Az innovációs járulék

✎ dr. Gaál Ágnes szakértő NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Az elmúlt időszakban több olyan rendelkezés is született, mely számos adónem esetében okozott változásokat. Nem kivétel ez alól az innovációs járulék sem. Jelen cikkben a tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvényben (a továbbiakban: Inno tv.) rögzített innovációsjárulék-fizetés részletszabályainak ismertetésén kívül kitérünk a változásokra is, melyek az adóalanyi kör kiszélesítése mellett érintik – meghatározott adózói kör esetén – az adóelőleg-bevallási és -fizetési kötelezettséget is.

1. Ki minősül az innovációs járulék alanyának?

Innovációs járulék fizetésére a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó gazdasági társaságok kötelezettek. Fontos, hogy a Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2022. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) kibővítette az említett adóalanyi kört a külföldi székhelyű vállalkozásnak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) szerinti telephelyével, azzal, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is ide kell érteni. Az Inno tv. hatálya tehát a belföldi székhelyű, az Szt. hatálya alá tartozó gazdasági társaságokra és a külföldi székhelyű vállalkozások Htv. szerinti telephelyére terjed ki [Inno tv. 15. § (1) bekezdés]. Az említett külföldi székhelyű vállalkozásokra irányadó különös szabályokat az 5.2. pont tartalmazza.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:88. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik. Gazdasági társaság a Ptk. 3:89. § (1) bekezdése alapján betéti társaság, közkereseti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható. Mindez azt is jelenti, hogy a civil szervezetek (alapítvány), a szövetkezetek (iskolaszövetkezet, lakásszövetkezet, nyugdíjasszövetkezet), valamint minden egyéb, gazdasági társaságnak nem minősülő szervezet nem alanya az Inno tv.-nek.

Külföldi székhelyű vállalkozás telephelye esetében – annak eldöntése során, hogy az adott telephely innovációs járulék fizetésére kötelezett-e – azt kell vizsgálni, hogy az érintett telephely Htv. szerinti telephelynek minősül-e, tehát a társaságiadó-törvény, illetve az áfatörvény szerinti telephely fogalmának figyelembevétele fel sem merülhet. A Htv. szerinti telephely fogalmát az 52. § 31. pont tartalmazza. Eszerint telephely – többek között – az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat. A Htv. példálózó felsorolása alapján a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), a napelemerőművet, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát.

Speciális szabály vonatkozik a távközlési tevékenységet végző vállalkozókra, valamint a villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóra, villamosenergia-kereskedőre és villamosenergia-elosztóhálózati engedélyesre, továbbá a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóra.

Fontos, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon esetén a kezelt vagyonba tartozó hasznosított ingatlan is Htv. szerinti telephelynek minősül.

A Htv. szabályozza azt a kérdéskört is, hogy építőipari tevékenység végzése esetén mikor keletkezik telephely. Ez alapján a 180 napot meghaladó építőipari tevékenység folytatása esetén a vállalkozásnak telephelye keletkezik azon önkormányzat illetékességi területén, ahol a vállalkozó építőipari tevékenységet folytat. Fontos, hogy a napok számításánál a tevékenység megkezdésének napjától a felek közti szerződés alapján a megrendelő teljesítése elfogadásának napjáig terjedő időszak valamennyi naptári napja figyelembe veendő.

Érdemes kiemelni, hogy amennyiben a külföldi székhelyű vállalkozás Htv. szerinti telephelyének (fióktelepének) üzleti éve azonos a naptári évvel, akkor a Módtv. kihirdetését követő 31. napon válik az innovációs járulék alanyává, vagyis 2022. augusztus 27. napjával. Ha a telephely (fióktelep) üzleti éve eltér a naptári évtől, akkor csak abban az esetben lesz a telephely a 2022-es adóév tekintetében az innovációs járulék alanya, ha az eltérő üzleti évének első napja 2022. augusztus 26-át követő időpont.

