A társasági adó 2022-es évközi és 2023. január 1-jétől hatályos változásai

✎ dr. Németh Nóra osztályvezető NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) előírásait több módosító törvény is érintette az idei évben. A változások jelentős része év közben lépett, vagy lép hatályba, és a módosítások kisebb hányada 2023-tól irányadó. A módosító törvények közül az alábbiak emelhetők ki:

• az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2022. évi I. törvény,
• egyes gazdaságszabályozási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi XIX. törvény,
• Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2022. évi XXIV. törvény,
• egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény.

A változásokat a hatálybalépés sorrendjében ismertetjük.

1. A 2022. március 21-étől hatályos változások

1.1. A fejlesztési adókedvezményt érintő módosítások

Az alcímben említett időponttól kezdve nem lehet fejlesztési adókedvezményre jogosultságot szerezni jelenértéken legalább 6 milliárd forint értékű beruházás, illetve jelenértéken legalább 3 milliárd forint értékű munkahelyteremtést szolgáló beruházás megvalósítása révén. Ezen jogcímek esetén az adókedvezmény érvényesítésének feltétele az volt, hogy a beruházás olyan termékdiverzifikációt eredményező induló beruházásnak vagy új eljárási innovációt eredményező induló beruházásnak minősüljön, amelyet a Közép-Magyarország régió kormányrendeletben meghatározott támogatható településein nagyvállalkozás valósít meg.  A Tao. tv. 22/B. § (1) bekezdés k) és l) pontja szerinti jogcímek hatályon kívül helyezésével feleslegessé vált az értelmező rendelkezések között a termékdiverzifikációt eredményező induló beruházás, illetve az új eljárási innovációt eredményező induló beruházás fogalmának meghatározása, így ezek is törlésre kerültek a Tao. tv. 4. § 33a. és 35a. pontjából.

A 2022. március 20-áig hatályos szabályok értelmében a fejlesztési adókedvezmény igénybevételének az volt a feltétele, hogy a beruházás

• olyan induló beruházásnak minősüljön, amelyet kis- és középvállalkozás (bárhol Magyarország területén), vagy nagyvállalkozás a kijelölt régiókban, vagy
• olyan új gazdasági tevékenység végzésére irányuló induló beruházásnak minősüljön, amelyet nagyvállalkozás a Közép-Magyarország régió támogatható településein valósít meg.

2022. március 21-étől kizárólag az induló beruházások jogosítanak adókedvezmény érvényesítésére, azaz az új gazdasági tevékenység végzésére irányuló induló beruházások már nem, így az erre vonatkozó előírást hatályon kívül helyezték a Tao. tv. 22/B. § (1a) bekezdéséből, illetve az ehhez kapcsolódó értelmező rendelkezést is a Tao. tv. 4. § 36. pontjából.
Induló beruházásnak egyébként – a Tao. tv. 4. § 17a. pontja szerint – az a beruházás minősül, amely új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, létesítmény termékkínálatának a létesítményben addig nem gyártott termékekkel történő bővítését vagy egy meglévő létesítmény teljes termelési folyamatának lényegi átalakítását eredményezi, valamint az olyan létesítmény eszközeinek eladótól független, harmadik fél beruházó általi felvásárlása, amely létesítmény bezárásra került vagy bezárásra került volna.

További változás a nagyvállalkozások által megvalósított induló beruházásokat tekintve, hogy a támogatott régiók közé bekerült a Pest tervezési-statisztikai régió is, ebből adódóan már a Pest megye teljes területén megvalósított előzőek szerinti beruházások is adókedvezményre jogosíthatnak.

A fejlesztési adókedvezmény érvényesítésének feltétele, hogy az adózó a beruházás megkezdését megelőzően bejelentést nyújtson be az adópolitikáért felelős miniszternek, vagy bizonyos esetekben a kormány engedélyét kérje. Az engedélyköteles eseteket a Tao. tv. 22/B. § (2a) bekezdése szabályozza. E körben változás, hogy korábban – ha az igényelt összes állami támogatás jelentértéken meghaladta a 7,5 millió eurónak megfelelő forintösszeget, akkor a kis- és középvállalkozások által a Közép-Magyarország régió „nem támogatott” településein végrehajtott beruházások tekintetében a kormány engedélyére volt szükség. Az új szabályok szerint csupán a kis- és középvállalkozások által Budapesten megvalósított beruházások tekintetében szükséges engedély (ha az összes igényelt támogatás meghaladja a fenti küszöbértéket).        

A Tao. tv. 29/A. § (101) bekezdésébe beiktatott átmeneti rendelkezés értelmében a fenti változásokat a 2021. december 31-ét követően benyújtott, de 2022. március 21-ig nyilvántartásba nem vett bejelentések, még nem engedélyezett kérelmek esetében is alkalmazni kell.

A fejlesztési adókedvezménnyel összefüggő, itt ismertetett változások hátterében az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok módosulása áll. A fejlesztési adókedvezmény keretében nyújtott támogatás a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014/EU rendelet szerinti általános csoportmentességi támogatásnak minősül. A 651/2014/EU rendeletet módosította a 2021/1237/EU rendelet. A Tao. tv. 22/B. §-ának új szabályai megfelelnek a megváltozott uniós háttérjogszabályoknak.

1.2. Az energiahatékonysági adókedvezményt érintő változások

A Tao. tv. 22/E. § (1) bekezdése értelmében az adózó adókedvezményt vehet igénybe energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás üzembe helyezése és üzemeltetése esetén a beruházás, felújítás üzembe helyezését követő adóévben – vagy döntése szerint a beruházás, felújítás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő öt adóévben. Az adókedvezmény összegét úgy kell meghatározni, hogy

• első lépésben – a Tao. tv. 22/E. § (4) bekezdésével összhangban – meghatározzuk, hogy mennyi az elszámolható költségek összege,
• majd megvizsgáljuk, hogy az adózó a beruházáshoz, felújításhoz igényelt-e más állami támogatást,
• végül pedig azt nézzük meg, hogy az adózó Magyarország mely tervezési-statisztikai régiójában hajtotta végre a beruházást, felújítást.

