Adóügyi automatikus információcsere

✎ dr. Dorner Barbara , Fekete Szilvia és Landstoff Angéla

1. Bevezetés

Világszerte egyre nagyobb erőfeszítést tesznek a nem­zeti adóhatóságok az adócsalás, illetve adókijátszás megakadályozása, a költségvetési károk mini­mali­zálása, illetve a költségvetési bevételek növelése érdekében. Az országok felismerték, hogy a világ­gazdaság fejlődésének nyomon követése, az új adózói magatartások megismerése érdekében szükséges a határokon átnyúló kapcsolattartás keretében meg­határozott információk ismerete, és felhasználása. En­nek biztosítása érdekében a hatóságok nemzetkö­zi szinten folyamatosan egyeztetést folytatnak, amely­nek célja, hogy az adóhatóságoknak minél több infor­máció álljon rendelkezésre adózóik más orszá­gokban szerzett jövedelmeiről illetve bevételeiről. Ezen együttműködések folyamatos tovább­fej­lesztése, az in­formációk hatékony áram­lása a nem­zeti adó­hatóságok közös ér­deke, amelynek egyik platformja a nemzet­kö­zi adóügyi információcsere. 
Az adóügyi információcserén belül megkü­lön­böz­tetünk ké­re­lem­re történő információcserét, spontán, vala­mint automatikus in­for­mációcserét, amelyek az információcsere lebonyolításának mód­ját jelölik. Auto­ma­tikus információcserének nevezzük, amikor meghatározott adatok körét, előzetes megke­re­sés nélküli, megha­tá­rozott formátumban, rendszeresen időközönként adják át egymásnak az in­formációcserében részt vevő országok. Ezzel szem­ben a spon­tán információcsere esetében az in­formáció bármely idő­pontban, előzetes megkeresés nélküli, nem rend­szeresen az együttműködésben részes ország hatás­kör­rel rendelkező ha­tóságától érkezhet.
A cserélt adatok felhasználása, hasznosítása lehető­vé teszi a különböző joghatóságok számára az adózók jövedelmeinek, bevételeinek, adózási szokásai­nak szélesebb körű megismerését. 
A magyar adóhatóság által jelenleg, illetve a jövőben az automatikus információcsere keretében kül­dött, illetve fogadott információk köre, illetve azok lehetséges hasznosítási lehetőségei az alábbiakban kerül ismertetésre.

2. A közvetlen adók területén automatikus információcsere keretében érkező adatok köre

A határokon átnyúló adóelkerülés csökkentése érdekében az Európai Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fej­lesz­tési Szervezet (a továbbiakban: OECD) is nemzetközi stan­dardokat dolgozott ki, amelyeknek célja az adatszolgáltatások közötti párhuzamok elkerülése.

Az alábbi táblázat összefoglalva tartalmazza azon automatikus információcserék körét, amelyekben Magyaror­szág érintett. A közvetlen adók területén, (az adófizető és az adóalany ugyanaz a személy) jövedelem vagy vagyon válto­zását érin­tő automatikusan cserélt információk az alábbi adatkörök szerint csoportosíthatóak:

• pénzügyi számlainformációkkal kapcsolatos adatok, 

• jövedelemadatok, 

• feltételes adó megállapításra vonatkozó adatokra, 

• multinacionális vállalatcsoportok adatai. 

