Adózási segédlet fordítóknak I.

✎ dr. Szente Mónika osztályvezető NAV Tolna Megyei Adó- és Vámigazgatósága

A nyelvi közvetítők, fordítók és tolmácsok szerepe az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt. Egyre több helyen képeznek tolmácsokat, fordítókat, akik a diploma megszerzése után a gazdasági élet aktív szereplői lesznek. A közösségi oldalakon, fordítói szakmai fórumokon időről időre megjelenő, az adózást érintő kérdésekből érezhető, hogy a fordítók egy részének ugyanolyan nehézséget okoz kiigazodni az adózási szabályokban, mint a fordítói szakma szabályait nem ismerő, hétköznapi ember számára a tolmácsolás, fordítás, szakfordítás, műfordítás, hiteles fordítás, hivatalos fordítás elhatárolása terén. A cikk a fordítói tevékenységet önállóan végző személyeknek nyújt segítséget a cikk írásakor választható adózási módok legfontosabb szabályainak áttekintésével, nem tér ki viszont a munkaviszonyban vagy a társas vállalkozásokban személyes közreműködőként végzett fordítói munka adóztatására vonatkozó rendelkezésekre. A nyelvi közvetítői tevékenység – sok esetben elavult – ágazati szabályai, az engedélyezéssel, a szerzői jogi kérdésekkel, a biztosítással és hitelesítéssel kapcsolatos kérdések szintén túlmutatnak a jelen írás keretein.

1. A választható adózási formák és a kapcsolódó jogszabályok

A fordítói tevékenység adózásához elsősorban a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.), az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.), valamint a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Kata tv.) rendelkezései adnak iránymutatást. A kata 2022. szeptember 1-jei hatállyal történő újraszabályozása következtében a 2022-es adóévben megszerzett bevétel adóztatása során figyelembe kell venni a régi kata szabályait, valamint az év hátralévő időszakára vonatkozóan választott adózási formára irányadó jogszabályi rendelkezésekben foglaltakat is.

A fentiek alapján fordítási tevékenység egyéni vállalkozóként vagy magánszemélyként, önálló tevékenység keretében végezhető. Az egyéni vállalkozók háromféle adózási mód közül választhatnak: vagy az Szja tv.-ben szabályozott vállalkozói jövedelemadózás, vagy az átalányadózás, vagy a Kata tv. kisadózó vállalkozókra vonatkozó rendelkezései szerint tehetnek eleget közteherviselési kötelezettségeiknek.

2. Az adóztatás során alkalmazott fogalmakról

Az adóztatásra vonatkozó legfontosabb részletszabályok ismertetése előtt érdemes tisztázni néhány alapfogalmat, hiszen pontos és szakszerű fordítást is csak úgy lehet készíteni, ha a fordító tisztában van azzal, hogy mit jelent az adott forrásnyelvi fogalom, és létezik-e a célnyelven ugyanazt a tartalmat pontosan lefedő kifejezés. Ugyanígy az adózással kapcsolatos szabályokról való beszélgetés és információszerzés során is elengedhetetlen a pontos és tudatos fogalomhasználat. A jogi nyelv és a jogszabályalkotás sajátossága, hogy az egyes jogszabályok vagy az értelmező rendelkezéseikben vagy magában a jogszabály szövegében definiálnak bizonyos fogalmakat. Ezek a szavak, kifejezések az adott jogszabályban és a rá való hivatkozáskor mindig a definícióban meghatározottakat jelentik, és nem helyettesíthetők más fogalommal. Ügyelni kell arra is, hogy vannak olyan fogalmak, amelyeket nem egyformán definiálnak az egyes jogszabályok.

Először is azt kell tisztázni, hogy – adóztatás szempontjából – mikor mondható el valakiről, hogy önállóan végzi a tevékenységét. Ez azért fontos, mert az önálló tevékenységből származó jövedelem és a nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózására, az adó elszámolására és bevallására más-más szabályok vonatkoznak. A jogszabályi definíció szerint önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely az Szja tv. szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. A munkaviszonyban folytatott tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése és a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége például nem számít önálló tevékenységnek. Az egyéni vállalkozói tevékenység azonban önálló tevékenységnek számít, ezt a jogszabályi definíció kifejezetten ki is emeli.

Egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó rendszerében az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély az ott rögzített tevékenységeivel összefüggésben. Ezen felül az Szja. tv. alkalmazásában egyéni vállalkozónak kell tekinteni a közjegyzőt, az önálló bírósági végrehajtót, az egyéni szabadalmi ügyvivőt, az egyéni ügyvédet és az állatorvost is, az adott tevékenységre vonatkozó ágazati törvényben meghatározott tevékenységük tekintetében. Önálló tevékenységnek minősül a – szintén az Szja tv.-ben meghatározott szabályok szerint adózó – megbízási jogviszony alapján végzett tevékenység is. Ez utóbbi esetben a fordítást végző magánszemélyként és nem egyéni vállalkozóként jár el. Itt fontos kiemelni, hogy az egyéni vállalkozó fordító az egyéni vállalkozások nyilvántartásában szereplő tevékenységei tekintetében csak vállalkozói minőségében végezhet fordítói munkát, magánszemélyként nem. A megbízási jogviszony elsősorban a főállás mellett, alkalomszerűen fordítást vállalók részére lehet kedvezőbb a többi adózási módnál.