A Tao. tv. 22/E. § (2) bekezdése alapján ugyanis az adózó által igénybe vehető adókedvezmény mértéke nem haladhatja meg adózónként, továbbá beruházásonként, felújításonként, a beruházáshoz, felújításhoz igényelt összes állami támogatással együttesen, jelenértéken a beruházás, felújítás elszámolható költségének az adott régióra vonatkozó támogatási intenzitással meghatározott összegét.

Az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) kormányrendelet (a továbbiakban: Atr.) 25. §-a szerinti támogatási intenzitások 2022. január 1-jétől megváltoztak, a módosítás elsősorban Pest tervezési-statisztikai régiót érinti. Megszűnt ugyanis a különbségtétel az egyes Pest megyei települések között (támogatható és nem támogatható települések köre). E változást követte le a Tao. tv. 22/E. § (2) bekezdésének 2022. március 21-étől hatályos módosítása. Az új szabályok szerint a maximális támogatási intenzitás  

• Budapesten 30%,
• Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl vagy Pest tervezési-statisztikai régióban 45%,

de legfeljebb 15 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Korábban Pest megye nem támogatható településeire^[1] 30%-os támogatási intenzitás vonatkozott, ez Budapest tekintetében változatlanul irányadó, viszont a „többi” Pest megyei nem támogatható település esetén 15%-os növekedést jelent. Azon Pest megyei települések esetén, amelyek a támogatható körbe tartoztak, 35%-ról 45%-ra emelkedett a támogatási intenzitás. A többi régió tekintetében nincs változás.
Az új támogatási intenzitásokat – a Tao. tv. 29/A. § (102) bekezdésében foglaltak alapján – első alkalommal a 2021. december 31-ét követően megkezdett, energiahatékonysági célokat szolgáló beruházások, felújítások tekintetében lehet alkalmazni.

Általános esetben nem vehető igénybe az energiahatékonysági adókedvezmény akkor, ha az adózó ún. nehéz helyzetben lévő társaság. A nehéz helyzetben lévő társaság fogalma tekintetében iktat be egy – bizonyos időre szóló – kivételszabályt 2022. március 21-i hatállyal a jogszabály-módosítás. A hatályos előírások alapján ugyanis nem minősül az adózó nehéz helyzetben lévő társaságnak, ha 2019. december 31-én nem volt nehéz helyzetben, de 2020. január 1-je és 2021. december 31-e között nehéz helyzetbe került, azzal, hogy e kivételt az adózó akkor is figyelembe veheti, ha beruházásának, felújításának megkezdésekor e kivétel nem volt hatályos. A módosítás a társaságok „életében” a Covid19-járvány által bekövetkezett hátrányok enyhítését szolgálja. 

2. A 2022. július 28-ától hatályos változások

2022. július 28-i hatállyal két új korrekciós tételt iktattak be a Tao. tv.-be: a tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztéshez kapcsolódó növelő tételt [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés w) pont] és az ilyen részesedés kivezetéséhez kapcsolódó csökkentő tételt [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés j) pont].

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 54. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Amennyiben a befektetésnek a mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell [Szt. 54. § (3) bekezdés].

A tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés összegét a 2022. július 27-éig hatályos szabályok szerint egy esetben kellett nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordítás címén adóalap-növelő tételként figyelembe venni, mégpedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) előírt saját tőke/jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés esetén [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pont, 3. számú melléklet A) rész 11. pont]. Más esetben a tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés összegével nem kellett növelni az adózás előtti eredményt.
Amennyiben az adózó utóbb a tulajdoni részesedésre az értékvesztést visszaírta és az adóbevallással, az azt alátámasztó kimutatásokkal igazolta, hogy a részesedésre elszámolt értékvesztést korábban növelő tételként vette figyelembe, úgy adóalap-csökkentő tételt vehet igénybe a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés q) pontja alapján.

Az új szabály értelmében növeli az adózás előtti eredményt – az adózó döntése szerint – az adóévben a tulajdoni részesedésre az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt értékvesztés összege. Az adózó erre irányuló döntése szerint tehát általános jelleggel, valamennyi tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés növeli az adózás előtti eredményt. A növelő tétel alkalmazására vonatkozó döntéséhez az adózó „kötve van”, azt önellenőrzés keretében sem bírálhatja felül, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 54. § (3) bekezdésében foglaltakra. Összességében tehát a Ptk. szerinti saját tőke/jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés továbbra is minden esetben növeli az adózás előtti eredményt (hiszen a Tao. tv. 3. számú melléklet A) rész 11. pontja változatlanul irányadó), míg a „más” jellegű tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés csak akkor növeli az adózás előtti eredményt, ha az adózó úgy dönt.

A tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés visszaírásával kapcsolatos, a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés q) pontja szerinti csökkentő tétel is változatlanul irányadó. Ha tehát az adózó korábban alkalmazta a növelő tételt, úgy az értékvesztés visszaírása esetén csökkentő tételt alkalmazhat, feltéve, ha a megfelelő dokumentumokkal mindezt alátámasztja.

Új csökkentő tétel kapcsolódik viszont ahhoz az esethez, ha az adózó a megelőző adóévekben alkalmazta a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés w) pontja szerinti növelő tételt, az értékvesztés visszaírásra került, az adózó viszont a „teljes” csökkentő tételt még nem tudta érvényesíteni, mikor a részesedés kivezetésre kerül. Ilyen esetben a növelő tételből még nem érvényesített részt veheti igénybe csökkentésként az adózó. A csökkentő tétel alkalmazásának feltétele, hogy az adózó a korábbi növelő tétel összegét adóbevallásokkal és azt alátámasztó kimutatásokkal igazolja.

A Tao. tv. 29/A. § (103) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezés értelmében az adózó a két új korrekciós tételt első alkalommal a 2022. adóévi adókötelezettség megállapítása során, a 2022-es adóévben elszámolt értékvesztésre alkalmazza.