2. A járulékfizetési kötelezettség alól mentesülők köre

Az Inno tv. 15. § (2) bekezdése ad arra vonatkozó iránymutatást, hogy mely társaságok mentesülnek az innovációs járulék fizetésének kötelezettsége alól. Ezek az alábbiak:

• a Kkv. tv. szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság,
• a Magyar Nemzeti Bank,
• a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Maradványvagyon-hasznosító Zártkörűen Működő Részvénytársaság,
• a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság,
• a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága,
• a közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
• a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) hatálya alá tartozó, úgynevezett katás (kisadózó vállalkozások tételes adózását választó) adózók [Szt. 2/A. (1) bekezdés] sem minősültek az Szt. hatálya alá tartozó adózónak. Ebből következően tehát az a közkereseti társaság, betéti társaság, egyéni cég és ügyvédi iroda, amely a 2022-es adóévben a kata alanya volt, az Inno tv. hatályán kívül esett. Mivel azonban a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény 26. § e) pontja 2022. szeptember 1-jétől hatályon kívül helyezte a Katv. II. fejezetét, és új alapokra helyezte a kisadózó vállalkozások tételes adója jogintézményét, az előzőekben felsorolt szervezetek 2022. szeptember 1-jétől a kisvállalati, illetve a társasági adózás választására jogosultak, és mint ilyenek az Szt. hatálya alá kerültek. Mindez azt jelenti, hogy az említett szervezetek is innovációs járulék fizetésére kötelezetté válhatnak.

Nem mentesülnek azonban – főszabály szerint – az innovációs járulék fizetésének kötelezettsége alól a Katv. szerinti kisvállalati adózást választó gazdasági társaságok, hiszen az Szt. hatálya alá tartoznak.

Sajátos beszámolókészítési kötelezettség áll fenn az Szt. VII. fejezete alapján előtársasági időszak esetén, így a jogelőd nélkül alapított vállalkozó az előtársasági időszakról az Szt. szerinti könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni, ha az előtársasági időszak alatt a vállalkozó megkezdte a vállalkozási tevékenységét, illetve, ha a vállalkozás bejegyzésére az üzleti év naptári évének megfelelő, vagy a választott mérlegfordulónapig nem kerül sor [Szt. 135. § (1)–(6) bekezdés]. Előtársasági időszaknak a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál az alapítása időpontjától (létesítő okirata ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától) létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének), illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napjáig – mint mérlegfordulónapig – terjedő időszak minősül, függetlenül annak időtartamától [Szt. 11. § (5) bekezdés]. Az Inno tv. 15. § (2) bekezdés e) pontjának rendelkezése alapján a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság a cégbejegyzése évében mentesül az innovációs járulék fizetésének kötelezettsége alól. Abban az esetben, ha a jogelőd nélkül alapított társaság előtársasági időszakáról külön beszámoló készül, akkor mind az előtársasági időszak, mind a cégbejegyzés évében mentesül az adózó a járulékfizetési kötelezettség alól.

Tekintettel arra, hogy a közhasznú nonprofit gazdasági társaság a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló tevékenységet rendszeresen végző jogi személy, ezért jellegéből adódóan szintén nem kötelezett innovációs járulék fizetésére.

Ha az adózó felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül, abban az esetben a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló (tevékenységet lezáró mérleg) készítésének kötelezettsége terheli, melyet követően a ’71 jelű nyomtatvány benyújtásával kell eleget tennie a bevallási kötelezettségének, így – egyebek mellett – az innovációsjárulék-bevallási kötelezettségének is. Fontos, hogy az említett eljárások alatt a társaságokat nem terheli innovációsjárulék-fizetési kötelezettség.

Nem mentesülnek azonban az innovációs járulék fizetésének kötelezettsége alól a végelszámolás alá került adózók.

Lényeges – amint azt már fentebb is említettük –, hogy az üzleti év első napján fennálló állapot irányadó a tekintetben, hogy a gazdasági társaság kötelezett-e innovációs járulék fizetésére, vagy sem.

3. A vállalkozási méret meghatározása az innovációsjárulék-fizetési kötelezettség szempontjából

A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) határozza meg, hogy mely vállalkozás minősül mikro-, kis- és középvállalkozásnak (a továbbiakban: kkv).

Fontos kiemelni, hogy az Inno tv. 15. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Kkv. tv. szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság mentes a járulékfizetési kötelezettség alól. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezés csak a mikro- és kisvállalkozásokat vonja a járulékfizetési kötelezettség alól mentesülők körébe, a középvállalkozások járulékfizetési kötelezettsége fennáll.

