Jogi esetek – bírósági gyakorlat

✎ dr. Grébecz Kristóf szakértő NAV Törvényességi és Felügyeleti Főosztály

Az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő gázolaj értékesíthető, ellenkező esetben a jövedéki termék birtokosát objektív felelősség terheli.

Amennyiben a jövedéki termék birtokosa ismételt mintavétel útján szakértői bizonyítást kezdeményez, azonban a minta hitelessége megkérdőjelezhető, mert a mintát tartalmazó tartály tartalma objektíve hozzáférhető volt, az a hatósági mintavételek eredményeinek megdöntésére nem alkalmas. Ez esetben a mintavételi hely hozzáférhetőségének van jelentősége, és nem a tényleges hozzáférés megtörténtének.

[A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: régi Jöt.) 100. § (3) bekezdése, 114. § (2) bekezdés b) pontja és 117. § (4) bekezdése]

A NAV jövedéki járőrei üzemanyagtöltő állomás készletfelvétele és -elszámolása keretében jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes egyik telephelyén (a továbbiakban: első ellenőrzés). Az ellenőrzés során a gázolaj üzemanyagból mintát vettek, amelyről a NAV Szakértői Intézete szakvéleményében megállapította, hogy a gázolajminta minősége nem felel meg a magyar szabvány előírásainak, és a kimutatott bázisolaj és növényi olaj illegális üzemanyagra utal.

Emiatt az elsőfokú hatóság határozatával a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontjára és a Jöt. 117. § (4) bekezdésére hivatkozva a felperest adózás alól elvont jövedelmi termék birtoklása miatt több mint 10 millió forint jövedéki bírság és közel 3 millió forint jövedéki adó megfizetésére kötelezte, továbbá elrendelte a felperes által üzemeltetett telephely 12 napra történő bezárását. A felperes a döntéssel szemben fellebbezést terjesztett elő, azonban a másodfokú hatóság azt elutasította, ezért a felperes bírósághoz fordult.

Időközben az elsőfokú hatóság másfél hónappal később ismét ellenőrzést (a továbbiakban: második ellenőrzés) folytatott le az ugyanazon telephelyen található üzemanyagtöltő állomáson. A NAV Szakértői Intézetének helyszínre érkező munkatársai elvégezték a forgalmazott üzemanyag analitikai vizsgálatát, melynek során az üzemanyagtöltő állomáson a 3. számmal jelölt 25 m³-es föld alatti tartályban tárolt 15 543 liter gázolajból előzetes mintát vettek. A vizsgálat szerint ez az előzetes minta nem felelt meg a magyar szabvány előírásainak, ezért a hatóság munkatársai a gázolaj üzemanyagból négyszer 1 liternyi mintát vételeztek, majd a készleten lévő 15 543 liter gázolajat lefoglalták.

A felperes kérelmére pár nappal később a hatóság munkatársai a lefoglalt jövedéki termék nagy részét az 1. számmal jelölt 15 500 literes tartályba átfejtették, a megmaradt 103 litert pedig 2 darab 25 literes műanyag kannába és 1 darab 200 literes fémhordóba helyezték át. Az 1. számú tartály lefejtőcsonkját és szellőzőnyílását, valamint a 2 darab 25 literes műanyag kannát és az 1 darab 200 literes fémhordót hatósági zárral látták el.

A NAV Szakértői Intézete elvégezte a második ellenőrzésen vett minta vizsgálatát, és megállapította, hogy a gázolaj minősége nem felel meg a magyar szabvány előírásainak, mivel a gázkromatográfiás vizsgálat bázisolaj és növényi olaj jelenlétét mutatta ki.

E szakértői vizsgálatra tekintettel az elsőfokú hatóság határozatában a felperest adózás alól elvont jövedelmi termék birtoklása miatt 12,5 millió forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, és újabb 12 napos telephelybezárást rendelt el. Ezen felül elrendelte a magyar szabványnak meg nem felelő gázolaj elkobzását és az elsőfokú vámhatóság felügyelete mellett történő megsemmisítését. A felperes ezzel a döntéssel szemben is fellebbezést terjesztett elő, melyet azonban a másodfokú hatóság elutasított, ezért e döntéssel szemben is bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett a felperes.

A bíróság az első és a második ellenőrzés alapján meghozott határozatokkal szemben a felperes által kezdeményezett közigazgatási pereket egyesítette.