Példa

Az adózó a tulajdoni részesedésére 2022-ben 3 600 eFt értékvesztést számol el, amelyet növelő tételként figyelembe vesz. Az értékvesztésből 2023-ban 1 300 eFt, 2024-ben pedig 800 eFt visszaírásra kerül. Az adózó 2025-ben kivezeti a részesedést a könyveiből. Tekintsük át, hogyan alakulnak az érintett tulajdoni részesedéssel összefüggő korrekciók a 2022–2025 közötti időszakban!   

Adóév	Növelő tétel	Csökkentő tétel
2022.	+3 600
2023.		−1 300 eFt
2024.		−800 eFt
2025.		−1 500 eFt (+ 3 600 − 1 300 − 800)
Összesen:	+3 600	−3 600

3. A 2022. augusztus 26-ától hatályos változások

3.1. A szokásos piaci ár megállapítását érintő változások

A szokásos piaci ár megállapításával kapcsolatban komplex módosítások léptek hatályba, s ennek keretében új, de tartalmilag már ismeretes definíciókat iktattak be a Tao. tv. 4. §-ába. A szokásos piaci ár fogalmát korábban tulajdonképpen a Tao. tv. 18. § (1) bekezdésének felvezető szövege határozta meg, amikor is rögzítette, hogy a szokásos piaci ár az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének, és ha a felek ettől eltérnek, akkor – bizonyos feltételek teljesülése esetén – módosítaniuk kell az adózás előtti eredményt. A korábbival megegyező tartalommal iktatták be a Tao. tv. 4. § 31d. pontjába a szokásos piaci ár fogalmát, s egyúttal a Tao. tv. 18. § (1) bekezdésének szövegét is „egyszerűsítette” a jogalkotó.

Új kötelezettségként jelenik meg a transzferár-adatszolgáltatási kötelezettség, amelyet az éves társasági adóbevallásban kell teljesíteniük azoknak az adózóknak, amelyek a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet szerinti transzferár-nyilvántartási kötelezettség alá esnek [Tao. tv. 18. § (5) bekezdés]. Azokat az adózókat, amelyek mentesülnek a transzferár-nyilvántartási kötelezettség alól, adatszolgáltatási kötelezettség sem terheli. Az adatszolgáltatási kötelezettséget első alkalommal a 2022. december 31-ét követően benyújtott adóbevallások tekintetében kell alkalmazni [Tao. tv. 29/A. § (104) bekezdés], így általános esetben a 2022-es adóévről szóló 2023. május 31-éig benyújtandó 2229 jelű bevallásban. Az adatszolgáltatási kötelezettség tartalmát miniszteri rendelet^[2] fogja meghatározni, az erről szóló felhatalmazó rendelkezés a Tao. tv. 30. § (8) bekezdésében szerepel.

Módosult a Tao. tv. 18. § (9) bekezdésében az interkvartilis tartomány alkalmazására vonatkozó szabály. Az új előírás szerint, ha az adózó a transzferár-megállapítási módszerek alkalmazásakor

• az összehasonlítható termékre, szolgáltatásra vagy vállalkozásra vonatkozó nyilvános vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisban tárolt vagy egyéb forrásból elérhető, nyilvánosan hozzáférhető vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatokat vesz figyelembe,
• akkor azon középső tartomány alkalmazásával, amelybe a minta elemeinek fele esik (interkvartilis tartomány), további szűkítést végez.

Szintén új definíció a Tao. tv. 4. § 31e. pontjában a szokásos piaci tartomány, ilyennek a Tao. tv. 18. § (2) bekezdés szerinti, transzferár-meghatározási módszerek alkalmazásából származó, független felek közötti összehasonlítható ügyletek vagy összehasonlítható független vállalkozások pénzügyi adataiból álló értékek halmaza minősül. Ez a definíció tartalmilag megegyezik az OECD-s Transzferár Irányelvek által használt fogalommal.
A szokásos piaci tartomány fogalma a Tao. tv. 18. §-ának új (11) bekezdésében jelenik meg. E rendelkezés rögzíti, hogy ha az adózó által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon belül helyezkedik el, akkor transzferár-korrekciónak nincs helye. Amennyiben viszont az adózó által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon kívül esik, a transzferár-korrekciók alkalmazása során szokásos piaci árként a mediánt kell főszabály szerint figyelembe venni [Tao. tv. 18. § (12) bekezdés]. A medián a szokásos piaci tartomány azon középső értékét jelenti, amelynél az adatok legfeljebb fele kisebb és legfeljebb fele nagyobb. Az adózó akkor térhet el a mediánra történő kiigazítástól, ha igazolja, hogy a szokásos piaci tartományon belül egy, a mediántól eltérő érték felel meg a legjobban a vizsgált ügyletnek.

Az interkvartilis és a medián alkalmazására vonatkozó új rendelkezések átvezetésre kerültek a tőkekivonási adó [Tao. tv. 16/A. § (8) bekezdés], illetve a csoportos társasági adóalanyok transzferár-szabályain [Tao. tv. 18. § (10) és (10b) bekezdés].

A Tao. tv. 29/A. § (106) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezés értelmében az interkvartilis és a medián alkalmazására vonatkozó új előírásokat első alkalommal a 2022-ben kezdődő adóév adókötelezettsége megállapítása során kell alkalmazni.

3.2. A KMRP-szervezetek adóalapja

2021. július 13-ától – a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény módosítása révén – a társaságok különleges munkavállalói résztulajdonosi programot (a továbbiakban: KMRP) indíthatnak. A KMRP keretében – a MRP-hez hasonlóan – munkavállalók számára történik tulajdonrész-átadás, ugyanakkor ez az új juttatási struktúra több tekintetben eltér a „régitől”. Így például KMRP-t nemcsak részvénytársaságok, hanem korlátolt felelősségű társaságok is indíthatnak, a KMRP-ben fennálló tulajdonrészt bizonyos feltételekkel el is lehet adni, és a tagok dönthetnek akként, hogy a tulajdonrészüket bizalmi vagyonkezelésbe adják.

