Áfalevonási tilalmak a személygépkocsi beszerzéséhez, illetve üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódóan

✎ dr. Kalmár Orsolya tájékoztatási szakreferens NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Bevezetés

Az áfarendszer alapelve szerint csak a hozzáadott érték alapján kell az adót megfizetni, tehát az áfa csak a végső fogyasztást adóztatja.

Mivel általános esetben egy adóköteles ügylet megvalósulásakor az adófizetésre kötelezett adóalany a teljes ellenértékre nézve teljesíti az adófizetési kötelezettségét, annak érdekében, hogy csak a hozzáadott értékre keletkezzen adófizetési kötelezettség, az adóalany az előzetesen rá áthárított adót levonhatja.

Az adólevonási jog ezért az adóalanyokat megillető legalapvetőbb jog, mely a beszerzési ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében közvetlenül érvényesül, és elvben nem korlátozható.

Vannak azonban olyan ügyletek, amelyek esetében nem ellenőrizhető, hogy az adott termékbeszerzés vagy szolgáltatás-igénybevétel ténylegesen milyen célból történik, tekintve, hogy bizonyos termékek és szolgáltatások esetében jellemző a magáncélú felhasználás.

E termékek és szolgáltatások beszerzése esetén az áthárított általános forgalmi adót nem lehet levonni, mivel az áfa rendszerében úgy tekintendők, hogy tipikusan a végső fogyasztáshoz kapcsolódnak.

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 176. cikke értelmében semmiképpen nem lehet adólevonást alkalmazni az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó olyan kiadások esetén, mint a luxuskiadások, a szórakozási célú kiadások vagy a reprezentációs költségek.

A Héa-irányelv ugyanezen cikkének további rendelkezése szerint addig, amíg a Bizottság javaslata alapján a Tanács egységesen meg nem állapítja a héa levonására nem jogosító kiadásokat, a tagállamok fenntarthatnak minden olyan korlátozást, amelyet az 1979. január 1-jén vagy – a Közösséghez az említett időpontot követően csatlakozó tagállamok esetében – a csatlakozás időpontjában hatályos nemzeti jogszabályaik előírnak.

A fentiek alapján – bár a közösségi jogi szabályozás végső célja az adólevonási jog korlátozás nélküli érvényesíthetősége – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Áfa tv.) a személygépkocsi beszerzéséhez, illetve üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódóan is számos adólevonási tilalom és korlátozás található. Ezek esetében nem vonható le az adó még akkor sem, ha az adott termékbeszerzés vagy szolgáltatás-igénybevétel teljes egészében az adóalany adóköteles gazdasági tevékenységét szolgálja.

1. Személygépkocsi beszerzése

1.1. A személygépkocsit terhelő adóra vonatkozó levonási tilalom

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdése d) pontjának fő szabálya szerint teljes adólevonási tilalom vonatkozik az olyan termékbeszerzésekre, melyek tárgya személygépkocsi.

Az Áfa tv. alkalmazásában személygépkocsi alatt a 8703 vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek értendők. Tekintet nélkül tehát a forgalmi engedélyben szereplő bejegyzésre, az áfabeli megítélésnél kizárólag a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1925 bizottsági végrehajtási rendelet szerinti áruazonosító számot (vámtarifaszám) kell irányadónak tekinteni. Az Áfa tv. 257/I. §-a szerinti állapotrögzítő alapján a rendelet 2018. január 1-jén érvényes állapota szerint kell a minősítést elvégezni, a vámtarifaszám ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

Az említett vámtarifaszám alá osztályozandó az olyan gépkocsi és más gépjármű, mely elsősorban személyszállításra tervezett, beleértve a kombi típusú gépkocsit és a versenyautót is, azonban kivéve e körből a 8702 vámtarifaszám alá tartozó, a vezetővel együtt 10 vagy annál több személy szállítására szolgáló közforgalmú személyszállító gépjárművet. A 8703 vámtarifaszám magában foglalja továbbá a mikrobuszok és a személyszállításra és áruszállításra egyaránt alkalmas „pick-up” és „van” típusú, többcélú járművek egy részét is. Az áruosztályozást a gépjármű esetleges veterán jellege sem befolyásolja, tekintve, hogy a 8703 vámtarifaszám alá nem csak az új, hanem a használt gépjárművek is besorolhatók.

A vámtarifaszám megállapítása mindig egy konkrét gépjárműre vonatkozóan, annak aktuális állapota szerint történik, figyelembe véve az esetleges átalakításokat is.

