyértelmű, hogy a számviteli törvény hatályos átmeneti szabályai alapján milyen rende­ző tételeket kell figyelembe venni a 2016. évi nyitás során, az új mérleg- és eredménykimutatás-sémához kapcsoló­dóan, illetve a rendezésből mit kell, és mit nem kell a könyvviteli nyilvántartásokban is külön elszámolni. A törvénymódosítás a gyakorlati végrehajtás egyértelművé tétele érdekében tartalmaz erre vonatkozóan kiegé­szítő szabályozást.
A kiegészítés szerint a kapcsolt vállalkozásokkal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozá­sok­kal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit – kivéve a kapott (járó) osztalékot – és ráfordításait, a jóváhagyott (fizetendő) osztalékkal kapcsolatos tételeket – ideértve az eredménytartalék igénybevételét is –, valamint a rendkívüli bevételeket és a rendkívüli ráfordításokat kell rendezni.
A 2016. évben induló üzleti év nyitását követően a rendezendő tételekből csak a kapcsolt vállalkozá­sok­kal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalko­zásokkal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételek rendezését kell könyvelni.

4.6. Az ellenőrzés megállapítása fogalmának pontosítása

A törvénymódosítás kimondja, hogy a szerződésmó­dosítás, a számviteli bizonylatok módosítása követ­kez­tében a könyvviteli nyilvántartásokban történő, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő utó­lagos módosítások nem minősülnek ugyan hibának, de azokat a számviteli elszámolás és bemutatás szem­pontjából a hibával azonos módon kell kezelni.
Az ellenőrzés megállapítása az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket-forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből, vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak.
A számviteli elszámolás szempontjából az ellenőrzés megállapításával egy tekintet alá esik a szerző­désmódosítással, a számviteli bizonylatok módosítá­sával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.

4.7. A peresített követelések elszámolása

Az Szt. korábbi szabályai szerint az egyéb követelés mérlegtételnél kellett kimutatni – többek között – a peresített követelésekből a bíróság által az üzleti év mér­legfordulónapjáig jogerősen megítélt követeléseket is, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől.
A törvénymódosítás szerint az egyéb követelések között nem mutathatók ki a bíróság által az üzleti év mérleg­fordulónapjáig jogerősen megítélt peresített követe­lésekből
• a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek;
• a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kama­tok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelem­díjak összegei.
Ezen tételeket, amennyiben tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év (ek) hez kapcsolódnak és azokat a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték egyéb bevételek között kell elszámolni a pénzeszközökkel szem­ben a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg.

4.8. A saját jogú és a vásárolt követelésekkel kapcsolatos elszámolások

A számviteli törvénynek a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően érvényes előírásai szerint, a tartósnak minősü­lő (éven túli) követelésekkel (kölcsönökkel, bankbetétekkel), valamint a vásárolt követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket a pénzügyi műveletek között kell elszámolni, míg a vállalkozó által keletkeztetett, nem tartós követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket az egyéb ráfordítások között. Ezt a megkülönböztetést vezette keresztül a törvénymódosítás a következők szerint:
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés könyv szerinti értékét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követe­léssel volt kapcsolatos. A törvénymódosítás szerint, egyéb ráfordítások között, csak a behajthatatlannak nem minősülő, forgóeszközök között kimutatott – vá­sárolt követelésnek nem minősülő –elengedett köve­telés könyv szerinti értékét szabad kimutatni.[Szt. 81. § (2) bekezdés l) pont]
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlan követelésnek a tárgy üzleti évben leírt összegét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követeléssel volt kapcso­latos. A törvénymódosítás szerint, az egyéb ráfordí­tások között csak a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – behajthatatlan követeléseknek az üzleti évben leírt összegét szabad kimutatni. [Szt. 81. § (3) bekezdés b) pont]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni az értékvesztés összegét, ideértve a követelések, a készletek elszámolt értékvesztésének összegét. [Szt. 82. § (4) bekezdés a) pont] A törvény­módosítás egyértelművé teszi, hogy a tartósan adott kölcsönök, bankbetétek értékvesztései pedig a pénzügyi műveletek ráfordításai közé tartoznak. [Szt. 83. § (3) bekezdés]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a térítés nélkül átadott, részesedésnek vagy érték­papírnak nem minősülő eszközök nyilvántartás sze­rinti értékét, valamint a nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, a hiányzó, illetve a tárgyévben megsemmisült, az állo­mányból kivezetett vásárolt és saját termelésű készlet könyv szerinti értékét.
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításaként, árfolyam­vesz­teségeként kell kimutatni a térítés nélkül átadott, hiányzó, megsemmisült, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott értékpapírok, valamint a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősí­tett, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott kölcsönök könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (1a) bekezdés b) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni – többek között – a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősített, a forgóeszközök között kimutatott vásárolt követelés, valamint a hiányzó, megsemmisült, a forgóeszközök között kimu­tatott értékpapír könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (3) bekezdés m) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni a részesedésekből származó ráfordítások, árfo­lyamveszteségek, valamint a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításai, árfolyamveszteségei között felsorolt jogcímeken keletkezett veszteségeket, ha azok a vásárolt követelésekhez kapcsolódnak. [Szt. 85. § (3) bekezdés v) pont]