A KMRP – mint bármely más MRP-szervezet – a belföldi illetőségű adóalanyok körébe tartozik [Tao. tv. 2. § (2) bekezdés e) pont]. A Tao. tv. 12. §-a 2022. augusztus 25-éig nem tartalmazott a KMRP-k adóalapjára vonatkozó specialitást. A 2022. augusztus 26-ától hatályos módosítás értelmében azonban a KMRP-szervezet esetében nem képez társaságiadó-alapot a vagyon értékeléséből, pénzre váltásából, illetve kiadásából (tagi részesedés bevonásából) származó eredmény. A Tao. tv. 12. § (2) bekezdés c) pontja kiegészült ugyanis azzal, hogy az adózás előtti eredményt csökkenti a KMRP-szervezetnél a KMRP által szerzett értékpapír vagy értékpapírhoz kapcsolódó jog értékeléséből, pénzre váltásából eredő adóévi bevétel, továbbá a tagi részesedés bevonásához kapcsolódó elszámolásokból eredő adóévi bevétel. A Tao. tv. 12. § (3) bekezdés b) pontja szerint az említett ügyletekhez kapcsolódó ráfordítás pedig adóalap-növelő tétel.

A KMRP-szervezet az adóalap megállapítása során az új korrekciós tételeket a 2022-es adóévre a választása szerint alkalmazza [Tao. tv. 29/A. § (105) bekezdés].

3.3. Beolvadással való áttérés az IFRS-ekre

A gazdasági életben előfordulhat olyan eset, hogy eltérő számviteli rendszert alkalmazó adózók egyesülnek. Ezek közül is kiemelendő az, amikor egy, a magyar számviteli szabályokat alkalmazandó adózó olvad be egy IFRS-ek szerinti beszámolót készítő adózóba. Ilyen egyesülésre az Szt. 114/E. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazandó, amely értelmében a beolvadó társaságnak a vagyonmérlege összeállítása során át kell térnie az átvevő gazdasági társaság által alkalmazott beszámolókészítési szabályokra, vagyis az IFRS-ekre. Ez az áttérés valóban speciális az áttérés Szt. 114/C. §-ában szabályozott esetéhez képest, mivel ilyenkor a beszámolóban történik meg maga az áttérés. A korábbi szabályok alapján a beolvadás során történő áttéréskor nem volt értelmezhető az áttérés időpontja, illetve a Tao. tv. 18/C. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve (2) bekezdés a) pontjában említett korrekciós tételek („áttérési különbözet”), továbbá az áttérést magában foglaló adóév sem.

A Tao. tv. 18/C. §-a 2022. augusztus 26-i hatállyal kiegészült az új (24) bekezdéssel, amely kifejezetten erre az esetre fogalmaz meg különös előírást. A hivatkozott rendelkezés szerint az IFRS-ekre beolvadással, a vagyonmérleg összeállítása során történő áttérés esetén a 18/A. § (1) bekezdése szerinti átvevőnek (beolvasztónak) alkalmaznia kell az (1) bekezdés b) pontjában, a (2) bekezdés a) pontjában és a (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket, azzal, hogy az áttérés adóévének az átalakulás napját követő napot magában foglaló adóév minősül. Az áttérési különbözettel kapcsolatos kötelezettségek, illetve az a választási lehetőség, hogy az adózó a pozitív áttérési különbözetet egy összegben, vagy három adóév alatt adózza le, a jogutódnál (átvevő) merülnek fel.

4. A 2022. november 24-étől hatályos változások

4.1. A vagyonkezelő alapítványokat érintő változások

A vagyonkezelő alapítványok szempontjából több változás is hatályba lépett 2022. november 24-ével. Ezek az alábbi témaköröket érintik:

• bevallást helyettesítő nyilatkozat benyújtása [Tao. tv. 5. § (7a) bekezdés],
• adómentességi szabály alkalmazása [Tao. tv. 20. § (1) bekezdés b) pont],
• a vagyonkezelő alapítvány által megszerzett tartós befektetésből származó jövedelem kezelése [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés o) pont].

A korábbi szabályok szerint bevallást helyettesítő nyomtatvány benyújtására

• a természetes személlyel mint vagyonrendelővel kötött bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő által kizárólag természetes személy mint kedvezményezett javára kezelt vagyon, valamint
• a kizárólag természetes személy mint kedvezményezett javára történő vagyoni juttatás céljából természetes személy által alapított vagyonkezelő alapítvány

volt jogosult. Ez a kör az új szabályok értelmében kiegészült a kizárólag természetes személy mint kedvezményezett javára történő vagyoni juttatás céljából természetes személy által alapított, bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző vagyonkezelő alapítvánnyal. Ha az említett adózók az adóévben bevételt nem szereztek, vagy csak olyan bevételt szereztek, amely után adómentesség illeti meg őket, akkor az adóévet követő év ötödik hónap utolsó napjáig a ’TAONY jelű nyomtatványon tesznek nyilatkozatot a ’29 jelű bevallás benyújtása helyett.
A ’TAONY jelű nyomtatvány benyújtására jogosultak körének bővülése mellett a jogszabály szövege annyiban változott, hogy az „adóévet követő év május 31-éig” szövegrészt felváltotta az „adóévet követő év ötödik hónap utolsó napjáig” megfogalmazás. Gyakorlati módosítást ez nyilván nem jelent, mindössze arról van szó, hogy az eltérő üzleti éves adózók szempontjából is megfelelően alkalmazható a szabály.