 1.2. Az adólevonási tilalom alóli kivételek

1.2.1. Halottszállító személygépkocsi beszerzése

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontjának 2014. január 1-jétől hatályos módosítása értelmében, a fő szabály alóli kivételként, a halottszállító személygépkocsi beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó levonható.

Halottszállító személygépkocsi az Áfa tv. 259. § 7/A. pontjának definíciója szerint az olyan személygépkocsi, amelyet a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló rendelet szerint halottszállító kocsiként tüntetnek fel a járműnyilvántartásban.

Az ilyenként nyilvántartott személygépkocsi beszerzését terhelő adó levonása ugyan megengedett, azonban ügyelni kell arra, hogy adójogi értelemben továbbra is személygépkocsiról van szó, ezért az egyéb, későbbiekben tárgyalandó, levonást korlátozó rendelkezések ettől függetlenül alkalmazandók. Így nem vonható le az üzemanyag vagy az üzemeltetéshez szükséges egyéb termékek beszerzését terhelő adó és az üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételét terhelő adó 50 százaléka sem.

1.2.2. Továbbértékesítési célból beszerzett személygépkocsi

Továbbértékesítési cél az Áfa tv. 259. § 22. pontja értelmében a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely az értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.

Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adó már a beszerzés időpontjában levonható, amennyiben a beszerzés igazolhatóan saját használat, hasznosítás nélküli értékesítés (adásvétel, részletre történő értékesítés, zárt végű lízing, bizományosnak történő átadás vagy csere) céljából, változatlan állapotban történik.

Mivel például (saját használat, egyéb hasznosítás nélküli) zárt végű lízing esetén a lízingbe vevő tulajdonszerzése biztos, és a lízingbe vevő nem az időleges használat ellenértékét, hanem a termék vételárát téríti meg, a továbbértékesítési cél ez esetben megvalósul, így a lízingbe adó a beszerzéshez kapcsolódó input áfát levonhatja.

Ha a beszerzéskor ismert és igazolható továbbértékesítési szándéktól eltérően a későbbiekben mégsem kerülne sor a továbbértékesítésre, akkor nem a beszerzéskor jogszerűen levont áfát kell visszafizetni, hanem a saját célra történő felhasználás időpontjában keletkezik adókötelezettség.

1.2.3. Új közlekedési eszköz beszerzése

Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró jogképes személy vagy szervezet (pl. magánszemély) az Áfa tv. 259. § 25. a) pontja szerint új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsit szerez be és azt a Közösség más tagállamába értékesíti, és ezáltal kizárólag ezen ügylet vonatkozásában adóalannyá válik.

E szabályt az olyan személygépkocsik értékesítésére kell alkalmazni, melyek első forgalomba helyezésétől legfeljebb 6 hónap telt el, vagy amelyek legfeljebb 6000 kilométert tettek meg.

1.2.4. Taxiszolgáltatás nyújtásához beszerzett személygépkocsi

Az igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használt személygépkocsi beszerzésének áfája az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés a) pontja alapján levonható.

Az Áfa tv. 124. § (2) bekezdés d) pontja szerinti taxiszolgáltatás alatt a Központi Statisztikai Hivatal Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere, a TESZOR15 szerint a 49.32.11 szám alá sorolt tevékenységek értendők.

Idetartozik az összes, gépjárművel végzett taxiszolgáltatás, beleértve a városi, elővárosi és helyközi szolgáltatást és a motorbiciklivel történő személyszállítást is, valamint a nem menetrend szerinti repülőtéri ingajárat, mely szolgáltatásokat általában a megtett távolsággal arányosan vagy rendeltetési hely szerint fizetik. Nem tartozik azonban ide a mentőszolgálat.

Ugyancsak nem taxis személyszállítási tevékenység a 49.32.12 szám alá sorolt „személygépjármű kölcsönzése vezetővel”. Idetartozik a sofőr által vezetett személygépjármű kölcsönzése – a taxi kivételével – bármilyen helyre, általában idő alapon számított díj ellenében, korlátozott számú utas részére, gyakran több célállomással.

Az Áfa tv. 126. §-a részletes szabályozást tartalmaz arra nézve, hogy mely esetben és miként állapítható meg a gazdasági tevékenységhez történő igénybevétel túlnyomó részbeni megvalósulása.

Eszerint egy észszerűen megállapított időtartam átlagában a szóban forgó személygépkocsi használható magáncélra is, de csak az összes használat 10 százalékos mértékében.