A kkv-minősítés alkalmával a Kkv. tv.-ben meghatározott mutatószámok alapján kell besorolni a vállalkozást. Ennek során először azt kell megállapítani, hogy a vállalkozás partner- vagy kapcsolódó vállalkozásnak minősül-e, vagy önálló vállalkozás. Ha a vállalkozás partner- vagy kapcsolódó vállalkozás, akkor a Kkv. tv. rendelkezéseinek megfelelően, és az ott előírt módon összesíteni kell az adatokat, majd ezt követően kell elvégezni a besorolást. Mindemellett alkalmazni kell az úgynevezett „kétéves szabályt” is. Jelen fejezetben az említetteket ismertetjük, de azok részletes bemutatására nem kerül sor, mivel a kkv-besorolással számos szakmai anyag foglalkozik kellő részletességgel.

Az alábbi táblázat azokat a mutatószámokat tartalmazza, amelyek a kkv-besorolás alapjául szolgálnak.

Nem minősül azonban kkv-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön vagy együttesen eléri vagy meghaladja a 25%-ot.

Önálló vállalkozásnak az a vállalkozás minősül, amely nem minősül partner-, illetve kapcsolódó vállalkozásnak. Önálló vállalkozás továbbá az a vállalkozás, amellyel a Kkv. tv. 19. § 1. pontjában meghatározott befektetők (pl. állami befektető társaság) külön-külön és együttesen sem állnak kapcsolódó vállalkozási viszonyban, vagy amelynek a befektetői sem közvetlenül, sem közvetve nem vesznek részt az irányításban, vagy amelynek a befektetői nem vállalkozásként működnek [Kkv. tv. 4. § (1) és (6) bekezdése].

Ha a vállalkozás a Kkv. tv. szerint önálló vállalkozás, akkor az összes foglalkoztatotti létszámra, az éves nettó árbevételre és a mérlegfőösszegre vonatkozó adatokat kizárólag az adott vállalkozás nyilvántartása alapján, az éves beszámolóban vagy az egyszerűsített éves beszámolóban lévő adatok alapján kell meghatározni, és a vállalkozás besorolását elvégezni.

Kapcsolódó vállalkozások azok, amelyek egymással az alábbiakban felsorolt valamely kapcsolatban állnak:

1. egy vállalkozás egy másik vállalkozásban a szavazatok többségével rendelkezik, vagy
2. egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy
3. egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján – függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól – döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol, vagy
4. egy vállalkozás egy másik vállalkozásban – más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján – a szavazatok többségét egyedül birtokolja [Kkv. tv. 4. § (3) bekezdés].

Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek továbbá azok a vállalkozások, amelyek egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén a fentiekben említett kapcsolatban állnak egymással, amennyiben tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják [Kkv. tv. 4. § (5) bekezdés]. Szomszédos piacnak minősül az adott terméknek vagy szolgáltatásnak az a piaca, amely a termék vagy szolgáltatás végső fogyasztóhoz való eljuttatására létrehozott termelési, értékesítési folyamatban vertikálisan az adott piacot megelőző vagy követő szinten helyezkedik el.

Partnervállalkozások pedig azok a vállalkozások a Kkv. tv. 4. § (2) bekezdése alapján, amelyek nem minősülnek kapcsolódó vállalkozásoknak, és amelyek között olyan kapcsolat áll fenn, hogy egy vállalkozás kizárólagosan (vagy egy, vagy több kapcsolódó vállalkozással közösen) valamely másik vállalkozás jegyzett tőkéjének vagy a szavazati jogának legalább 25%-ával rendelkezik.

A kkv-besorolás alapjául szolgáló adatokat, így az összes foglalkoztatotti létszám és az éves nettó árbevétel, vagy a mérlegfőösszeg adatait azon vállalkozás esetén, amelynek partner- vagy kapcsolódó vállalkozásai vannak, az összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján, ennek hiányában a vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni [Kkv. tv. 5. § (5) bekezdés].

A fentiek mellett figyelembe kell venni az ún. „kétéves szabályt” is. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy vállalkozás éves szinten túllépi a fentebb felsorolt, a Kkv. tv. 3. §-ában meghatározott foglalkoztatotti létszámot vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikrovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket, vagy elmarad azoktól.

Összefoglalva tehát, az innovációs járulékfizetési kötelezettség megállapításakor a mutatóértékeket nem pusztán a vállalkozás saját, önálló szintjén kell vizsgálni, hanem figyelembe kell venni a kapcsolódó, valamint a partnervállalkozások adatait, az állami és önkormányzati tulajdont, illetve a „kétéves szabályra” vonatkozó rendelkezéseket is.