Az Szja tv. hatálya alá tartozó adózók esetében, így az egyéni vállalkozóként, valamint a megbízási jogviszonyban tevékenykedő fordítók esetében az adóév azt a naptári évet jelenti, amelyre az adókötelezettség vonatkozik.

A jövedelemadózáshoz kapcsolódóan fontos tisztázni még a bevétel és a jövedelem közti különbséget és kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a jogszabályok mikor melyik szót tartalmazzák. Hétköznapi értelemben gyakran használják a bevételt és a jövedelmet egymás szinonimájaként, de hangsúlyozni kell, hogy az adózást érintően jelentős különbség van e fogalmak között. A jövedelem adóztatásakor – ahogy a nevéből is következik – a jövedelem után kell adózni, az adó alapja a – szűkebb tartalmú – jövedelem és nem a bevétel lesz. A különbség a bevétel és a jövedelem között általában a jövedelem megszerzése érdekében felmerült költség.

Az Szja tv. értelmében bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (az Szja tv. alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is) és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. A jövedelem pedig a magánszemély által más személytől megszerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek a törvény szerint elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevételnek a törvényben meghatározott hányada, kivéve, ha a bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. A megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységből származó jövedelem és az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétből származó jövedelme például önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó személyes munkavégzésének díjazása, azaz gyakorlatilag a vállalkozó önmagának kifizetett „munkabére”. A magánszemély önálló tevékenységéhez kapcsolódóan az Szja tv. külön definíciót ad: önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez, így például önálló tevékenységből származó bevétel a megbízási jogviszonyra tekintettel kapott díjazás, honorárium is. Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg. Az önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelmet tevékenységenként külön-külön kell megállapítani. Ez azt jelenti, hogy ha a fordító egyúttal ingatlant ad bérbe és/vagy őstermelő is, akkor a fordítói tevékenységből, a bérbeadásból és/vagy őstermelésből származó jövedelmét külön-külön kell megállapítani.

Az egyéni vállalkozók kata adózási módot is választhatnak, őket katás egyéni vállalkozóknak, katásoknak is nevezi a szakzsargon. Speciális helyzetükre tekintettel a kata adózási módot választó egyéni vállalkozóknak a bevételük meghatározásakor a Kata tv. írásunk 4.3. pontjában ismertetett definícióját kell figyelembe venniük.

A nyilvántartáshoz kapcsolódóan tudni kell, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartásba vételkor minden egyéni vállalkozó kap egy nyilvántartási számot (regisztrációs számot), ami nem azonos az adóhatósági nyilvántartásban szereplő azonosítójával. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) mint adóhatóság által adott azonosítók közül a 8-as számjeggyel kezdődő, tíz számjegyből álló számsor neve adóazonosító jel, és a magánszemélyek nyilvántartására és azonosítására szolgál. Az 12345678-9-00 felépítésű számsor az adószám, amely a nem magánszemély adózók, valamint az adószámos magánszemélyek azonosítását és nyilvántartását teszi lehetővé. A HU12345678 felépítésű közösségi adószám az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező partnerekkel lebonyolított ügyletek, így – többek között – a más tagállambeli társaságok részére végzett fordítások elszámolásához szükséges. Az adóazonosító szám kifejezés magában foglalja az adószámot, a – cikk témájához nem kapcsolódó – csoportazonosító számot, a közösségi adószámot és a természetes személy adóazonosító jelét.

3. A bejelentkezés és változásbejelentés szabályai

3.1. Egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos bejelentés

Az egyéni vállalkozói nyilvántartást a NAV vezeti. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos alapadatokat és ezek változásait (a tevékenység megkezdése, adatváltozás, szünetelés, szünetelés utáni folytatás, a tevékenység megszüntetése) a https://www.nyilvantarto.hu/ugyseged/ címen elérhető Webes Ügysegéden keresztül kell bejelenteni.

Az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő adózónak a NAV-hoz mint adóhatósághoz történő bejelentkezésére, változásbejelentésére szolgáló ’T101E jelű nyomtatvány elérhető a felhasználóbarát ONYA alkalmazásban (https://onya.nav.gov.hu > Belépés > Új nyomtatvány/bejelentés > Adat- és változásbejelentés > Egyéni vállalkozó bejelentése). A Webes Ügysegéden már regisztrált egyéni vállalkozó ezen a felületen tud a NAV mint adóhatóság felé bejelentést tenni – többek között – a nem egyéni vállalkozóként végzett tevékenységeiről, a címváltozásokról, a munkavégzés jellegéről (főállású egyéni vállalkozó vagy munkaviszony melletti egyéni vállalkozó), valamint ezen a nyomtatványon lehet megtenni a szükséges áfanyilatkozatokat, és itt lehet közösségi adószámot kérni.