Az előzőekhez hasonló jellegű változás került be a Tao. tv. 20. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentességi szabályba. Ennek értelmében a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző vagyonkezelő alapítvány is jogosult a törvény által biztosított adómentességre abban az esetben, ha mind az alapítói, mind a kedvezményezettjei kizárólag természetes személyek. Az adómentesség akkor áll fenn, ha az érintett adózó az adóévben csak befektetett pénzügyi eszközök, követelések, értékpapírok, vagy pénzeszközök átvétele, birtoklása, hasznainak szedése, vagy ilyen eszközzel kapcsolatos rendelkezési joga gyakorlása révén szerzett bevételt.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 67/B. § (14) bekezdés értelmében a magánalapítvány (magánszemély kedvezményezettel), továbbá a magánszemély vagyonrendelő által rendelt kezelt vagyon, amelynek a kedvezményezettje is magánszemély, már eddig is jogosult volt tartós befektetési szerződést kötni. A tartós befektetési szerződés előnye, hogy az ötéves lekötési időszak utolsó napján az adó mértéke 0%, az ebből származó jövedelem tehát öt év után adómentes. Az Szja tv. 67/B. § (14) bekezdés b) pontját érintő, 2022. november 24-étől hatályos változás értelmében a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző magánszemély mint kedvezményezett javára történő vagyoni juttatás céljából magánszemély által alapított vagyonkezelő alapítvány előtt is megnyílik a lehetőség, hogy tartós befektetési szerződést kössön.  

Ha a fenti adózók tartós befektetésből származó jövedelmet realizálnak, akkor a kezelt vagyon, az alapítvány, a vagyonkezelő alapítvány által ilyen jogcímen megszerzett jövedelem csökkenti az adózás előtti eredményt.

4.2. A(z elektromos) kerékpár mint „speciális” juttatás

Módosult a Tao. tv. 3. számú melléklet B) részének 3. pontja, amely értelmében az adózó által bizonyos személyi körnek biztosított személyi jellegű kifizetésként elszámolt összeg (és az ahhoz kapcsolódó adóterhek) elismert költségnek minősül, figyelemmel a B) rész további, meghatározott pontjaira. A Tao. tv. 3. számú melléklet B) részének 3. pontja mintegy általános szabálynak tekinthető, amely alapján valamennyi, a kedvezményezett személyi körnek teljesített olyan juttatás, amelyet az adózó – számviteli szempontból – személyi jellegű kifizetésként tart nyilván, a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak tekinthető. Vannak azonban a 3. számú melléklet B) részének további speciális jellegű juttatásokról rendelkező előírásai is, amelyek alapján az ezen személyi körnek adott juttatás költségei csak akkor minősülnek elismert költségnek, ha az ott leírt feltételek teljesülnek.
A változás abban áll, hogy a jelzett időponttól a Tao. tv. 3. számú melléklet B) részének 3. pontja külön utal a 9. pontra is. Ennek értelmében a kedvezményezett személyi kör részére bármely módon biztosított kerékpár vásárlása, átadása, használata, fenntartása és üzemeltetése révén költség, ráfordítás csak akkor minősül elismert költségnek, ha a Tao. tv. 3. számú melléklet B) részének 9. pontjában foglaltak teljesülnek. Ez a gyakorlatban például azt is jelenti, hogy a 300 W-ot meghaladó teljesítményű elektromos motorral segített kerékpár adózó általi biztosítása révén felmerült költség, ráfordítás akkor sem minősül elismert költségnek, ha azt az adózó a kedvezményezett személyi körbe tartozó magánszemélynek adja (és egyébként számviteli szempontból személyi jellegű kifizetésként mutatja ki ezen költségét, ráfordítását).   

4A saját jogú nyugdíjas fogalma

Önálló fogalomként jelenik meg a Tao. tv. 4. § 30/d. pontjában a saját jogú nyugdíjas definíciója, ez alapján a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti saját jogú nyugdíjasnak minősülő természetes személy tekinthető ilyennek. A Tbj. 4. § 17. pontja szerint saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki

• a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával az 5. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított öregségi nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
• a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül,

abban az esetben is, ha a nyugellátás folyósítása szünetel.

A Tao. tv. három helyen használja a saját jogú nyugdíjas fogalmát az alábbi összefüggésekben. A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül:

• az adózó által a saját jogú nyugdíjas, annak özvegye, vagy kiskorú hozzátartozója részére juttatott segély [Tao. tv. 3. számú B) rész 1. pont],
• az adózó által a saját jogú nyugdíjas, valamint közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés [Tao. tv. 3. számú B) rész 3. pont], figyelemmel egyes további rendelkezésekre is,
• az adózó által a saját jogú nyugdíjas, valamint közeli hozzátartozója részére bármely módon biztosított – kizárólag emberi erővel hajtott vagy legfeljebb 300 W teljesítményű elektromos motorral segített – kerékpár vásárlása, átadása, használata, fenntartása és üzemeltetése révén költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára kötelező befizetést is) [Tao. tv. 3. számú melléklet B) rész 9. pont].

4.4. A reklámadó-kötelezettséggel összefüggő költségek

Az „eredeti” szabályok szerint a reklámadó-kötelezettséggel összefüggő költségek kapcsán a Tao. tv. 3. számú melléklet A) részének 16. pontja szerinti növelő tételt 2022. december 31-éig nem kellett alkalmazni [Tao. tv. 29/A. § (83) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosítása alapján a reklámadó mértéke 2023. december 31-éig 0%, így az említett időpontig – továbbra sem – növeli az adózás előtti eredményt a reklám közzétételével összefüggésben elszámolt költség, de legalább a reklám közzétételének szokásos piaci értéke, ha annak összege az adóévben a 30 millió forintot meghaladja és a „mentesülési okok” egyike sem áll fenn.

5. A 2022. december 24-étől hatályos változások

5.1. A csoporttagság megszűnésének időpontja

Pontosították a Tao. tv. 6. § (3c) bekezdésében a csoporttagság megszűnésének eseteit és időpontját. A szabályozás – a jogalkalmazás segítése érdekében – már kifejezetten nevesíti az alábbi két esetkört:  

• az adózó csoporttagsága megszűnik
  • a végelszámolása, felszámolása, kényszertörlési eljárása kezdő időpontját megelőző nappal,
  • megszűnése napján, ha az adózó végelszámolási vagy felszámolási eljárás nélkül szűnik meg.