A fentiek alapján, mivel az innovációsjárulék-kötelezettség megállapítása szempontjából az év első napján fennálló állapot szerint kell a minősítést elvégezni, a kkv-besorolás alapjául szolgáló mutatókat naptári év szerint működő adózóknál 2023. január 1-jén a 2021-es évről készült beszámoló alapján kell meghatározni, tekintve, hogy ez az utolsó rendelkezésre álló beszámoló. Ugyanakkor a besoroláshoz a „kétéves szabály” alkalmazása is szükséges.

4. Az innovációs járulék alapja és mértéke

Az innovációs járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzésiadóalap-rész összegével [Inno tv. 16. § (1) bekezdés].

A hivatkozott jogszabályi hely alapján a helyi iparűzési adó alapját az alábbiak szerint kell meghatározni:

Az innovációs járulék mértéke a hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerinti járulékalap 0,3%-a.

Az innovációs járulék alapjának meghatározásához elengedhetetlenül szükséges az abban szereplő fogalmak ismerete, melyeket az alábbi fejezet tartalmaz.

4.1. Fogalmi meghatározások

A Htv. 52. §-ában található értelmező rendelkezések nyújtanak segítséget ahhoz, hogy mi tartozik a nettó árbevétel és az azt csökkentő tételek fogalmába. Nézzük át, melyek ezek!

A nettó árbevétel fogalmát a Htv. 52. § 22. pontja határozza meg – tehát az nem azonos az Szt. szerinti értékesítés nettó árbevételének fogalmával –, így nettó árbevétel – többek között – az Szt.-ben meghatározott értékesítés nettó árbevétele, csökkentve

• a jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel,
• a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó összegével, továbbá
• az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, a népegészségügyi termékadóról szóló törvény szerinti alkoholos ital utáni népegészségügyi termékadó összegével (feltéve, ha az így elszámolt regisztrációs adó, népegészségügyi termékadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte), valamint
• a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével, meghatározott eltérésekkel.

Az értékesítés nettó árbevételeként a szerződés szerinti teljesítés időszakában az üzleti évben értékesített vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékét kell kimutatni az Szt. 72. § (1) bekezdése alapján.

Azon adózók tekintetében, akik a beszámolójukat az Szt. V/A. fejezet szerint, vagyis az IFRS-ek alapján készítik el, a Htv. a fentiektől eltérő nettóárbevétel-fogalmat rendel alkalmazni, melyet a Htv. 40/B. és 40/M. §-ai tartalmaznak.

Az eladott áruk beszerzési értéke az üzleti évben – jellemzően – változatlan formában eladott anyagok, áruk bekerülési (értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt bekerülési) értékét foglalja magában [Szt. 78. § (5) bekezdés]. Gyakran nehézséget okoz az anyagköltség és az eladott áruk beszerzési értékének elhatárolása, melynek során az egyik szempont lehet, hogy a vásárolt anyagot felhasználták-e, vagy változatlan formában értékesítették. Ha az anyagot felhasználják (pl. az étteremben a vörösbort az ételek készítéséhez), akkor anyagköltségként, ha változatlan formában továbbértékesítik (ha például az említett étteremben a vörösbort italként adják el a vendégeknek), akkor eladott áruk beszerzési értékeként kell a nyilvántartásokban szerepeltetnie a vállalkozásnak.

Közvetített szolgáltatás a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás. A közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.

Az alvállalkozói teljesítések értékeként – a Htv. 52. § 32. pontja alapján – az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan teljesítés vehető így figyelembe, amelynek végzése során az adóalany mind a megrendelőjével, mind az alvállalkozójával a Ptk. szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Ez tehát azt jelenti, hogy a vállalkozónak a megrendelővel és az alvállalkozóval is szerződést kell kötnie, a szerződést írásba kell foglalni, és annak meg kell felelnie a Ptk. szerinti vállalkozási szerződés fogalmának, így a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles (Ptk. 6:238. §). Fontos, hogy nem minősülnek vállalkozási szerződésnek azok a szerződések – és ily módon a helyi iparűzési adó alapja sem csökkenthető az ügyletek értékével azon szerződések esetén –, amelyeknél nincs tevékenységgel létrehozható mű, valamint amelyeket a Ptk. különálló szerződéstípusként nevesít (pl. fuvarozási szerződés). Ahogyan azt a Kúria is rögzítette ítéletében, a vállalkozási szerződéses jogviszonyok eredménykötelmek, tehát azoknak a szerződésben meghatározott eredmény, mű megvalósítására kell irányulniuk, így nem felel meg ennek a követelménynek, ha a szolgáltatások igénybevétele nem a konkrét bérgyártási folyamathoz kapcsolódik, hanem általában a működéshez (Kfv. I.35.697/2019/10.).