Az egyéni vállalkozó fordító a fordításból származó jövedelmét az Szja tv. rendelkezései szerint kétféle módszer szerint, vagy a költségek tételes elszámolásával járó vállalkozói jövedelem szerinti adózással, vagy átalányadózással állapítja meg.

3.2. Az átalányadózás választása

Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható. Aki egyéni vállalkozóként és mezőgazdasági őstermelőként is jogosult az átalányadózás alkalmazására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.

Az egyéni vállalkozó az adóév egészére akkor választhat átalányadózást, ha az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben a vállalkozói bevétele nem haladta meg az éves minimálbér tízszeresét (a 2021. évi vállalkozói bevétele nem haladta meg a 20 088 000 forintot). A tevékenységét év közben kezdő, a tevékenységét év közben szüneteltető vagy megszüntető egyéni vállalkozó esetében a bevételi értékhatárt időarányosan kell figyelembe venni.

A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó az átalányadózás választását a bejelentkezésekor jelenti be a NAV-hoz. Az átalányadózónak nem kell külön nyilatkozatot tennie arról, ha választását a következő évre is fenntartja.

A tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az átalányadózás következő adóévre történő választásáról vagy annak megszüntetéséről az előző évre benyújtott személyijövedelemadó-bevallásban nyilatkozhat. Ez a nyilatkozat visszavonásig érvényes. Ügyelni kell arra, hogy ez a nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után nem pótolható, illetve nem vonható vissza, kivéve, ha az átalányadózás választásának a nyilatkozattétel időpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A vállalkozói személyi jövedelemadó szabályait alkalmazó egyéni vállalkozó a 2023. évre vonatkozóan a 22SZJA (ÁNYK rendszerben: 2253) bevallásban nyilatkozhat az átalányadózás választásáról.

A kisadózó vállalkozók tételes adója szerinti adóalanyiság megszüntetésének bejelentésével egyidejűleg az átalányadózásra való áttérést is be lehet jelenteni, ha a bejelentés időpontjában az egyéni vállalkozó megfelel az átalányadózás feltételeinek.

Az egyéni vállalkozók adóztatásának szabályait alapjaiban változtatták meg a 2022 nyarán elfogadott, kisadózókat érintő módosítások,^[1] amelyek több helyen is eltérést engednek a fent ismertetett főszabályoktól.

Az egyéni vállalkozók 2022. október 31-éig jelenthették be az „Egyéni vállalkozó bejelentése” ONYA-szolgáltatással vagy a 22T101E nyomtatványon visszamenőleges hatállyal, hogy az átalányadózást választják. A 2022. október 31-ig teljesített bejelentés esetén az átalányadózás kezdete 2022. szeptember 1. A tevékenységet szüneteltető egyéni vállalkozókra is ez a határidő volt az irányadó.

Az új kata szerinti adóalanyiság választására nem jogosult, vagy azt nem választó, 2022. augusztus 31-én a régi katát alkalmazó egyéni vállalkozó 2022. szeptember 1-jétől akkor is jogosult az átalányadózás alkalmazására, ha a régi kataalanyiságát megelőzően átalányadózó volt és az átalányadózás megszűnésének (megszüntetésének) évét követően még nem telt el négy adóév. Az átalányadózás választása feltételeként a megelőző adóévre előírt bevételi értékhatárra vonatkozó szabályt sem kell alkalmazni.

Főszabály szerint az átalányadózás szabályai – fordítók esetében is – addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele az éves minimálbér tízszeresét (2022-ben a 24 millió forintot) nem haladja meg. Megszűnik az átalányadózásra való jogosultság, ha az egyéni vállalkozó terhére a NAV számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért mulasztási bírságot állapít meg. Ha az új kata szerinti adóalanyiság választására nem jogosult, vagy azt nem választó, 2022. augusztus 31-én a régi katát alkalmazó egyéni vállalkozó 2022. szeptember 1-jétől az átalányadózást választja, akkor addig alkalmazhatja az átalányadózást, amíg 2022. augusztus 31-ét követően a 2022. évben megszerzett vállalkozói bevétele nem haladja meg az átalányadózás alkalmazására vonatkozó bevételi értékhatár harmadát, vagyis 8 millió forintot.

Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó megszünteti az átalányadózást, vagy az arra való jogosultsága megszűnik, csak akkor választhatja ismét ezt az adózási módot, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább négy adóév eltelt. Ez a szabály vonatkozik arra is, aki a jövedelem átalányban történő megállapítása helyett a katát választotta.

Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó biztosított, akkor a biztosítási jogviszonyát is be kell jelentenie, mégpedig a „Biztosítotti bejelentés” ONYA-szolgáltatással vagy a 22T1041-es nyomtatványon. Ezt a kata újraszabályozása miatti áttérők 2022. szeptember 26-ig tehették meg. A biztosítotti bejelentést a tevékenység kezdetekor, illetve a jogviszonyt érintő változás esetén kell megtenni. Ezen a nyomtatványon, a Biztosítási jogviszony kódja rovatban lehet jelölni – többek között – hogy főfoglalkozású vagy munkaviszony melletti (nem főfoglalkozású) egyéni vállalkozóként végzi a bejelentő a tevékenységét. Mivel a nyugdíjas átalányadózó egyéni vállalkozó nem biztosított, ezért neki a 22T1041-es nyomtatványt nem kell benyújtania.

3.3. A vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazásának esetei

A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozónak akkor kell a vállalkozói személy szerinti adózás szabályait alkalmaznia, ha a bejelentkezéskor nem választ más adózási módot, azaz nem választja sem az új katát, sem az átalányadózást.

Ha a tevékenységet folytató, átalányadózó egyéni vállalkozó az éves személyijövedelemadó-bevallásában úgy nyilatkozik, hogy a következő évtől nem az átalányadózás szabályait alkalmazza (és ezzel egyidejűleg nem választja az új katát), akkor rá a következő adóévtől szintén a vállalkozói személyi jövedelem szerinti adózás szabályai lesznek az irányadók.

A kata újraszabályozásához kapcsolódó rendelkezés, hogy ha az egyéni vállalkozó – abban az esetben is, ha a bejelentés időpontjában a tevékenységét szüneteltette – 2022. szeptember 25-éig nem nyilatkozott arról, hogy az új katát választja és 2022. október 31-éig nem jelentette be, hogy az átalányadózást választja, akkor 2022. szeptember 1-jétől a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint kell adóznia. Ez tehát azt jelenti, hogy a vállalkozói jövedelem szerinti adózás választásáról külön bejelentést nem kell tenni.

Az átalányadózókhoz hasonlóan a vállalkozói jövedelem szerint adózóknak is be kell jelenteniük a biztosítási jogviszonyukat a „Biztosítotti bejelentés” ONYA-szolgáltatással vagy a 22T1041-es nyomtatványon, ha biztosítottak. Ezt a kata újraszabályozása miatti áttérők 2022. szeptember 26-ig tehették meg. A nyugdíjas egyéni vállalkozóknak ezen adózási mód alkalmazása esetén sem kell bejelentést tenniük.

3.4. A Kata tv. szerinti adózás bejelentése

Az új kata szabályai szerinti adózást a tevékenységét kezdő vállalkozó, ha megfelel a Kata tv.-ben előírt feltételeknek, a tevékenység megkezdésekor választhatja a Webes Ügysegéden keresztül. Az adóalanyiság az egyéni vállalkozó nyilvántartásba vételének napjával jön létre.

A már működő egyéni vállalkozók – ha a feltételeknek megfelelnek – év közben is választhatják az új katát a ’T101E jelű nyomtatvány megfelelő rovatának kitöltésével. Az adóalanyiság a választás bejelentését követő hónap első napjával jön létre. A kata újraszabályozásához kapcsolódó átmeneti rendelkezések értelmében a 2022. augusztus 31-én a régi katát alkalmazó egyéni vállalkozó által 2022. szeptember 25-ig megtett nyilatkozat alapján az új kata szerinti adóalanyiság 2022. szeptember 1-jétől jön létre.

3.5. Az önálló tevékenységként végzett fordítás megkezdése előtti teendők

Az önálló tevékenységként végzett fordítási tevékenység megkezdése előtt külön bejelentést nem kell tenni. Fontos azonban tudni, hogy adóköteles tevékenységet – néhány kivétellel – csak adószámmal rendelkező adózó folytathat. A tevékenység megkezdése előtt a magánszemélynek adószámot kell kérnie a NAV-tól. Ha a magánszemély nem végez általánosforgalmiadó-köteles tevékenységet, azaz nem alanya az Áfa tv.-nek, akkor adószám nélkül, adóazonosító jel birtokában is teljesítheti adókötelezettségét. Általánosforgalmiadó-köteles tevékenység, ha a magánszemély a saját nevében rendszeres és/vagy üzletszerű bevételszerző tevékenységet végez. Nem tekinthető ilyen tevékenységnek az olyan munkavégzésre irányuló jogviszonyban – például megbízási jogviszonyban – végzett tevékenység, amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában.

Alkalomszerűen (például tanulmányok vagy más munka mellett) végzett fordítást elméletileg lehet önálló tevékenységként, megbízási szerződés keretében is végezni. Ebben az esetben az adminisztráció ugyan egyszerűbb, mintha egyéni vállalkozóként végezné az adózó a tevékenységet, de ez többletterheket hárít a megbízóra adminisztrációs és anyagi szempontból is.