Változatlanul irányadó a csoporttagság megszűnésének időpontjára nézve a Tao. tv. 6. § (3d) bekezdése. Ennek értelmében, ha csoporttagság megszűnési időpontja nem az üzleti év utolsó napjára esik, akkor a megszűnés napja ettől eltérően a megszűnés napját magában foglaló üzleti évet megelőző üzleti év utolsó napja. Ha a megszűnés napját magában foglaló üzleti évet megelőző üzleti év utolsó napján a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság még nem állt fenn, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság nem jött létre. Ha a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság nem az üzleti év utolsó napján szűnik meg, akkor a megszűnés napját követő nappal a csoporttagoknak, illetve az érintett csoporttagnak önálló adóéve kezdődik.

5.2. Az ún. Válságközlemény alapján érvényesíthető kedvezmények

A Tao. tv. előírásai alapján bizonyos adó- és alapkedvezmények ún. de minimis támogatásnak minősülnek, azaz azokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: de minimis rendelet)szabályaival összhangban lehet érvényesíteni. Vannak olyan kedvezmények, amelyek a törvény erejénél fogva de minimis támogatásnak minősülnek, más esetben az adózónak választási joga van, saját döntése alapján tekinti az adott kedvezményt (vagy annak adótartalmát) de minimis támogatásnak.

A „kötelezően” de minimis támogatásnak minősülő kedvezmények az alábbiak:

• a korai fázisú vállalkozásban szerzett részesedés kedvezménye [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés m) pont],
• bizonyos kutatóintézetekkel közösen végzett K+F tevékenység kedvezménye [Tao. tv. 7. § (17) bekezdés],
• mikrovállalkozások létszámbővítési kedvezménye [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés y) pont],
• a szövetkezetek közösségi alap képzéséhez kapcsolódó adókedvezménye [Tao. tv. 22. § (14) bekezdése],
• élőzenei szolgáltatás adókedvezménye [Tao. tv.22/F. §].

A választástól függően de minimis támogatások a következők:

• a kis- és középvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés zs) pont],
• a kis- és középvállalkozások beruházási hitel kamatának adókedvezménye [Tao. tv. 22/A. §],
• a kis- és középvállalkozások egyösszegű értékcsökkenési leírása [Tao. tv. 1. számú melléklet 14. pont].

A Tao. tv. 29/A. § (109) bekezdésébe beiktatott új átmeneti rendelkezés értelmében az adózónak lehetősége van arra, hogy a fenti kedvezmények esetében ne de minimis támogatásként, hanem az „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes válságkezelési keret a gazdaságnak Oroszország Ukrajna elleni agresszióját követő támogatása céljából” című, 2022/C 131 I/01 számú európai bizottsági közlemény (a továbbiakban: Válságközlemény) 2.1. szakaszának szabályaival összhangban érvényesítse a támogatást. Az adózó erre vonatkozó választását az adóbevallása tartalmazza. A Válságközlemény alapján történő támogatás igénybevételének az a feltétele, hogy az adózó eleget tegyen a Tao. tv. 29/A. § (110)–(113) bekezdéseiben, illetve a 4. számú mellékletben foglaltaknak. E feltételek az alábbiak szerint összegezhetők:

• Az adózó első alkalommal a 2022-ben kezdődő adóévéről 2022. december 24-ét követően benyújtott bevallásában választhatja azt, hogy egyes „eredetileg” de minimis támogatásokat a Válságközlemény alapján érvényesít. Az adózó ilyen tartalmú választása utoljára a Válságközlemény alkalmazhatóságának határidejéig[3] benyújtott bevallásában tehető meg.  
• Az adózó a Válságközlemény alapján akkor vehet igénybe támogatást, ha működését a háború gazdasági hatásai hátrányosan érintik, és erről adóbevallásában külön nyilatkozatot tesz.

A Válságközlemény alapján érvényesíthető támogatás maximális összege – az adózó kapcsolt vállalkozásai által ilyen jogcímen érvényesített támogatást is figyelembe véve – nem haladhatja meg a 400 000 eurót. Ez az összeg magasabb, mint a de minimis rendelet alapján 3 pénzügyi év alatt érvényesíthető 200 000 eurós keretösszeg. Azoknál az adózóknál merülhet fel tehát a Válságközleményen alapuló támogatás érvényesítése, amelyek – egy és ugyanazon vállalkozásaikkal együtt – de minimis keretösszege kevésnek bizonyulna az ilyen jogcímen kapott adórendszeren belüli és adórendszeren kívüli támogatásokra.

A Válságközlemény alapján érvényesített támogatás halmozható más állami támogatásokkal. Ha az adózó – azonos, vagy részben azonos elszámolható költségek tekintetében – csoportmentességi támogatást és Válságközlemény szerinti támogatást is érvényesít, úgy az együttesen érvényesített támogatás nem haladhatja meg az adott régióra irányadó maximális támogatási intenzitást (lásd Atr. 25. §-a). Amennyiben az adózó eltérő elszámolható költségek vonatkozásában de minimis támogatást is érvényesít, úgy ez utóbbiakat nem kell beleszámítani a 400 000 eurós felső határba. Ha az adózó azonos vagy részben azonos elszámolható költségek tekintetében érvényesít de minimis támogatást is, akkor a támogatáshalmozás nem vezethet a 400 000 eurós felső határ túllépéséhez.

Bizonyos esetekben nem érvényesíthető a Válságközlemény alapú támogatás, így például szankciókkal érintett ágazatokban, vagy szankciókkal sújtott személyek estén.