A Htv. fogalmi meghatározása alapján anyagköltség a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak – az Szt. szerint – anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke, azzal, hogy csökkenti az anyagköltséget a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési (beszerzési) értéke, továbbá az az érték, amellyel az adóalany az eladott áruk beszerzési értékeként, az alvállalkozói teljesítés értékeként és a közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette. Anyagköltségként az üzleti évben felhasznált vásárolt anyagok bekerülési (értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt bekerülési) értékét, továbbá a vásárolt növendék-, hízó- és egyéb állatok bekerülési értékét kell kimutatni az Szt. 78. § (2) bekezdése alapján.

Alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés t) pontja szerint az adózás előtti eredményt csökkentő összeg, azzal, hogy a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása során a felmerült költséget csak egyszer lehet figyelembe venni. A Tao. tv. 1. § (5) bekezdése értelmében e törvényt az Szt. rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni, s ennek megfelelően a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja szerinti adóalap-csökkentő tétel alapját képező közvetlen költségek meghatározásakor az Szt. 51. § (1) bekezdése az irányadó. A hivatkozott rendelkezés alapján az eszköz bekerülési (előállítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek

1. az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
2. az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá
3. az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók

(együttesen: közvetlen önköltség).

A közvetlen költségbe gazdálkodónként eltérő elemek tartozhatnak, mivel a konkrét költségek felmerülése során a gazdálkodó feladata annak eldöntése, hogy az bizonyítható módon, közvetlenül kapcsolódik-e az adott kutatási tevékenységhez.

4.2. Az adóalap meghatározása

Az adóalap meghatározása során a vállalkozó a nettó árbevételt sávosan csökkentheti az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével úgy, hogy a csökkentés mértéke a nettó árbevétel összegétől függ, az alábbiak szerint.

A nettó árbevétel

• 500 millió forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg egésze,
• 500 millió forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-a,
• 20 milliárd forintot meghaladó, de 80 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 75%-a,
• 80 milliárd forintot meghaladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70%-a

vonható le (Htv. 39.§ (4) bekezdés).

A sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg az összes nettó árbevétel-csökkentő összegnek és az adott sávba jutó nettó árbevétel összes nettó árbevételben képviselt arányának a szorzata.

Nem kell figyelembe venni az említett arányosítási szabályt, és teljes összegben levonható az adóalap megállapításánál – többek között – azon áruk, anyagok, szolgáltatások értékesítésével összefüggésben elszámolt eladott áruk beszerzési értéke és közvetített szolgáltatások értéke, amely áruk, anyagok, szolgáltatások értékesítése után az adóalany az Szt. szerinti exportértékesítés nettó árbevételét vagy a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerek mint áruk értékesítése után belföldi értékesítés nettó árbevételét számol el.

Az adóalap számítása során a nettó árbevétel korlátozás nélkül csökkenthető – ahogyan az fentebb is szerepel – az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, valamint az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. Tehát a felsorolt költségek teljes összege figyelembe vehető a nettó árbevételt csökkentő tételként.

Példa

A Zöldmalom Kft. 2021. évi nettó árbevétele 42 500 000 eFt, az eladott áruk beszerzési értéke 33 750 000 eFt, a közvetített szolgáltatások értéke 2 400 000 eFt, az anyagköltség pedig 1 250 000 eFt. Ezen adatok birtokában a Kft. innovációsjárulék-fizetési kötelezettsége az alábbiak szerint alakul (az adatok a táblázatban forintban szerepelnek).

Ahogyan azt fentebb már említettük, először az eladott áruk beszerzési értékéhez és a közvetített szolgáltatás értékéhez kapcsolódó csökkentő tételt kell megállapítani, az alábbiak szerint.

Első lépésként meg kell határozni, hogy az adott sávban mekkora az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, az alábbi képlet alapján:

(sávba jutó árbevétel / összes árbevétel) × (eladott áruk beszerzési értéke + közvetített szolgáltatások értéke)

Ez követően azt kell meghatározni, hogy mennyi az adott sávban levonható maximális összege az eladott áruk beszerzési értékének és a közvetített szolgáltatás értékének, az alábbiak szerint:

az adott sávba jutó nettó árbevétel × a sávhoz tartozó %-os érték

Utolsó lépésként azt kell megvizsgálni, hogy az adott sávba jutó eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások együttes összege meghaladja-e az adott sávban figyelembevehető maximális mértéket, tekintettel arra, hogy a két adat közül a kisebb érték levonására van lehetőség.