4. A bevételek meghatározása

4.1. Bevétel a vállalkozói jövedelem szerinti adózásban

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazók a vállalkozói tevékenységükből származó jövedelmük megállapításához először is a vállalkozói bevételt állapítják meg az Szja tv. 4. és 10. számú mellékletében foglaltak szerint. Ezt a bevételt bizonyos esetben meg kell növelni az Szja tv. szerinti bevételnövelő tételekkel, illetve az egyéni vállalkozó bevételcsökkentő tételeket is alkalmazhat (pl. kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék stb.) Ezt követően lehet elszámolni az 5.1. pontban ismertetettek szerint az elismert és igazolt költségeket, és a különbözet lesz majd a vállalkozói adóalap (vállalkozói jövedelem).

A fordítókat érintően egyéni vállalkozói bevétel különösen a fordítói tevékenység ellenértékeként, vagy ennek előlegeként kapott készpénz vagy jóváírt összeg, ezek helyett adott vagyoni érték, valamint a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat, illetve a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi javak eladási ára, vagy annak szokásos piaci értéke, ha ez utóbbi a több, feltéve, hogy annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó költségként elszámolta. Vállalkozói bevételnek kell tekinteni az adó, szociális hozzájárulási adó különbözetének visszatérített összegét, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként elszámolta, a káreseménnyel összefüggésben kapott kártalanítást, kártérítést és a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget, valamint a biztosító szolgáltatását, ha a biztosítási díjat költségként elszámolta. Ugyancsak bevétel a 200 000 forint feletti egyedi beszerzési értékű tárgyi eszköz korábban egy összegben költségként elszámolt beszerzési értékének a törvényben meghatározott hányada, ha az átadásra a beszerzéstől számított 3 éven belül ellenszolgáltatás nélkül került sor, kivéve, ha azt adófizetési kötelezettség mellett adta át. Vállalkozói bevételnek minősül bizonyos költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatások összege, így például a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása és az álláskeresők vállalkozóvá válásának támogatása összege is.

A jogszabály rendelkezik még a vállalkozói bevételt növelő és csökkentő tételekről, és olyan tételekről is, amelyeket a tevékenység megszüntetésekor további bevételnek kell tekinteni. Az előbbiek a fordítással foglalkozó egyéni vállalkozókat általában nem érintik, az utóbbi körbe tartozik például a 200 000 forint alatti tárgyi eszközök leltár szerinti értéke. A vállalkozói bevétellel kapcsolatos részletszabályokat az Szja tv. 49/B. §-a, 4. és 10. számú melléklete tartalmazza, amelyekről a NAV honlapján elérhető, Egyéni vállalkozók szja- és járulékkötelezettsége című információs füzetből tájékozódhatnak az érintettek [https://nav.gov.hu/ > Ügyféliránytű > Információs füzetek > Információs füzetek 2022 > Személyi jövedelemadó és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok, más közterhek > 03. információs füzet – Az egyéni vállalkozók szja- és járulékkötelezettsége].

A külföldi pénznemben keletkezett bevételt is forintban kell bevallani. Az Szja tv. értelmében az egyéni vállalkozók a külföldi pénznemben keletkezett bevételt, felmerült kiadást, valamint bármely bizonylaton külföldi pénznemben megadott, az adó mértékének meghatározásához felhasznált adatot a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos devizaárfolyamának, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani. Az átszámításhoz főszabály szerint bevétel esetében – ha az Szja tv. másként nem rendelkezik – a bevételszerzés időpontjában, kiadás esetében a teljesítés időpontjában, dolognak, pénzügyi eszköznek nem minősülő vásárolt jog, vásárolt követelés átruházása esetén a szerzési érték tekintetében a megszerzéskor érvényes árfolyamot kell alkalmazni. Ha az egyéni vállalkozó bevételét olyan szolgáltatás nyújtása ellenértékeként szerzi meg, amely esetében az általános forgalmi adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a bevétel forintra történő átszámításához az egyéni vállalkozó azt az árfolyamot alkalmazza, amelyet az adott ügyletben az általános forgalmi adó alapjának forintra történő átszámításához alkalmaz (analóg módon ugyanez igaz a kiadások forintra történő átszámítására is). Magánszemély – az Szja tv. 6. § (3) bekezdése értelmében az ott meghatározott esetben és módon – az általa korábban lebonyolított pénzváltás árfolyamát is figyelembe veheti a bevétel, illetve a kiadás összegének forintra történő átszámításához.

A fentiektől eltérően, külföldi pénznemben keletkezett bevétel, valamint külföldi pénznemben teljesített kiadás esetén, ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik – a kifizető az adóelőleg megállapításához, a magánszemély választása szerint –, az adóelőleg, adó megállapításához a bevétel, illetve a kiadás forintra történő átszámítására a bevétel megszerzése napját megelőző hónap, illetve a kiadás teljesítésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot alkalmazza.