2.1. Pénzügyi számlainformációk

Az Európa Unió Tanácsa 2003. évben a megtakarításból származó kamatjövedelem adóztatásával kapcsolatban elfogadott egy irányelvet (2003/48/EK – Megtakarítási Irányelv), amely egyrészt az adóelkerülést célzó tőke át­csoportosítások elkerülése, másrészt az egyik tagállamban letelepedett kifizetők által egy másik tagállamban illetőséggel bíró természetes személyek számára teljesített kamat kifizetések adóztatásának elősegítése érdekében került bevezetésre. A megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv – a megtakarításból származó jövedelemben ré­szesülő természetes személy illetékessége szerinti tagállam jogszabályaival összhangban – megkönnyíti a kamatból származó jövedelem megadóztatását a kamatfizetésekre vonatkozó automatikus információcsere kötelezettség előírása útján. 
A Megtakarítási Irányelv alapján automatikus információcsere 2015. adóévre vonatkozóan érkezett utoljára, helyét az Európai Unió és egyéb csatlakozott államok tekintetében a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC2) a 2014/107/EU irányelv (az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere te­kin­tetében történő 2011/16/EU irányelv módosítása), vala­mint nemzetközi szinten az adóügyekben történő köl­csö­nös adminisztratív segít­ség­nyújtásról szóló Egyez­ményt módosító Jegyző­könyv (Magyarországon ki­hirdette a 2014. évi XLII. tv.) 6. cikke, továbbá a pénzügyi számlákkal kapcsolatos in­for­mációk automatikus cseréjéről szóló, illetékes hatóságok közötti többoldalú Meg­állapodás, a Common Re­por­ting Standard, azaz az Egységes Jelentéstételi Szab­vány (CRS) megállapo­dás­ból származó adatok köre váltja fel. A DAC2 irányelv alapján az Európai Unió tag­országai tekintetében, a CRS megállapodás alapján pedig az információcserére elkötelezett harmadik országok tekintetében érkeznek a pénzügyi számlainformációkra vonatkozó adatok, először a 2016. pénzügyi év vonat­kozásában.
A pénzügyi számlainformációk harmadik csoportja a Ma­gyarországon a 2014. évi XIX. törvénnyel kihirdetett az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország Kormánya között létrejött megállapodás alapján a Külföldi Számlák Adómegfeleléséről (Foreign Account Tax Compliance Act: FATCA) szóló szabályozás, amely a 4. alfejezetben kerül részletesebben bemutatásra.

2.2. Jövedelemadatok

A jövedelemadatok vonatkozásában – az Európai Tanács 2011/16/EU irányelve és az OECD Modellegyezménye értelmében – a 2014. január 1-jei adó megállapítási időszakot követően az adott másik tagállami illetőségű adóalanyok vonatkozásában írja elő az adatszolgáltatást (DAC1) a munkaviszonyból származó jövedelmek, a vezető tiszt­ségviselők tiszteletdíjai, életbiztosítási termékek, illetve a nyugdíjak, és az ingatlan tulajdonjogának átruházásából származó jövedelmek esetében. A DAC1 irányelv alapján az Európai Unió tagországai az OECD Modell­egyezménye értelmében pedig az OECD tagországok cserélnek információt. Az OECD Modellegyezmény a vonatkozó bilaterális megállapodások alapján te­kinthető automatikus információcserének. 

2.3. Feltételes adó megállapítás

A feltételes adó megállapításokra és a szokásos piaci ár megállapító határozatokra vonatkozó információk Európai Unión belüli automatikus cseréjéről szóló Megállapodás (DAC3) a 2015/2376 EU irányelv (az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő 2011/16 EU irányelv módosítása). A feltételes adó megállapítás eljárás során az adózóknak lehetőségük van arra, hogy kötelező érvényű állásfoglalást kér­jenek az adóhatóságtól a kapcsolt vállalkozások esetében teljesítendő ügyleteikre vonatkozóan. Ezen jogintézmény bevezetésére hazánkban 2012. január 1-jével került sor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 132. §-a alapján. 2016. december 31-ét követően a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozat vagy előzetes ármegállapítás kiadásáról, módosítá­sá­ról köteles a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóság automatikus információcsere keretében tájékoz­tatást adni. Továbbá a DAC3 irányelv alapján 2017. év végéig tájékoztatni kell a tagállamokat vissza­me­nőlegesen a 2012. január 1-je után kibocsájtott ilyen jellegű határozatokról, amennyiben még alkalmazhatóak voltak 2014. január 1-jén.