Nézzük meg, hogy alakul a számítás a példa szerinti esetben!

A vállalkozás adóalapja 12 372 529 412 Ft [42 500 000 000 Ft – 28 877 470 588 Ft – 1 250 000 000 Ft].

Az innovációs járulék mértéke a járulékalap 0,3%-a, ennek megfelelően a példa szerinti esetben a fizetendő adó 371 175 882,36 Ft.

Amennyiben a vállalkozás rendelkezik az Szt. szerinti exportértékesítés nettó árbevételével, akkor a Htv. 39. § (7) bekezdése értelmében az exportértékesítés nettó árbevételével érintett áruk, anyagok, szolgáltatások után elszámolt eladott árak beszerzési értékét és közvetített szolgáltatások értékét az innovációs járulék alapjának csökkentésénél teljes összegben figyelembe lehet venni.

Az adóalap meghatározása során figyelni kell arra is, hogy a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozásoknak minősülő társaságok esetén a Htv. a nettó árbevétel csökkentésére vonatkozóan speciális rendelkezést tartalmaz a 39. § (6) bekezdésében.

5. Az innovációs járulék bevallása, megfizetése és az előlegfizetés szabályai

Jelen fejezet keretei között ismertetjük az innovációs járulék bevallására, a járulék, illetve a járulékelőleg megfizetésére irányadó szabályok mellett azokat az új rendelkezéseket is, amelyek a külföldi székhelyű vállalkozások Htv. szerinti telephelyére, valamint a fióktelepre vonatkoznak.

5.1. Általános szabályok

Az innovációs járulék fizetésére kötelezett adózó a járulékot az üzleti évre (adóévre) állapítja meg azzal, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó járulékfizetésre kötelezett az üzleti év első napján hatályos jogszabályok szerint állapítja meg, vallja be, teljesíti járulékfizetési kötelezettségét és fizet előleget.

Az innovációs járulék fizetésére kötelezett adózó a járulék éves összegét maga állapítja meg és vallja be az állami adóhatósághoz az adóévet követő adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig, naptári éves adózó esetén május 31-éig. Az adózó tehát az általános szabályok szerint az adóévet követő adóév ötödik hónapja utolsó napjáig (május 31.), adózási módjától függően a ’29, ’29EUD vagy ’KIVA bevallásban tesz eleget az éves bevallási kötelezettségének.

Az adózónak az innovációs járulék éves összegének bevallásával egyidejűleg a járulékbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra járulékelőleget kell bevallania az előlegfizetési időszakokra eső egyenlő részletek feltüntetésével.

Az innovációs járulék fizetésére kötelezett adózónak háromhavonként előleget kell fizetnie, legkésőbb a harmadik hónapot követő hónap 20. napjáig. Ez tehát egy naptári éves adózó esetén azt jelenti, hogy általános esetben április 20., július 20., október 20. és január 20. napjáig kell megfizetnie az adóelőleget.

A járulékelőleg

1. az adóévet megelőző adóév fizetendő járulékának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt,
2. ha az adóévet megelőző adóév rövidebb volt, mint 12 hónap, akkor az adóévet megelőző adóév fizetendő járulékának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege [Inno tv. 16. § (6) bekezdés].

Átalakulás esetén a jogutód köteles – az átalakulás napjától számított 30 napon belül – a jogelőd által bevallott járulékelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) járulékelőleget bevallani, és ez alapján a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig járulékelőleget fizetni azzal, hogy kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság jogutódnak is minősül.

Nem kell járulékelőleget bevallania a járulékfizetésre kötelezettnek a megszűnésekor, továbbá, ha járulékbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be.