A fent említett, az általános forgalmi adó alapjának forintra történő átszámításához alkalmazandó árfolyam meghatározásához az Áfa tv. alább ismertetett szabályait kell alkalmazni. Először is fontos tisztázni: ha az ügylet szereplői a fizetendő ellenértéket devizában állapították meg, azaz az adóalap külföldi pénznemben meghatározott, akkor devizás ügyletről beszélünk. Ha azonban a forintban fizetendő ellenértéket valamely külföldi fizetőeszköz adott időpontban érvényes, megállapodás szerinti árfolyamának figyelembevételével állapítják meg, akkor nem beszélhetünk devizás ügyletről, az adó alapja ebben az esetben forintban kifejezett. Ilyenkor – tekintettel arra, hogy az így meghatározott adóalap nem minősül külföldi pénznemben kifejezettnek – a forintban fizetendő ellenérték, és ezáltal az adóalap meghatározása is a felek megállapodásában foglaltak alapján történik. Devizás ügylet esetében – tehát ha a fordítást kérővel kötött megállapodás például x euró/szó áron történik – főszabály szerint az ügylet értékének forintra történő átváltásakor az ügylet teljesítési időpontjában érvényes árfolyamot kell alkalmazni. Az Áfa tv. 58. §-ában szabályozott ügyletek (időszakonkénti elszámolás vagy fizetés; meghatározott időszakra megállapított ellenérték) esetén pedig a számla kibocsátásának napján érvényes árfolyamot kell alkalmazni. Az Áfa tv. szerinti átváltáshoz a ’T101E jelű nyomtatványon előzetesen be kell jelenteni, ha nem egy belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézetnek, hanem az MNB-nek az árfolyamát alkalmazzák. Az MNB-árfolyam alkalmazásának kezdő időpontja nem lehet korábbi az adatlap benyújtásának napjánál. Az MNB-árfolyam alkalmazására vonatkozó bejelentést a jövőre vonatkozóan lehet csak megtenni, visszamenőleges hatállyal nem. A döntéstől a választása évét követő naptári év végéig nem lehet eltérni.

4.2. Az átalányadózás bevétele

Az átalányban megállapított jövedelem kiszámításakor a vállalkozói bevételt kell alapul venni, amelyet a vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó bevételcsökkentő tételekkel, kedvezményekkel nem lehet csökkenteni. A bevétel megállapításánál egyebekben a 4.1. pontban leírtak szerint kell eljárni.

4.3. A kisadózó bevétele

A Kata tv. rendelkezései szerint a kisadózó bevétele a kisadózó egyéni vállalkozó által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint azt az összeget is, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg. Az áthárított általános forgalmi adó, valamint az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (például a kapott kölcsön, hitel), nem minősül bevételnek. Ha a kata adózási módot választó fordító a fordítási tevékenysége mellett hitelt, kölcsönt adott valakinek, és azt neki visszafizetik, kártérítést, kártalanítást, támogatást kapott, tárgyi eszközt is értékesített, akkor a Kata tv. 2. § 4. pontjában részletezettek alapján tudja eldönteni, hogy az ezen eseményekhez kapcsolódóan kapott vagyoni érték bevételnek minősül-e vagy sem.

A külföldi pénznemben keletkezett bevételt a katásoknak is forintban kell bevallaniuk. A számításhoz az MNB hivatalos, a bevétel megszerzésének időpontjában irányadó devizaárfolyamait kell használni. Ha olyan külföldi pénznemben érkezik a fordítási díj, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, akkor az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapján kell forintra átszámítani. A külföldi pénznemben keletkezett bevétel megszerzésének időpontja az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja. Elengedett követelés és átvállalt tartozás esetében az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnik. Ha a kataalanyiság – bármilyen okból – megszűnik, akkor a kataalanyiság időszaka alatt kiállított számlák ellenértéke akkor is az adóalanyiság utolsó napján megszerzett bevételnek minősül, ha az adózó által kibocsátott bizonylat ellenértékét az adóalanyiság utolsó napjáig nem egyenlítették ki. Ez azt is jelenti, hogy ezeket a kiszámlázott összeget is bele kell számítani a katás időszakot lezáró bevallásban feltüntetendő bevétel összegébe. Ha külföldi pénznemben kiállított számláról van szó, akkor a kataalanyiság utolsó napján érvényes MNB-árfolyammal kell számolni.

Új katás bevételnek számít, ha a régi katáról az új katára áttérő egyéni vállalkozó augusztus 31-ig kiállított számláján szeptember 1-jét követő teljesítési időpont szerepel, és az ellenértéket is szeptember 1-je után fizetik ki.

Fontos kiemelni – tekintettel arra, hogy a fordítók tevékenységük során sok esetben kifizetővel kötnek szerződést –, hogy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti kifizetőtől (ideértve a külföldi kifizetőt is) származó bevétel megszerzése a kataalanyiság megszűnéséhez vezet, kivéve a fizetési számlán jóváírt kamatot. Az új kataalanyiság a bevétel megszerzését megelőző nappal szűnik meg. A kisadózónak a bevétel megszerzését követő 15 napon belül be kell jelentenie a NAV-hoz, ha kifizetőtől bevételt szerez. Az Art. pontosan meghatározza, hogy ki minősül kifizetőnek. Ennek értelmében kifizető – például – az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti; külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki; külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetés esetén a fióktelep, illetve a kereskedelmi képviselet; minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet; letétből történő kifizetés esetén nem lehet a hatóság, nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, ügyvéd, közjegyző és a bírósági végrehajtó.