Az adóalany kötelezettsége, hogy számszerű formában kifejezett, a hasznosítás jellegére tekintettel megállapított olyan mutatót alkalmazzon, mely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételének egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.

A 90 százalékos követelmény teljesülésének megfelelő mérése és elkülönített nyilvántartással dokumentálása jellemzően útnyilvántartás vezetésével történik, azonban elképzelhető a fentieknek megfelelő más módszer alkalmazása is.

1.2.5. Bérbeadás céljára beszerzett személygépkocsi

Az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem vonatkozik továbbá adólevonási tilalom azoknak a személygépkocsiknak a beszerzésére sem, melyeket igazoltan egészben vagy túlnyomó részben bérbeadás útján hasznosítanak.

Bérbeadás alatt az áfa szempontjából nem csak a polgári jog szerinti bérlet értendő, mivel az Áfa tv. 259. § 4. pontja ennél szélesebben határozza meg az ide tartozó jogügyletek körét. Az említett definíció szerint bérbeadási tevékenység a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti, vagy téríteni köteles a kötelezettnek.

Ennek alapján a nyílt végű pénzügyi lízing és az operatív lízing is bérbeadással történő hasznosításnak minősül, hiszen mindkét konstrukció tartalmaz az áfa megítélése szempontjából bérbeadást is.

A személygépkocsi zárt végű pénzügyi lízing keretében történő átadása azonban az áfa rendszerében termékértékesítés, mivel ennél a konstrukciónál a felek a tulajdonjog átruházásáról már előre megállapodnak.

Személygépkocsi bérbeadással történő hasznosítására túlnyomó részben akkor kerül sor, ha az egy észszerű időtartamon belül igazoltan legalább 90 százalékos időtartamban megvalósul.

Az észszerű időtartam a gyakorlatban általában egy naptári év, mivel a tárgyi eszközre vonatkozó utólagos arányosítást évente kell elvégezni.

A 90 százalékos arány számításához alapul vett észszerű időtartamba nem számít bele az az idő, amikor az adóalany nem hasznosítja és nem is használja a személygépkocsit például üzemképtelenség vagy javítás miatt.

A túlnyomó részben történő hasznosítás kritériuma teljesülhet abban az esetben is, ha a tervezett időtartam alatt az adóalany felkínálja a bérbeadási szolgáltatását és saját vagy alkalmazottai magánszükségletére nem, vagy legfeljebb csak 10 százalékban használja a személygépkocsit, azonban vannak olyan időszakok, amikor a személygépkocsi ennek ellenére nincs bérbe adva, mert nem talál a szolgáltatását igénybe vevő üzleti partnert.

Abban az esetben, ha a tervezett bérbeadási cél meghiúsul, a levont adóra vonatkozó visszafizetési kötelezettséget egy összegben vagy időarányosan, évekre lebontva kell megállapítani attól függően, hogy az adott személygépkocsi tárgyi eszköznek minősül-e az áfa rendszerében.

A számviteli meghatározástól függetlenül, az Áfa tv. alkalmazásában tárgyi eszköznek minősülaz olyan személygépkocsi, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását.

Ennek alapján a pénzügyi lízing keretében történő hasznosítás esetén – annak ellenére, hogy a lízingbe vevő könyveiben szerepel az eszköz – az áfa szempontjából a lízingbe adó tárgyi eszközének minősül a személygépkocsi.

2. Személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges termékek beszerzése

2.1. A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges termékbeszerzések előzetesen felszámított adójára vonatkozó levonási tilalom

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjai tiltják a motorbenzint és a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges egyéb üzemanyagot, valamint a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges bármely egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó levonását.

A 2710 12 41, 27 10 12 45, 2710 12 49, 2710 12 59 vámtarifaszámok alá tartozó motorbenzint, valamint a 2710 20 90 vámtarifaszámból a motorbenzint terhelő előzetesen felszámított adó nem vonható le abban az esetben sem, ha a termék az adóalany gazdasági tevékenységéhez használt, személygépkocsinak nem minősülő jármű vagy egyéb gép (pl. fűrész, fűnyíró) működtetése érdekében kerül beszerzésre.

Az említett vámtarifaszámok alá nem tartozó üzemanyagok (pl. gázolaj, bioetanol) beszerzését csak abban az esetben érinti az adólevonási tilalom, ha a fent ismertetettek szerint személygépkocsinak minősülő közlekedési eszköz üzemeltetéséhez szükségesek.