A felperes kereseteiben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

Kereseti álláspontja szerint a hatóság által a mintavételezéshez használt tárolóedények nem feleltek meg a Magyarországon is alkalmazandó nemzetközi szabványnak, és mivel azok barna színűek voltak, azok tisztaságát nem ellenőrizhette a felperes. Álláspontja szerint feltehetően más anyagmaradványokat is tartalmazó minta kerülhetett vizsgálatra, amit véleménye szerint az is alátámaszt, hogy a felperes más töltőállomásain a gázolajjal semmiféle probléma nem volt. Az alperes eljárása nem felelt meg az ún. SAM 205 uniós mintavételi eljárási rend által meghatározott mintavételezési követelményeknek.

A határozatokban foglaltakkal szemben állította, hogy az általa tárolt és árusított gázolaj megfelel az MSZ EN 590:2013 szabványnak.

A felperes állításai bizonyítására szakértő kirendelését kérte, amely indítványnak a bíróság helyt adott, és a felmerült szakkérdésekre tekintettel igazságügyi vegyész szakértő és igazságügyi vám- és jövedéki szakértő társszakértőként való bevonására is sor került.

A szakértők megvizsgálták a hatóság által biztosított mintákat, valamint 2019. július 30. napján a felperesi telephelyen a föld alatti 1. számú tartályban lévő gázolajból is mintát vettek.

A szakértők megállapították, hogy a hatóság által a mintavételezés során használt eszközök és mintatároló edények megfeleltek a vonatkozó szabványnak, a SAM 205 uniós mintavételi eljárási rend szerint járt el az adóhatóság. E mellett a szakértői vizsgálat alapján a korábbi mintavételi eljárások során használt tárolóedények szennyezettsége nem volt igazolható, és a szakértők a minták kémiai összetétele és az azonos komponensek jelenléte alapján a mintavevő eszközök szennyezettségét kizárták.

A szakvéleményükben rögzítették továbbá, hogy mindösszesen 7 darab minta vizsgálatára került sor, amelyekből 6 minta nem felelt meg a szabványnak, egyetlen minta, a 2019. július 30-án az 1. számú föld alatti tartályból vett minta pedig szabványnak megfelelő volt.

Ugyanakkor a szakértők kitértek arra is, hogy a mintavétel megkezdése előtt a tartályhoz vezető aknafedél megnyitását követően jól látható volt, hogy a tartályhoz vezető föld alatti dombfedéllel zárható bevezetőnyíláson semmilyen zárjegy nincs, a dombfedelet tartó rögzítőcsavarok kézi szerszámmal történő meglazítását követően a tartály tartalma szabadon hozzáférhető. Emiatt megjegyezték a szakvéleményben, hogy az 1. számú föld alatti tartályból a szakértők által vett minta a tartály eredeti, a második ellenőrzéskor jegyzőkönyvezett állapotát nem feltétlenül tükrözi, mivel nem zárható ki az annak tartalmához való illetéktelen hozzáférés.

A felperes a szakvélemény alapján azt emelte ki, hogy az megállapította, hogy az 1. számú tartályban lévő gázolaj a szabványnak megfelel, és ez a megállapítás véleménye szerint egyértelműen megdöntötte a korábban vett minták és ellenminták eredményét, mivel azok ugyanebből a tartályból származtak.

Kifogásolta azonban, hogy a szakértő túlterjeszkedett a kirendelő végzés keretein azáltal, hogy a tartály tartalmához történő illetéktelen hozzáférés és behatolás lehetőségét megemlítette, mivel ilyen vizsgálatra a szakértőt nem kérték fel, emellett pedig indítványozta a szakértő meghallgatását abban a kérdésben, hogy az általa hivatkozott, mindössze 8 cm átmérőjű nyíláson keresztül miként lehet befolyásolni a perbeli tartályban lévő 15 500 liter üzemanyag minőségét.

A szakértők a felperesi felvetésre adott válaszukban kifejtették, hogy a 8 cm-es nyílás vélelmezhetően nem alkalmas a tartálykocsiból történő közvetlen lefejtésre, azonban a műszaki lehetőségeket tekintve egy ilyen méretű nyíláson keresztül a tartályban lévő anyag olyan mértékben hozzáférhető, hogy az egy alkalmas szivattyú segítségével akár kiüríthető, illetve azon keresztül bármely más anyag beadagolható.