4.4. Bevétel a megbízási jogviszonyból

Megbízási jogviszonyból származó bevételnek számít a tevékenységgel összefüggésben megszerzett valamennyi bevétel. Ilyen például a megbízásért kapott díjazás és a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés összege is. A bevételeket az Szja tv. 2. és 4. számú mellékletében foglaltak szerint kell meghatározni.

5. Költségelszámolás

5.1. Költségelszámolás a vállalkozói jövedelem szerinti adózásban

Az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap kiszámításakor költséget az Szja tv. 4. és 11. számú melléklete alapján számolhat el. A kiadás igazolására csak az Áfa tv.-ben meghatározott bizonylat (ide nem értve a nyugtát) felel meg olyan termék vagy szolgáltatás vásárlása esetén, amelynek az eladója bármely oknál fogva ezek átadására kötelezett.

Költségként csak az a kiadás számolható el, ami az adóévben ténylegesen felmerült és szabályszerűen bizonylatolt, valamint a bevétel megszerzése, a jövedelemszerző (fordítók esetében a fordítási) tevékenység folytatása érdekében merült fel, és az Szja tv. is elismeri költségként.

Eltérő szabály vonatkozik az értékcsökkenési leírás alá vont tárgyi eszközökre és a nem anyagi javakra. A kezdő vállalkozó az első adóévben költségként számolhatja el a tevékenység megkezdését megelőző három évben felmerült, a tevékenység megkezdésével és gyakorlásával összefüggő kiadásait, ha azokat korábban költségként nem számolta el, illetve elkezdheti az értékcsökkenési leírást a nem anyagi javak és a tárgyi eszközök után.

Költségként számolható el többek között:

• A vállalkozói kivét, amelynek összegét az egyéni vállalkozó határozza meg. A vállalkozói kivét összege önálló tevékenységből származó, az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek számít, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem számolható el.
• A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzési költsége, ha azok egyedi értéke nem több 200 000 forintnál. Ilyen költség merülhet fel például a fordításhoz szükséges számítástechnikai eszközök, programok beszerzésekor.
• A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás. Ilyen költség merülhet fel például a fordításhoz szükséges számítástechnikai eszközök javításakor.
• A hivatali, üzleti utazáskor felmerült utazási és szállásköltség. Ilyen költség jellemzően a tolmácsolási tevékenységet is végző fordítók esetében merülhet fel.
• A központi költségvetésbe, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adók. Ilyen például az iparűzési adó is.
• A befizetett saját szociális hozzájárulási adó.
• A telefon, a mobiltelefon beszerzési és beszerelési költsége, használati díja, az internethasználat díja.  Ha a fordítási tevékenységet végző egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nincs elkülönítve egymástól, akkor ezen kiadások 50 százaléka számolható el költségként.
• Azoknak az igazolt kiadásoknak a tevékenységgel arányos része, amelyek nem kizárólag a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben merülnek fel, például a lakástól műszakilag el nem különülő iroda fűtése, világítása. Az arányosítást általában természetes mértékegységben, például m²-ben kifejezett értékek figyelembevételével kell elvégezni.
• Az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában. Ilyen költség jellemzően a tolmácsolási tevékenységet is végző fordítók esetében merülhet fel.
• A saját – a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében felmerült képzési kiadások, kivéve az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást.

A fenti felsorolás nem teljes körű, felmerülhetnek még a fordítók esetében is olyan kiadások, amelyek költségként elszámolhatók. A részletes szabályokat az Szja tv. 11. számú melléklete tartalmazza.

A fentieken kívül az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú, kizárólag a vállalkozói tevékenységéhez használt tárgyi eszközeinek, nem anyagi javainak a 200 000 forint egyedi értéket meghaladó beszerzési költségét értékcsökkenési leírásként számolhatja el. Több tevékenységhez használt tárgyi eszköz esetében az értékcsökkenési leírás nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között. Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség. A nem az Áfa tv. általános szabályai szerint adózóknál az áfával növelt beszerzési árat kell figyelembe venni. Az ingyenesen szerzett tárgyi eszköz után értékcsökkenési leírás nem számolható el. A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá a felújítási költség a felmerülés évében elszámolható, vagy választható az is, hogy ez az értékcsökkenési leírás alapját növelje. Ha a tárgyi eszközöket vagy nem anyagi javakat a vállalkozó év közben szerezte be, akkor – általános szabály szerint – az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással, a beszerzés időpontjától lehet elszámolni. Két év alatt 50-50 százalékban számolható el a beszerzési ára, tehát az évközi beszerzés miatti időarányosítással nem kell számolni például a 200 000 forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközöknél, például a számítógépnél. Tárgyi eszközök, nem anyagi javak részletre vásárlásakor – ha a szerződés szerint az egyéni vállalkozó legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével, vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik – a beszerzési ár egészére alkalmazható az értékcsökkenési leírás. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, az a kifizetés évében költségként elszámolható. A nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök után átalányban számolható el értékcsökkenés egyszer, a használatbavétel évében az alábbiak figyelembevételével:

• az átalány összege nem lehet több az éves bevétel 1 százalékánál még akkor sem, ha a vállalkozó egy adóévben több ilyen vegyes hasznosítású tárgyi eszközt is használatba vesz;
• az átalány nem lehet magasabb, mint ezen tárgyi eszközök nyilvántartási értékének 50 százaléka;
• átalány-értékcsökkenés címén elszámolható a használatbavétel évében a saját tulajdonú, nem kizárólag üzemi célú személygépkocsi esetében az éves bevétel 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának 10 százaléka.

5.2. Az átalányadózás és a költségek

Az átalányban megállapított jövedelmet úgy kell kiszámítani, hogy a vállalkozói bevételből le kell vonni az ahhoz a tevékenységhez kapcsolódó, az Szja tv.-ben meghatározott mértékű költséghányadot, amiből az egyéni vállalkozó bevételt szerzett. A fordítói tevékenységet végzők 40 százalékos költséghányadot alkalmazhatnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 4.2. pont szerint megállapított bevétel 60 százaléka számít átalányban megállapított jövedelemnek, ezáltal az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek.

Az átalányadózással érintett évben felmerült minden költséget (az értékcsökkenési leírást is) elszámoltnak kell tekinteni. Az átalányadózást megelőző időszakban elhatárolt veszteség fennmaradt részéből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot kell elszámoltnak tekinteni.

Fontos, hogy adómentes az átalányadózó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó átalányban megállapított jövedelmének az éves minimálbér felét meg nem haladó része. 2022-ben ez 1 200 000 forint. Mivel ennél az adómentességi korlátnál jövedelemről rendelkezik a jogszabály, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 40 százalékos költséghányad alkalmazása révén 2 000 000 forint bevételig tart az adómentesség.

Szintén fontos, hogy – mivel az átalányban megállapított jövedelem része az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek – az Szja tv. szerinti adóalap-kedvezményekkel csökkenthető az adóköteles átalányban megállapított jövedelem. Ilyen kedvezmény a családi kedvezmény, az első házasok kedvezménye, a négy vagy több gyermeket nevelő anyák kedvezménye, a személyi kedvezmény és a 25 év alatti fiatalok kedvezménye.

5.3. A kisadózó vállalkozók tételes adója és a költségelszámolás

A kataalanyok esetében költségelszámolásra nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy a havonta fizetendő tételes adófizetési kötelezettség nem függ a kisadózó által megszerzett bevétel összegétől.

5.4. A megbízási jogviszonyhoz kapcsolódó költségek elszámolása

Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál két módszer közül lehet választani: az egyik a tételes költségelszámolás, a másik a bevételből igazolás – számlák, bizonylatok – nélkül levonható 10 százalékos költséghányad alkalmazása.

Tételes költségelszámolás választása esetén valamennyi költséget – a jogszabályban meghatározott mértékű, igazolás nélkül elszámolható költségek kivételével – számlával, bizonylattal kell igazolni. Költségként csak az önálló tevékenységgel összefüggésben, a bevétel megszerzése érdekében a naptári évben felmerült – kifizetett –, szabályszerűen igazolt kiadást lehet elszámolni. Kivétel az olyan átalányköltség, amelyet az Szja tv. a kiadás igazolása nélkül elismer. Ilyen például a kilométerenkénti 15 forintos általános személygépkocsi-normaköltség. Az önálló tevékenységgel összefüggésben jellemzően előforduló költségek az Szja tv. 3. számú mellékletében találhatók. Többféle önálló tevékenység (pl. fordítás és ingatlan-bérbeadás) folytatása esetén a bevételeket és a bevételek megszerzése érdekében felmerült kiadásokat tevékenységenként külön-külön kell figyelembe venni, az egyik tevékenység veszteségével a másik tevékenység nyereségét nem lehet csökkenteni.

A 10 százalékos költséghányad alkalmazásánál az adóévben megszerzett – nem egyéni vállalkozásként folytatott – önálló tevékenységből származó bevételek egyikére sem, továbbá az önálló tevékenységével összefüggésben kapott költségtérítésre sem alkalmazható a tételes költségelszámolás.

A cikk következő része a fent ismertetett rendelkezésekhez kapcsolódó eljárási lépéseket, adminisztratív teendőket, az adó- és járulék bevallásával és fizetésével, a számlázással és a nyilvántartásvezetéssel kapcsolatos szabályokat, gyakorlati útmutatásokat tartalmazza.

---

^[1] Az egyes egyszerűsített közteherviselést lehetővé tévő rendelkezések alkalmazásáról szóló 297/2022. (VIII. 9.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)