Ebből következik, hogy az adóalanynak megfelelő nyilvántartással kell rendelkeznie, amelyből megállapítható az általa beszerzett, motorbenzinnek nem minősülő üzemanyag felhasználása. Az adólevonás jogszerűsége alátámasztható például az adóköteles gazdasági tevékenységhez használt mezőgazdasági jármű futásteljesítményével.

Az adólevonási tilalom a motorbenzinen és az egyéb üzemanyagon kívül például gumiabroncs, autóápolási kellékek vagy alkatrészek, valamint bármely olyan termék beszerzésére is vonatkozik, amely a személygépkocsik üzemeltetéséhez szükséges.

A „személygépkocsi üzemeltetés, fenntartás”, illetve az annak körébe tartozó egyes tevékenységek definícióját az Áfa tv. nem tartalmazza, ezért az említett kifejezés hétköznapi jelentését kell alapul venni. Ennek alapján általánosságban, összefoglaló jelleggel elmondható, hogy az üzemeltetés, fenntartás magában foglalja a személygépkocsi használata során felmerülő kiadásokat, a tervszerű, megelőző karbantartások elvégzését, valamint a folyamatos működtetés során fellépő hibák javításának szervezését, bonyolítását is.

Az adólevonási tilalom tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a személygépkocsinak ki az üzemeltetője, tehát, hogy a személygépkocsit üzemeltető adóalany vagy más adóalany, például az autókereskedő szerzi be vagy veszi igénybe az ehhez szükséges terméket vagy szolgáltatást.

Mivel az általános forgalmi adó rendszerében fő szabályként egy adott ügylet egy jogcímen adóztatandó és kezelendő, összetett ügyletek esetén mindig meg kell állapítani, hogy termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról van szó. Tehát nem úgy kell eljárni, hogy a termékek ellenértékére jutó arányos áfára 100 százalékos levonási tilalmat, a munkadíjra pedig 50 százalékos levonási tilalmat vesz alapul az adóalany.

Ha az ügylet nem szolgáltatás, hanem termékértékesítés, akkor a munkadíj a termékértékesítés járuléka és a teljes ügylet termékértékesítésnek minősül. Ilyen lehet például, amikor az adóalany téli gumit vásárol felrakással együtt.

A termékbeszerzést érintő adólevonási tilalmat nem kell alkalmazni az olyan esetekben, amikor az ügyletet teljes egészében szolgáltatásként kell kezelni. Ha például a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges alkatrészek beszerzésére szervizszolgáltatás keretében kerül sor – függetlenül attól, hogy a számlán külön szerepelnek-e az egyes tételek –, egyetlen osztatlan gazdasági ügyletről van szó, melyben a szerviz által nyújtott szolgáltatás járulékos részének tekintendő a felhasznált vagy beszerelt termék beszerzése, mely önálló célként nem jelenik meg a megrendelő számára.

Ez esetben, mivel a termékek ellenértéke is a szolgáltatás adóalapját képezi, a később ismertetett szabály értelmében a teljes ellenérték 50 százalékos arányában van lehetőség az adólevonási jog gyakorlására.

2.2. Az adólevonási tilalom alóli kivételek

2.2.1. Igazoltan továbbértékesítési célú beszerzés

Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja alapján a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges valamennyi termék, tehát motorbenzin, egyéb üzemanyag, valamint bármely más termék beszerzése esetén levonható az áfa abban az esetben, ha igazolt a fent leírtak szerint értelmezendő továbbértékesítési cél.

2.2.2. Bérbeadás adóalapjába beépülő termékbeszerzés

A motorbenzinnek és a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges egyéb üzemanyagnak nem minősülő egyéb, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges termék beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pontja értelmében levonható, ha azt az adóalany igazoltan legalább túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a bérbeadási szolgáltatása adóalapjába épül be.

A bérbeadási szolgáltatás megítélésére, a túlnyomó rész megállapítására és igazolására a fent kifejtettek alkalmazandók.

Ha a bérleti szerződésben, nyílt végű vagy operatív lízingszerződésben a bérbeadó vállalja a személygépkocsi szervizelését és meghibásodás esetén a javítását, az e célból beszerzett termékek áfáját levonhatja, ha igazolni tudja, hogy azokat legalább 90 százalékban az említett szerződéses kötelezettsége teljesítésére használja vagy hasznosítja.