2.4. Multinacionális vállalatcsoportok adatai

A multinacionális vállalatcsoportok esetében az átláthatóság növelése érdekében az adóalap erózió és a nyereségátcsoportosítás megakadályozására irányuló megállapodás került elfogadásra (DAC4), a 2016/881 EU irányelv (az adózás területére vonat­kozó kötelező automatikus információcsere tekin­tetében történő 2011/16EU irányelv módosítása). A DAC4 adatszolgáltatása keretében az Európai Unió tagországai vonatkozásában a multinacionális válla­latcsoport esetében többek között árbevételére, adózás előtti eredményére, nyereségére valamint az alkalmazottak számára vonatkozó adatok érkeznek. Az OECD tagországok vonatkozásában az országonkénti jelentések érkeznek.
A fenti adatcserék közül részletesebben a FATCA adatszolgáltatás, illetve az országonkénti jelentésekkel kapcsolatos automatikus adatcsere került ismertetésre, amely jelen cikk 5. alfejezetében olvasható. A FATCA adat­szolgáltatatás hasznosításának aktualitását az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2017. január 1-jei módosításával bevezetett új jogintézmény, a támogató eljárás adta, míg az országonkénti jelentések esetében az országonkénti jelentések cseréjéről szóló illetékes hatóságok közötti multilaterális Megálla­podás kihirdetéséről szóló 2017. június 28-ától hatályos 2017. évi XCI. törvény adja.

3. Az automatikus információcsere adattovábbítási folyamata

A fentiekben részletezett adatok fogadásán, illetve küldésén túl az automatikus információcserében résztvevő országok legfontosabb feladata az adatok megfelelő fogadása, felhasználása, azok hasznosítása, amely folyamatot a következő oldalon található ábra szemlélteti. 
Az automatikus információcsere során beérkező adatok esetében az elsődleges, és egyik legfontosabb feladat az adatcserében érintett adózók beazonosítása lehetőség szerint automatikusan informatikai rendszer alapján, ezért kiemelkedően fontos a cserélt adatok minősége, amelynek folyamatos felülvizsgálata és bővítése szükséges. A cserélt információ jellegétől függően (pl. pénzügyi számlainfor­máció, jövedelemadatok, béradatok) konkrét bevallások adataival lehet összehasonlítani a beérkező adatokat. A hatékony hasznosítás érdekében fontos, hogy az országok a felhasználással kapcsolatos tapasztalataikat folyamatosan megosszák egymással. 

4. Az adatok hasznosításának egyik lehetséges, és hatékony eszköze a támogató eljárás 

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) az ügyfélközpontú szemlélet érdekében az automatikus információcsere során beérkező adatok hasznosítását adó­zó centrikusan, az adókötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében az adózókat támogatva kívánja meg­valósítani. 

Az Art. 90/A § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítésével összefüggő kocká­zatok azonosítása valamint az azonosított kockázatok fennállásának kizárása vagy megállapítása érdekében kocká­zatelemzést végez. A kockázatelemzés során feltárt anomáliák rendezése érdekében támogató eljárást kezdeményez­het. A támogató eljárásban való részvétel önkéntes, így az eljárás folyamán rendezésre nem kerülő jogsértések miatt az adózó nem szankcionálható. 

Az Art. 90/B § (1) bekezdése alapján a támogató eljárás keretében az adóhatóság az adózókat a bevallás adataik önellenőrzésére vagy személyes kapcsolatfelvételre hívja fel, így az eljárás során adózóknak lehetőségük van – az adóhatóság szakmai támogatásával –bevallásaikat javítani, így az adatszolgáltatás és a rendelkezésre álló bevallásadatok között feltárt ellentmondásokat rendezni.

Az idén bevezetésre került új jogintézmény keretében az automatikus információcsere során kapott adatok közül először az Amerikai Egyesült Államok Adóhatósága által küldött pénzügyi számlainformációk (kamat és osztalék adatok) kerültek felhasználásra, segítve ezzel az adózók esetlegesen elmaradt önbevallását. Magyarország Kor­mánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a nemzetközi adóügyi megfelelés előmozdításáról és a FATCA szabályozás végrehajtásáról szóló megállapodást Magyarország a 2014. évi XIX. törvénnyel hirdette ki, ennek értelmében az első év a 2014. adóév, amelyre vonat­kozóan a felek automatikusan információt cseréltek.

A FATCA szabályozás célja annak biztosítása volt, hogy mind az amerikai adóalanyok mind az Egyesült Államok területén kívüli adóalanyok pénzügyi eszközeik tekin­tetében is eleget tegyenek az Egyesült Államokbeli adófizetési kötelezettségeiknek, illetve a magyar illetőségű adóalanyok a Magyarországon kívül keletkezett jövedelmeik tekintetében is teljesítsék adó-bevallási és fizetési köte­lezettségüket. 