4.9. Egyéb módosítások

A törvénymódosítás több olyan, elsősorban technikai szövegcserés módosításokat tartalmaz, amelyek a törvény egyes rendelkezései közötti, illetve a törvény mellékle­tében szereplő mérleg- és eredménykimutatás-sémák kö­zötti összhang megteremtését szolgálják. Ezeket foglaljuk össze a következőkben.
• Az Szt. 3. § (5) bekezdés 1. pontjában a „társaságért, an­nak üzletágáért, telephelyéért, üzlethálózatáért” szö­veg­rész helyébe az „üzletágért, telephelyért, üzlet­hálózatért” szöveg lépett. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért az üzleti vagy cégérték megfogalmazást pontosítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazását, döntően az előző bekezdésben leírt indokok miatt pon­tosították, illetve módosították. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan negatív üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért a negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazást ponto­sítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlet­hálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni társaság vásárlását nem.
Továbbá törlésre került a negatív üzleti vagy cégérték bekerülési értékének megállapításánál a megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek reális értékének arányos csökkentésére vonatkozó előírás. [Szt. 3. § (5) bekezdés 2 pont]
• Az üzleti vagy cégérték, mint mérlegtétel tartalmi leí­rását összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 25. § (8) bekezdésében a „cégvásárlás esetén ” szövegrészt hatályon kívül he­lyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódóan a halasztott időbeli elhatárolás meghatározását összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 45. § (3) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni halasztott időbeli elhatárolásként.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódó halasztott időbeli elhatárolás feloldási szabályait összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával. A halasztott bevételként elhatárolt negatív üzleti vagy cégérték megszünteté­sét leíró szabályozásnál a „cégvásárlás esetén ” szö­vegrészt hatályon kívül helyezték. A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt legalább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt lehet az egyéb bevételekkel szemben megszün­tetni. [Szt. 45. § (4) bekezdés]
• Az üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke meghatározásánál a tartalmat összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy Az Szt. 49. § (2) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét, az üzleti vagy cégértéket, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni a számviteli törvényben meghatározott időtartam szerint kell leírni. Ezért az Szt. 52. § (4) bekezdésében a „lehet leírni” szö­vegrész helyébe a „kell leírni” szöveg lépett. A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt, az üzleti vagy cégértéket leg­alább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt kell leírni, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni.
• A kiegészítő mellékletben meg kell adni, többek kö­zött, a tárgyévben foglalkoztatott munkavállalók átla­gos statisztikai létszámát, bérköltségét és személyi jellegű egyéb kifizetéseit állománycsoportonként, vala­mint a bérjárulékokat jogcímenként megbontva.
• A bérjárulékok közül csak a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség az, amely személyhez kötött, a rehabilitációs hozzájárulás és a szakképzési hozzájárulás megállapítása nem személyhez kötött, ezért ezeket a tételeket nem lehet állománycsoportonként bemutatni. Emiatt a törvénymódosítás pontosítja a korábbi előírást azzal, hogy a bérjárulékokat csak jogcímenként kell a kiegészítő mellékletben részletezni és nem állománycsoportonként. [Szt. 91. § a) pont]
• Az Szt. egyszerűsített beszámolót leíró részeiben és a kapcsolódó mellékletekben az „egyszerűsített adózott eredmény” kifejezés helyébe az „adózott eredmény” kife­jezés lépett egyszerű szövegpontosításként. [Szt. 102. § (1) bekezdés; Szt. 102. § (3) bekezdés; Szt. 108. § (1) bekezdés; Szt. 163/A. § (3) bekezdés; Szt. 4. sz. melléklet]
• A törvénymódosítás a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény és a számviteli törvény közötti összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy kimondja, hogy a beszámolót a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végel­számolásról szóló törvényben meghatározott módon kell a céginformációs szolgálat részére megküldeni. [Szt. 154. § (7) bekezdés]
• A törvénymódosítás kiegészítésként rögzíti, hogy az Szt. megfelel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénz­ügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek. Továbbá megfelel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módo­sításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek is.
• Az Szt. 1. számú mellékletének „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „I. Hátrasorolt köte­lezettségek” pontjában a „2. Hátrasorolt kötelezett­ségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalkozással szemben” szövegrész helyébe a „2. Hátrasorolt kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A megnevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módosításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 1. számú melléklet „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „III. Rövid lejáratú köte­lezettségek” pontjában a „7. Rövid lejáratú kötele­zettségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalko­zással szemben” szövegrész helyébe a „7. Rövid lejáratú kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszony­ban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A meg­nevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módo­sításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 2. számú melléklet „21. Részesedések, érték­papí­rok, tartósan adott kölcsönök, bankbetétek érték­vesz­tése” pontjában a pénzügyi műveletek bevételei téte­leinél a részesedések, értékpapírok, bankbetétek érték­vesztése szövegrészt kiegészítették a tartósan adott kölcsönök értékvesztésének szövegrésszel.
• Az Szt. 5. számú, az eredménylevezetést tartalmazó mel­lékletében a 19. Jóváhagyott osztalék sort okafo­gyottság okán törölték, hiszen a 2016. évben induló üzleti évtől az eredménylevezetés csak az adózott eredményig tart. A jóváhagyott osztalék elszámolása, az arról szóló döntés évének gazdasági eseménye lesz, nem szerepelhet az előző üzleti év eredmény­ki­mu­ta­tásában. Az Szt. 2016. évi átfogó módosítása során ezt a sort elfelejtették kivenni, ezt most pó­tolták.