5.3. Az elektromos töltőállomás létesítésének kedvezményét érintő változás

A Tao. tv. 2022. december 23-áig hatályos szabályai szerint csökkenti az adózás előtti eredményt az adózó választása szerint az elektromos töltőállomás bekerülési értéke, de legfeljebb az elektromos töltőállomás bekerülési értéke és az elektromos töltőállomás által a beruházás befejezésének adóévét követő 3 éves időszak alatt elért (elérhető), az adózó becslése szerinti, az elektromos töltőállomás pozitív működési eredménye közötti különbözet, a beruházás befejezésének adóévében, figyelemmel a Tao. tv. (31)−(32) bekezdéseire [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés l) pont]. Az elektromos töltőállomás létesítésével kapcsolatban érvényesíthető társaságiadóalap-kedvezmény háttérszabálya az általános csoportmentességi rendelet, ugyanis a kedvezmény – a Tao. tv. 30/H. §-a alapján – az említett rendelet 56. cikke szerint, azaz a helyi infrastruktúrára irányuló támogatásként vehető igénybe. Az általános csoportmentességi rendelet 56. cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy „e cikk nem alkalmazandó olyan, infrastruktúrára irányuló támogatásra, amelyet e rendelet III. fejezetének más szakaszai szabályoznak, kivéve az 1. szakaszban foglalt regionális támogatást”.

Az általános csoportmentességi rendelet a Bizottság 2021/1237/EU rendeletével 2021. augusztus 1-jei hatállyal módosult. A módosítás keretében az általános csoportmentességi rendelet kiegészült a 36a. cikkel, amely kifejezetten az elektromos töltőállomások beruházási támogatásával kapcsolatban fogalmaz meg rendelkezéseket. Az új cikk merőben más támogatási struktúrát vesz alapul, mint amelyen a Tao. tv. szerinti adórendszer keretében biztosított támogatás állt. Összességében tehát beiktatásra került az általános csoportmentességi rendelet III. fejezetébe egy olyan új cikk, amely kizárja az 56. cikk alkalmazását.

Az általános csoportmentességi rendelet 58. cikk (5) bekezdése értelmében a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés l) pontja szerinti kedvezmény az általános csoportmentességi rendelet 56. cikke alapján nem vehető igénybe a 2021. augusztus 1-jei módosítástól számított hat hónapos átmeneti idő elteltével, azaz 2022. február 1-jét követően.

A közösségi szabályok ismertetett változása tehát szükségessé tette a jogszabály-módosítást

• egyrészt új közösségi támogatási jogcím „találása” szempontjából,
• másrészt a 2022. január 31-ét követően benyújtott (többnyire a 2021-es adóévi) olyan bevallások „rendezése” érdekében, amelyekben az adózók (mégis) érvényesítették a Tao. tv. szerinti kedvezményt.

Mindemellett a 2022. december 24-étől hatályos szabályok alapján egyszerűsödik a kedvezmény meghatározásának módja is. Az Tao. tv. 7. § (1) bekezdés módosított l) pontja alapján a csökkentő tétel az elektromos töltőállomás bekerülési értéke, a pozitív működési eredményhez képest számított különbözet összege tehát már nem jelent korlátot. (E maximumkorlát hátterében pont az általános csoportmentességi rendelet 56. cikke állt.)

Az új közösségi alap tekintetében a Tao. tv. 7. §-ának módosított tartalmú (31) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kedvezmény 9%-os adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, amely a de minimis rendelet szabályaival összhangban nyújtható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy de minimis támogatásként 3 pénzügyi év alatt legfeljebb 200 000 euró vehető igénybe egy és ugyanazon vállalkozásonként.
A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés l) pontjának és (31) bekezdésének új előírásait első alkalommal a 2022. január 31-ét követően benyújtott bevallások vonatkozásában kell alkalmazni [Tao. tv. 29/A. § (108) bekezdés].

A Tao. tv. 29/A. § (111) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy az adózó – már a 2022. január 31-ét követően benyújtott bevallásoktól kezdődően – a főszabálytól eltérően ne de minimis támogatásnak, hanem ún. Válságközlemény szerinti támogatásnak tekintse az érvényesített kedvezmény adótartalmát. Az elektromos töltőállomások létesítésének kedvezménye esetén, mint „újdonsült” de minimis támogatási jogcím esetén is választhatja tehát az adózó a Válságközlemény alapján történő támogatásérvényesítést. A Válságközlemény szerinti támogatás igénybevételének feltételei, korlátai az 5.2. pontban leírtakkal azonosak.

A jogalkotónak rendeznie kellett azt a kérdéskört, hogy hogyan járjanak el azok az adózók, amelyek 2022. január 31-ét követően – többnyire a 2021-es adóévről – benyújtott bevallásukban érvényesítették az adóalap-kedvezményt még a régi szabályok szerint. Ezeknek az adózóknak – a Tao. tv. 29/A. (112) bekezdése értelmében – önellenőrzést kell benyújtaniuk. Az önellenőrzés keretében az érintett adózók egyrészt „újraszámolhatják” a csökkentő tétel összegét (már a teljes bekerülési költséggel csökkenthető az adózás előtti eredmény), másrészt pedig meg kell jelölniük a bevallásban a támogatás – új – közösségi alapját, amely az adózó választásától függően de minimis, vagy Válságközlemény alapú támogatás lehet. A Válságközlemény alapú támogatás érvényesítése tehát ilyen esetben már a 2022. január 31-ét követően, de 2022. december 24-ét megelőzően benyújtott (azaz gyakorlatban a 2021. adóévi) bevallásokra is választható.