Az Amerikai Adóhatóság által rendelkezésre bocsátott adatállományban szereplő adózók mintegy 83% részére küldött értesítést az adóhatóság, tájékoztató levél formájában, illetve az adatszolgáltatás alapján vélelmezhetően eltitkolt jövedelemmel rendelkező adózókat támogató eljárás alá vonta. A támogató eljárás alá vont adózók mintegy 40%-a nyújtott be önellenőrzést módosítva a ko­ráb­ban bevallott jövedelemadatait, illetve pótolták be­nyújtani elmulasztott bevallási kötelezettségüket.

A lezárt eljárások kapcsán figyelemreméltó, hogy az adózók – bár az eljárásban való részvétel nem köte­lező –mindösszesen 6 %-a nem vette fel a kapcsolatot az adóhatósággal, vagyis az eljárások eredményesek és hatékonyak voltak, az adózók örömmel vették az adóhatóság támogatását.

Továbbá az új jogintézmény bevezetésének sikerét jelzi, hogy a támogató eljárásokat lefolytató igazgatóságok jelzései szerint, a FATCA adatszolgáltatással érintett, támogató eljárások során bevallásaikat önellenőrzéssel javító adózók nem csak az osztalék- és kamat jövedelmeik, hanem egyéb más jövedelem kategóriák (pl. ingatlan bérbeadásból származó jövedelmeiket, egyéb jogcímen kapott jövedelmek) esetében is módosították az érintett bevallásaikat, illetve üdvözölték az új jogintézmény bevezetését, mivel az adóhatósági munkatársak az érintett joganyaggal kapcsolatos felvilágosítást is megadták részükre. 

5. Várható új kihívások- Adóalap erózió és profit áthelyezés (Base Erosion and Profit Shifting a továbbiakban: BEPS)

Az automatikus információcsere területén új kihí­vást jelent a nagy vállalcsoportok esetében fennálló transzferár kockázatok kezelése a beérkező adatok segítségével. 

A magyarországi illetőségű adóalanyok bevallás és beszámoló adatain kívül jelenleg nem állnak rendel­ke­zésre kockázatelemzési célból az egész cégcsoport tevékenységét bemutató olyan dokumentumok, amelyek összképet adnak a helyes transzferár meg­állapítás ellenőrzésére. A bevallási adatok, összeha­sonlító nyilvántartások (pl. AMADEUS), illetve egyéb külső információk alapján meghatározhatók olyan releváns adatok, amelyek segítik a transzferárral érin­tett adózók esetében a kockázat feltérképezését, azon­ban problémát okoz, amennyiben a kapcsolt vállalkozások nem kizárólag hazai illetőségűek.

A vállalkozások sok esetben még a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási köte­lezettségről szóló 22/2009 (X.16.) PM rendeletben (a továbbiakban: PM rendelet) meghatározott transzferár nyilvántartással sem rendelkeznek, azonban amennyiben igen, az azokban szereplő információk nem voltak teljes körűen ellenőrizhetők.

Az OECD BEPS 13. akcióterve a transzferár-dokumentációval és országonkénti jelentéssel kapcsolatos iránymutatásokat foglalja össze. Az Országonkénti jelentések adóhatóságok közötti cseréjéről szóló egyezményhez (a továb­biakban: Megállapodás) Magyarország 2016. decemberben csatlakozott. Az Európai Unió tagállamainak vonatko­zásában a jelentések jogalapját a DAC4, azaz a 2016/ 881/EU Irányelvvel módosított 2011/16/EU irányelv te­rem­ti meg. Az országonkénti jelentések cseréjéről szóló il­le­tékes hatóságok közötti multilaterális Megállapodás ki­hir­detéséről szóló 2017. évi XCI. törvény 2017. június 28-ától hatályos. E törvény melléklete tartalmazza azon or­szágok körét, akik esetében a megállapodás alkalmazandó.

A fent említett joganyagok az adóhatóság részére fogalmaznak meg feladatokat, amelyek szerint a bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére elektronikus űrlapot kell rendszeresíteni, az érkező adatokat fogadni és továbbítani kell a partner hatóságok részére. Egy három lépcsős transzferár dokumentációs rendszer kerül bevezetésre, amely az alábbi dokumentumokat tar­talmazza:

1. Fődokumentum (master file): bemutatja a társa­ság globális működését, és a vállalatcsoport valamennyi tagjára vonatkozó alapvető információkat tartalmazza. 