A felperes a szakértők ezen nyilatkozatát is vitatta, mivel álláspontja szerint ez nem igazolja azt, hogy a tartályba illetéktelen behatolásra került volna sor, illetve meglátása szerint a szakértők által leírt módon a gyakorlatban nem lehet az üzemanyag tartalmát módosítani. Kiemelte, hogy a 8 cm-es szerviznyílás kézi szerszámmal ugyan megnyitható volt, de az igen jelentős fizikai igénybevételt jelentett, mert a csavarok erősen korrodálódtak, ezt azonban a szakértők nem rögzítették. Meglátása szerint egyébként ez a körülmény is arra utal, hogy illetéktelen behatolás nem történt.

Mivel az illetéktelen behatolást semmi nem igazolja, így a felperes szerint kizárólag azt kell figyelembe venni, hogy a föld alatti tartályban lévő gázolaj a szabványnak megfelelő volt, ami pedig egyértelműen megdönti a hatóság ettől eltérő megállapítását, ezért a felperessel szemben a Jöt. rendelkezései alapján jogkövetkezmény alkalmazásának nem volt helye.

A bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás eredményét is figyelembe véve a felperes keresetét elutasította.

Kiemelte, hogy a hatósági vizsgálatkor a felperes a mintavételi jegyzőkönyv minden oldalát bélyegzővel ellátva szabályszerűen és helybenhagyólag aláírta, továbbá elismerte, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak a valóságnak megfelelnek, és nem tett észrevételt a mintavétellel kapcsolatban. A bíróság azt is rögzítette, hogy a mintavétel során használt edények szennyezettségét a szakértői vizsgálat kizárta.

Emellett a bíróság kiemelte, hogy a közigazgatási eljárásban és a perben összesen négy alkalommal történt mintavételezés, az első és a második ellenőrzéskor, a felperes kérésére történt átfejtéskor, illetve a bírósági eljárásban a szakértői vizsgálatkor.

Az első és a második ellenőrzéskor az eredeti tartályból vett minták, valamint az átfejtéskor a 200 literes fémhordóba került gázolajból vett minta egyértelműen a szabványtól eltérő gázolajterméket mutatott. Az átfejtéskor a 2 darab felperesi őrizetben hagyott műanyag kanna tartalmát viszont felperesi önhiba miatt nem lehetett megvizsgálni.

A fentiekhez képest a 2019. július 30-i szakértői mintavétel során az 1. számú tartályból vett gázolaj megfelelt a szabványnak, viszont ezzel összefüggésben az is megállapítható volt a szakvélemény alapján, hogy az annak tartalmához történő illetéktelen hozzáférés nem volt kizárható, így annak eredményét a bíróság nem találta alkalmasnak az adóhatóság korábbi, megfelelő mintavételezésen alapuló megállapításainak megdöntésére.

A felperesi érveléssel szemben a bíróság szerint önmagában a hozzáférés lehetősége mint ténykérdés megkérdőjelezi a tartályban lévő gázolajból készült minta eredményének hitelességét, ezért nem volt ügydöntő jelentőse annak, hogy a fedőcsavarok meglazításához mekkora erőkifejtésre van szükség, és azt sem kellett vizsgálni, hogy a felperes a lefoglalt tartály tartalmát ténylegesen megváltoztatta-e, vagy sem, ezért az ezzel kapcsolatos felperesi bizonyítást mellőzte.

Miután a hatósági megállapítást a fentiek szerint bizonyítottnak találta, a bíróság a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának megváltoztatását, az abban rögzített kötelezettség törlését kérte. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra utasítását, harmadlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és új bírósági eljárás lefolytatását kérte.

Elsődlegesen kiemelte, hogy álláspontja szerint nem teszi vitathatatlanná a jegyzőkönyvet az, hogy a mintavétel során a felperes telephelyén jelen lévő munkavállaló a jegyzőkönyveket aláírta, különösen amiatt, mert az említett munkavállaló megfelelő ismeretekkel nem rendelkezett.

Emellett a szakértők nem válaszolták meg azt a kérdést, hogy milyen kémiai vegyület, illetve eljárásmód ismert, amely a 8 cm átmérőjű szerelőnyíláson keresztül 15 500 liter üzemanyagnál teljes mennyiségre hőfokeltolódást okozhat, és a tartály tartalmába való beavatkozás a szakértők részéről csupán egy sejtetés, feltételezés maradt.