Lényeges, hogy a befizetett járulékelőleg és a járulék éves összege közötti különbözetet az adóévet követő adóév ötödik hónapja utolsó napjáig kell befizetni, illetve a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

Speciális szabályok vonatkoznak azokra a gazdasági szervezetekre, amelyek a mentességet követően kerülnek ismét az innovációs járulék fizetésére kötelezettek körébe, vagy először válnak az innovációs járulék fizetésére kötelezetté. Ezeknek az érintett vállalkozásoknak az adóalanyiság keletkezésére tekintettel a visszakerülés, illetve a kötelezetté válás első évében a ’49 jelű nyomtatványon kell a járulékelőleget bevallaniuk. Amennyiben az adózó naptári éves adózó, és a 2022-es év az első üzleti éve, amikor innovációsjárulék-fizetés terheli, akkor ezen adóévet tekintve három alkalommal kell a 2249-es bevallást benyújtania. Az első két alkalom 2022. április 20. és 2022. július 20., amikor is a bevallás benyújtásával egyidejűleg az előleget is meg kell fizetni. Az előleg mértéke a járulék várható éves összegének időarányos része. Ugyanebben az évben a vállalkozásoknak az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig járulékelőleg-bevallást kell benyújtaniuk, azonban ebben az adóévet megelőző adóév adatai alapján kell a járulékelőleget megállapítaniuk, tehát nem a várható adatokból, hanem a tényleges, előző üzleti évi járulékalap összegéből kiindulva kell meghatározni.

Abban az esetben, ha naptári évtől eltérő üzleti év szerint működő adózó lesz a 2022-es üzleti évében járulékkötelezett, akkor szintén három alkalommal kell benyújtani a 2249 jelű bevallást.

Ha például az említett adózó mérlegfordulónapja 2022. október 31., akkor a bevallási kötelezettségének első ízben 2023. február 20-ig, majd 2023. május 20-ig kell eleget tennie. Ezt követően a 2023. május 1-jétől 2024. április 31-ig terjedő időszakra kell benyújtania a 2249 jelű bevallást, melynek a benyújtási határideje 2023. március 31-e.

5.2. Külföldi székhelyű vállalkozás Htv. szerinti telephelyére irányadó különös rendelkezések

Az Inno tv. 51. § (1) bekezdése alapján a Módtv. kihirdetését követő 31. napon, tehát 2022. augusztus 27-ével az Inno tv. hatálya alá kerülő külföldi székhelyű vállalkozás Htv. szerinti telephelye a 2022-es adóévre és a 2023-as adóév első két negyedévére innovációsjárulék-előleg megállapítására kötelezett, az alábbiak szerint.

Mind a 2022-es, mind a 2023-as adóév első két negyedévére innovációsjárulék-előleg megállapítására vonatkozó kötelezettség áll fenn az érintett adózók esetében, amelynek bevallási határideje 2022. október 20. napja. Az előlegbevallásban jelölendő bevallási időszak naptári éves adózó esetében a 2022. január 1. és a 2023. június 30. közötti időszakot jelenti. Eltérő üzleti éves adózó tekintetében a bevallási időszak a mérlegfordulónapot követő napon kezdődik, záró napja pedig az üzleti évet követő mérlegfordulónaptól számított 6. adóévi hónap utolsó napja.

A 2022-es adóévi innovációsjárulék-előleget a Módtv. kihirdetését követő 31. naptól kezdődő, a 2022-es adóév végéig tartó időszakra számított, várható fizetendő innovációs járulék alapján kell megállapítania a telephelynek.

Abban az esetben, ha az eltérő üzleti éves adózó mérlegfordulónapja 2022. október 20-a utáni időpontra esik, akkor ezen adózó a 2022-es adóév tekintetében járulékelőleg-bevallás benyújtására nem kötelezett, ez egyben azt is jelenti, hogy az érintett adózó a 2022-es adóévre vonatkozó éves elszámolóbevallásában állapítja meg, vallja be és egyidejűleg fizeti meg az innovációs járulék összegét.

Ahogy azt már fentebb is említettük, a telephelynek a 2023-as adóév első két negyedévi innovációsjárulék-előlegét szintén 2022. október 20. napjáig kell megállapítani és bevallani, és a 2023-as adóév első és második negyedévét követő hónap 20. napjáig megfizetni. A negyedévenként fizetendő összeget a teljes 2022-es adóévre számított, várható fizetendő innovációs járulék alapján, annak 25 százalékában kell megállapítani.

Összegzés

Az innovációs járulék esetében az általános szabályokban átfogó módosítás nem történt. Ugyanakkor jelentős változásnak mondható az adóalanyi kör kiszélesítése a külföldi székhelyű vállalkozás Htv. szerinti telephelyével és a kapcsolódó 2022-es, valamint a 2023-as adóévi járulékelőleg megállapítására, bevallására és megfizetésére irányadó rendelkezésekkel.