2. Specifikus nyilvántartás (local file): a válla­lat­cso­port helyi tagjának a kapcsolt ügyleteit tartalmazza, részletezi a helyi vállalat kapcsolt vállalkozásaival bo­nyolított tranzakcióit és azok transzferár szempontú magyarázatát.

3. Country-by-country („CbC”) jelentés: a cégcsoport egészére vonatkozóan közöl adatot, annak érde­kében, hogy az adóhatóságokat tájékoztassa az adóügyi kockázatokról. A CbC jelentés része lesz továbbá egy lista is, amelyben minden egyes vállalat és annak üzleti tevékenysége feltüntetésre kerül. A CbC jelentés az egyes vállalatcsoportok tevékenységének bemutatására vonatkozó főbb adatokat adóügyi illetőség sze­rinti joghatóságonként tartalmazza. 

A vállalatcsoport magyar adóügyi illetőségű csoporttagja adatszolgáltatási minőségének bejelentési kötele­zett­ségét először a 2016. január 1-jét követően kezdődő pénz­ügyi évének utolsó napját követő 12 hónapon belül tel­jesíti az állami adóhatósághoz. Az országonkénti jelentés benyújtására főszabály szerint a végső anyavállalat, illetve az anyavállalatnak kijelölt szervezet köteles, azonban a 2017. január 1-jét követően kezdődő pénzügyi évek vonat­kozásában, mögöttes adatszolgáltatási kötelezettsége ke­letkezhet az ezektől eltérő csoporttagoknak is.

A szabályozás értelmében mentesül az adatszolgáltatás alól az a vállalatcsoport, amelynek – 2015. januártól a vál­lalat­csoport bármely pénzügyi éve tekintetében – össze­vont kon­szolidált bevétele 750 millió eurót vagy ennek megfelelő devizát nem haladja meg. Az adatszolgáltatás egyrészt a leg­nagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók kockázat­elemzésekor jelent majd többletinformációt, valamint a transzferár kockázat meghatározásában nyújthat segítséget. 

Az országonkénti jelentésekben szereplő adatokat integrálva a már meglévő rendszer adatokkal teljes képet kap­hatunk a nagy vállalatok működéséről, azok gazdálkodását jellemző fő számadatokról (pl. bevétel összege, adózás előtti eredmény összege, befizetett/esedékes nyereség­adó mértéke, árbevétel adatok független felek és kapcsolt vállalkozások bontásában, alkalmazottak létszáma, tőke­hely­zet, eszközállomány alakulása). 

Az országonkénti jelentésekben szereplő adatok hasznosíthatók továbbá az adózók érdekeltségeinek, cégkapcsolatainak feltérképezésében is, amelyhez eddig csak a kül­földi – korlátozottan elérhető – céginformációs rendsze­rek révén lehetett hozzájutni.

6. Összegzés

Az automatikus információcsere kapcsán rendelkezésre álló adatok körének bővülésével számos új feladat hárul a nemzeti adóhatóságokra. Az adatszolgáltatással rendelke­zésre álló adatok vonatkozásában szükséges volt olyan in­for­matikai háttér létrehozása, amely képes mind volu­menében, mind az adatok differenciáltsága tekintetében is kezelni az adatmennyiséget. Az adatok sokrétű hasznosítása mellett fontos feladat to­vábbá az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó nemzeti, közös­ségi és nemzetközi joganyagok adózókkal való megismer­tetése (pl. szakmai anyagok megjelentetése), az önadózás elősegítése, és ezzel az adóbevételek növelése. 

A nemzeti adóhatóságok ezen új adatokból olyan ágazati következtetéseket vonhatnak le, amelyek a kockázatke­zelési, és ellenőrzési szakterület számára nyújtanak többlet információkat, továbbá az adatszolgáltatások során kapott többlet információk, segítik a pénzmosás elleni küzdel­met, hiszen szélesebb rálátást biztosítanak a jövedelemszerzési és bevételi forrásokra. Ezáltal körvonalazódni lát­szik azon cél megvalósulása, amely miatt az Európai Unió tagállamai karöltve más államokkal létrehozták azon jogszabályokat és jogintézményeket, amelyek lehetővé teszik a szándékos adóelkerülőkkel szembeni hatékony fellépést, és segítik a jogkövető adóalanyokat.