2.2.3. Motorbenzinnel kapcsolatos adólevonási tilalom alóli kivételek

A motorbenzin beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított áfa az Áfa tv. 125. § (2) bekezdésének i) és j) pontja alapján két esetben mentesül az adólevonási tilalom alól: ha a motorbenzint kísérleti fejlesztés céljára vagy alapanyagként, például a vegyiparban vagy az energiaiparban más termék előállításához használják fel.

Kísérleti fejlesztés az Áfa tv. 259. § 8/a. pontja szerinti definíció alapjána meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából.

Az adólevonáshoz az adóalanynak az általa megfelelően vezetett nyilvántartással igazolnia kell, hogy a beszerzett motorbenzin teljes mennyiségét kísérleti fejlesztés keretében a környezetet jobban kímélő motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztéshez használja fel.

Közvetlen anyagként történő felhasználás esetében elegendő annak megfelelő igazolása, hogy az adóalany a beszerzett motorbenzint legalább 90 százalékban úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként más termékértékesítés adóalapjába épül be.

3. Személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások igénybevétele

3.1. A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódó részleges adólevonási tilalom

Az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés a) pontja értelmében nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatás áfatartalmának 50 százaléka.

Tekintettel arra, hogy az említett szolgáltatásokhoz nem teljes, hanem csak részleges adólevonási tilalom kapcsolódik, az Áfa tv. 120. §-ának szabályára tekintettel mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy az érintett személygépkocsi bármilyen mértékben szolgálja-e az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet. Ugyanis az 50 százalékos adólevonási lehetőség gyakorlása érdekében feltétlenül szükséges ennek igazolása bármely, az adóalany által választott, hiteles módon. Ez még abban az esetben is elengedhetetlen, ha az adóalany kizárólag adóköteles tevékenységet folytat, tehát a személygépkocsi adómentes tevékenységhez történő használatának lehetősége fel sem merülhet.

A gazdasági és a magánhasználat tényleges arányát ugyanakkor nem szükséges külön nyilvántartással alátámasztani, mivel a személygépkocsi gazdasági tevékenység körében való használatának tényleges mértékétől függetlenül mindenképpen csak az áfa 50 százaléka vonható le.

Ha az adóalany a személygépkocsit igazoltan használja adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységi körében, azonban adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet is folytat, akkor első körben az 50 százalékos levonási tilalmat kell alkalmazni, és az így meghatározott, 50 százalékos levonási tilalom alá nem eső, előzetesen felszámított áfa összegét kell az adómentes tevékenység miatti arányosításba bevonni.

3.2. Személygépkocsi bérbevétele

Amennyiben az adóalany az általa bérelt vagy nyílt végű pénzügyi lízing, illetve operatív lízingszerződés keretében használt személygépkocsit egyaránt használja üzleti célra, a gazdasági tevékenysége érdekében és azon kívüli magáncéljaira is, az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja szerint a személygépkocsi bérbevételét terhelő, előzetesen felszámított adó 50 százaléka a magáncélú használat miatt nem helyezhető levonásba.

E rendelkezés célja az adminisztrációs egyszerűsítés arra az esetre, ha a bérelt személygépkocsit gazdasági és magáncélra egyaránt használják, hiszen az 50 százalékos diktált levonási hányad alkalmazása esetén az adóalany mentesül az alól, hogy tételesen nyilvántartsa az üzleti és a magáncélú használatot.

Ha igazolt, hogy a személygépkocsi bérbevétele bármilyen mértékben az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet szolgálja, a vélelmezett magánhasználat miatti 50 százalékos tilalom alkalmazásakor az adó fennmaradó 50 százalékának levonására az adóalany abban az esetben is jogosult, ha a személygépkocsit az adott teljesítési időszakban csak minimális mértékben használja adóköteles tevékenységéhez, és útnyilvántartást sem vezet.

Az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő hasznosítás tényének alátámasztására alkalmas lehet bármely olyan irat, dokumentum, akár egy e-mail is, amely a szokásos ügymenet során keletkezik és a tartalma alapján az üzleti célú használatot, annak megtörténtét igazolja.

3.3. A részleges adólevonási tiltás alóli mentesülés

3.3.1. Bérbeadás adóalapjába beépülő termékbeszerzés

Az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pontja mentesíti az adóalanyt a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást és a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adóra vonatkozó részleges levonási tilalom alól abban az esetben, ha a terméket, szolgáltatást a vállalkozásán belül igazoltan, egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként az általa nyújtott bérbeadási szolgáltatás adóalapjába épül be.