5.4. A kamatlevonási korlát alkalmazása a 2014 előtt keletkezett veszteségek esetén

A kamatlevonás-korlátozási szabály alkalmazása, továbbá az ahhoz szükséges EBITDA-mutató meghatározása problémaként jelentkezik azon adózóknál, amelyek a 2014-es adóév végéig keletkezett, még fel nem használt veszteségállománnyal rendelkeznek. A Tao. tv. 29/A. § (6) bekezdése alapján ilyen esetekben a veszteség címén elszámolható adóalap-csökkentő tétel kiszámítása a Tao. tv. 2014. december 31-én hatályos 17. §-a szerint történik, a hivatkozott időpontban pedig a Tao. tv. 17. § (2a) bekezdése – amely ezen kérdés megoldására iránymutatást ad – még nem volt hatályban. A Tao. tv. 29/A. § (114) bekezdésébe beiktatott új átmeneti rendelkezés rendezi – első alkalommal a 2021. december 31-ét követően kezdődő adóévre – a fenti problémát, méghozzá oly módon, hogy a kamatlevonás-korlátozási szabály alkalmazására kötelezett adózók a 2015 előtt keletkezett veszteségüket legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalapnak a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés ny) pontja szerinti csökkentő tétellel növelt, a 8. § (1) bekezdés j) pontja szerinti növelő tétellel csökkentett összegének 50%-áig írhatják le.

6. A 2023. január 1-jétől hatályos változások

6.1. Az adóelőleg bevallása a csoporttagság megszűnése esetén

A jogalkotó pontosította a volt csoporttagnál a csoporttagságának megszűnése esetén a társaságiadó-előleg bevallására irányadó határidőt a Tao. tv. 26. § (6) bekezdésében. Szövegszerűen a „megszűnés” helyett 2023-tól „megszűnésre okot adó körülményt” nevesít a törvény.

Ha a csoporttagság megszűnésére okot adó körülmény év közben következik be, a csoporttagság megszűnésének napja – a Tao. tv. 6. § (3d) bekezdése szerint – az előző adóév utolsó napja, naptári év szerinti működés esetén tehát az előző év december 31. napja, és ezzel a nappal visszamenőleg szűnik meg a csoporttagság (vagy maga a csoportos társasági adóalany). A megszűnés napját követő 30 napon belül kellett a volt csoporttagnak bevallania az „egyedi” társasági adóelőlegét a ’251 jelű nyomtatványon. Ez sok esetben viszont olyan anomáliához vezetett, hogy az előző adóév utolsó napját követő 30. napot követő határidő már régen letelt (adott esetben akkor még a megszűnésre okot adó körülmény fenn sem állt.) A módosítás révén elegendő a csoporttagság megszűnésére okot adó körülmény napját követő 30 napon belül bevallani az adóelőleget.

Példa

„A”, „B” és „C” adózók egy csoportos társasági adóalany tagjai, „A” adózó 2023. június 18-áig 100 %-os szavazati joggal rendelkezett „B” és „C” adózóban. A tulajdoni viszonyok 2023. június 19-ével megváltoztak, „A” adózó szavazati joga „B” adózóban 60%-ra csökkent. A Tao. tv. 2/A. § (3) bekezdése szerinti, a 75%-os összefonódásra vonatkozó feltétel fennállásának hiányában „B” adózó csoporttagsága 2022. december 31-i hatállyal megszűnik, a 23251 jelű nyomtatvány benyújtása 2023. július 18-áig esedékes (nem pedig 2023. január 30-áig). 

6.2. A kedvezményezett részesedéscserével kapcsolatos előírások

Módosul a kedvezményezett részesedéscseréhez kapcsolódó adóalap-növelő tétel [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés t) pont], illetve a kedvezményezett részesedéscsere esetén a jövedelem-(nyereség-)minimum összegét növelő tétel [Tao. tv. 6. § (9) bekezdés a) pont]. Az új szabályok értelmében az értékvesztés miatti adóalap-növeléssel nem a részesedés kivezetése adóévében, hanem korábban, már az értékvesztés elszámolása adóévében kell számolni.

6.3. Az ajándéksorsolás költségei

2023. január 1-jétől a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényből (a továbbiakban: Szjt.) hatályon kívül helyezték az ajándéksorsolásra vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket a jogalkotó azzal indokol, hogy a jelenlegi promóciók többnyire modernebb, informatikai alapokon állnak, és kevésbé jellemző a fizikai sorsjegy megléte és nyilvános kihúzása. A 2022. december 31-éig hatályos szabályok szerint ugyanis aki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, engedély nélkül rendezhet és bonyolíthat le vásárlással vagy szolgáltatás igénybevételével egybekötött ajándéksorsolásos akciót, amelyben a vásárlónak a meghatározott értékű, mennyiségű vagy fajtájú áru megvételekor vagy szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy nyilvános kihúzása esetén áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt kell adni [Szjt. 23. § (1) bekezdés].

Az ajándéksorsoláshoz mint nyereményjáték-kategóriához bizonyos adójogi előnyök kapcsolódnak mind a személyi jövedelemadó, mind pedig a társasági adó rendszerében. A Tao. tv. 3. számú melléklet B) részének 12. pontja értelmében az ajándéksorsolás keretében átadott, nyújtott nyeremény ráfordításként elszámolt költsége ugyanis – a 2022. december 31-éig hatályos szabályok szerint – a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, tehát azzal nem kell növelni az adózás előtti eredményt. A Tao. tv. hivatkozott bekezdéséből tehát az ajándéksorsolásra vonatkozó utalást törölték.

A sorsolásos játék tekintetében nincs változás, az annak keretében átadott, nyújtott nyeremény ráfordításként elszámolt összege továbbra is elismert költség.

---

^[1] A 37/2011. (III. 22.) kormányrendelet 2021. december 31-éig hatályos 25. § (1) bekezdés d) pontja határozta meg a Közép-Magyarország régió támogatható településeit, a fel nem sorolt települések minősültek „nem támogatható településeknek”.

^[2] Jelen cikk kéziratának lezárásakor a 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet módosítása még nem jelent meg a Magyar Közlönyben.

^[3] A jelenleg hatályos előírások szerint a Válságközlemény alapján 2022. december 31-éig nyújtható támogatás, azaz a 2022-es adóévről szóló bevallásokban mindenképpen választhatja az adózó, hogy ilyen alapon érvényesít egyes kedvezményeket. Az is felmerülhet, hogy a Válságközlemény alkalmazhatóságának határidejét a későbbiekben meghosszabbítják.