Álláspontja szerint a bíróság tévesen nem tulajdonított jelentőséget a manipuláció tényleges megtörténtével kapcsolatos bizonyításnak. A 2019. szeptember 30-ai mintavétel során ugyanis a szabványnak megfelelő gázolaj volt a tartályban, így amennyiben az eredeti mintavételezés megfelelően történt, ez csak úgy lehetséges, ha időközben a tartály tartalmához illetéktelen hozzáférés történt. Ha tehát ilyen nem volt, úgy abból az eredeti mintavételek nem megfelelő volta következne. A bíróság azonban elzárta a felperest az illetéktelen beavatkozás cáfolásának lehetőségétől.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megalapozatlannak találta.

Elsődlegesen kiemelte, hogy a Jöt. 110. § (13) bekezdés és 114. § (2) bekezdés b) pontja alapján az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő gázolaj értékesíthető, amennyiben pedig e rendelkezés megsértésre kerül, akkor a jövedéki termék birtokosát, felhasználóját objektív felelősség terheli, amely alapján vele szemben a Jöt. szerinti szankciókat kell alkalmazni.

A jövedékiadó-törvény szankciórendszere az objektivitás talaján áll, így az adózás alól elvont jövedéki terméket birtoklónak a jövedékiadó-törvény szerinti szankciót akkor is viselnie kell, ha nem volt ráhatással az elkövetett törvénysértésekre (Kfv.III.35.235/2013/5. számú ítélet), ezért nem biztosít a jogalkotó tudati elemek vizsgálatán alapuló kimentési lehetőséget (Kfv.III.35.251/2015/7. számú ítélet).

A Kúria rögzítette, hogy az eljárt hatóság a 2016. szeptember 7-én és 2016. október 21-én tartott jövedéki ellenőrzés során mintavételt követően állapította meg, hogy a tárolt gázolaj minősége nem felel meg a magyar szabvány előírásainak. A felperest pedig e szabványnak meg nem felelő gázolaj tárolása miatt objektív felelősség terheli, azaz vétkességtől, jó vagy rosszhiszeműségtől függetlenül felel annak birtoklásáért.

E megállapítással szemben kívánt a felperes bizonyítani, amely indítványnak a bíróság helyt is adott, az elrendelt szakértői bizonyítás azonban a Kúria szerint sem volt alkalmas a hatóság eredeti időpontban végzett mintavételek bizonyításra alkalmatlanságának bizonyítására, illetve a mintavételeken alapuló megállapítások cáfolatára.

Egyrészt az elrendelt szakértői vizsgálat igazolta, hogy a mintavételi eljárások a szabványoknak megfeleltek, és a szakértői vizsgálat a mintavevő eszközök szennyezettségét is egyértelműen kizárta.

Viszont a szakvélemény azt a felperes által sem vitatott tényt is megállapította, hogy a föld alatti 1. számú tartály tartalmához egy 8 cm átmérőjű szerelőnyíláson keresztül szabadon hozzá lehet férni, amelyre tekintettel okszerű volt az elsőfokú bíróság következtetése, hogy a föld alatti tartályból történő mintavételezés eredményének hitelessége megkérdőjelezhető.

A hozzáférés lehetőségéből ugyanis okszerűen következik, hogy a hatóság általi ellenőrzések alkalmával vett minta minden kétséget kizáróan nem feleltethető meg a szakértői bizonyítás időpontjában a föld alatti tartályból nyerhető minta tartalmával.  E körülmény, azaz az összetétel megváltoztatásának elvi lehetősége kizárta azt, hogy az utóbb vett minta alkalmas legyen az eredeti ellenőrzéskor – egyébként igazoltan megfelelő körülmények mellett – vett minta eredményének cáfolatára.

Mivel a hatósági megállapítás bizonyított volt, a felperes által kért ellenbizonyítás pedig nem volt alkalmas annak cáfolatára, további tényállástisztázás, bizonyítás lefolytatása nem volt indokolható.

A felperesi érveléssel szemben az elsőfokú bíróság nem csupán feltételezésre, lehetőségre alapította a tényállást, hanem okszerűen, a logika szabályainak megfelelően jutott arra a következtetésre, hogy a hozzáférés lehetőségének következtében a föld alatti tartályból vett minta eredménye nem minősül hitelt érdemlő bizonyítéknak, ezért az nem alkalmas a hatósági megállapítás megdöntésére.

A kifejtettekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sértett eljárási, illetve anyagi jogi jogszabályt, ezért azt hatályában fenntartotta.

A Kúria Kfv.I.35.229/2020/9. számú ítélete