3.3.2. Közvetített szolgáltatás adóalapjába beépülő ellenérték

Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontja feloldja a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatásokat és a bérbevételt terhelő előzetesen felszámított adóra vonatkozó részleges adólevonási tilalmat abban az esetben is, ha a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

A klasszikus közvetített szolgáltatások esetkörén túl e szabály akkor is alkalmazható, ha a közvetített szervizszolgáltatás vagy bérleti szolgáltatás akár járulékos szolgáltatásként, akár komplex szolgáltatást alkotva egy másik szolgáltatás adóalapjába épül be. Ilyenkor lényeges, hogy a felek közötti megállapodás egyértelműen tartalmazza a közvetített szolgáltatás továbbterhelését, valamint célszerű a számlán is külön tételként szerepeltetni ennek ellenértékét a teljes szolgáltatáson belül.

Ha például a személygépkocsi alapfelszereléséhez tartozóan a vételár része a kötelező karbantartásra vonatkozó szervizcsomag is, az értékesítő adóalany a szervizszolgáltatást nem a saját céljára használja, hanem a vevője részére rendeli meg. Függetlenül attól, hogy ez esetben, a konstrukció sajátossága miatt a közvetítés időben megelőzi a szervizszolgáltatások tényleges nyújtását, az értékesítő adóalany a szerviz által kibocsátott számlák áfatartalmának teljes összegét levonásba helyezheti.

Gyakran előfordul, hogy az adóalany ellenérték fejében teszi lehetővé az általa bérelt személygépkocsi munkavállalói által történő saját célú használatát, vagyis az általa a személygépkocsi bérbeadója részére megtérített vagy megtérítendő ellenértéket a munkavállalói felé továbbszámlázza.

Amennyiben az adóalany kizárólag adólevonásra jogosító üzleti tevékenységet végez, azonban tételesen nem támasztja alá az üzleti és a magáncélú használatot, hanem az 50 százalékos törvényi vélelmet alkalmazza, és az általa fizetendő bérleti díj legalább 50 százalékát megtérítteti a munkavállalókkal, akkor az általa bérbevett személygépkocsi előzetesen felszámított áfáját teljes mértékben levonásba helyezheti.

A munkavállalókkal megtérítendő ellenérték kapcsán azonban figyelembe kell venni, hogy a munkáltató és a munkavállaló az Áfa tv. 259. § 13. pont d) alpontja értelmében nem minősülnek független feleknek, és a munkavállaló nem rendelkezik levonási joggal, így amennyiben az ellenérték aránytalanul alacsony a szokásos piaci árhoz képest, az Áfa tv. 67. § (1) bekezdés b) pontja értelmében adóalapnak a szokásos piaci árat kell tekinteni.

3.3.3. Az adólevonás általános szabályainak alkalmazhatósága a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó tekintetében

Az Áfa tv. 125/A. §-a alapján az adóalany a bérelt személygépkocsi vegyes célú használata esetében dönthet úgy is, hogy nem kíván élni az 50 százalékos vélelmezett üzleti célú használat biztosította adminisztrációs egyszerűsítéssel, hanem tételesen nyilvántartja és igazolja a személygépkocsi üzleti és a magáncélú használatának arányát.

Ez esetben a levonási jogát – az Áfa tv. 120. §-ában foglaltaknak megfelelően – olyan mértékben gyakorolhatja, amilyen mértékben a személygépkocsit adólevonásra jogosító gazdasági tevékenysége érdekében használja, hasznosítja.

Arra is van lehetőség, hogy az adóalany egy adott személygépkocsi tekintetében eltérő módszert alkalmazzon a magánhasználat arányának megállapítására vonatkozóan. Több személygépkocsi bérlése esetén, ha a bérleti szerződés személygépkocsikra lebontva tartalmazza a bérleti díjakat, az adóalany a magánhasználat meghatározására vonatkozó módszerként egyes személygépkocsikra alkalmazhatja a tételes nyilvántartást, míg másokra az 50 százalékos törvényi vélelmet.

Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az adóalanynak valamennyi igénybe vett szolgáltatás vonatkozásában meg kell határoznia, hogy jogosult-e, illetve milyen mértékben jogosult az adó levonására. Annak a feltételnek, hogy a bérbe vett személygépkocsinak részben adóköteles tevékenységet kell szolgálnia, ügyletenként, vagyis minden egyes külön teljesítés tekintetében teljesülnie kell, tehát minden egyes teljesítés, illetve elszámolási időszak kapcsán önállóan vizsgálandó, hogy az érintett személygépkocsi adóköteles tevékenységet szolgál-e.