Fizetővendéglátó tevékenység tételes átalányadózása

✎ Tóth Andrea tájékoztatási szakreferens NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

A szálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó jövedelem utáni adókötelezettségek megállapítása többféle módon történhet, ugyanis ez a tevékenység adószámos magánszemélyként és egyéni vállalkozóként is folytatható. Jelen cikkben a szálláshely-szolgáltatók szűkebb körére, a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyekre vonatkozó – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 57/A. §-ában rögzített – rendelkezések ismertetésére kerül sor.

1. A szálláshely-szolgáltatás és a magánszálláshely

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Ker. tv.) értelmező rendelkezése alapján szálláshely-szolgáltatásnak minősül az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása.^[1]

Tehát a bérbeadással szemben a szálláshely-szolgáltatásnál az ingatlan rövidebb távú használatba adása a cél, és megjelenik a szolgáltató jelleg is (pl. a takarítás).

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) magánszálláshelyre vonatkozó értelmező rendelkezése visszautal a Ker. tv.-re, mely azt a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakást vagy üdülőt, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítását definiálja magánszálláshelyként, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc és az ágyak száma legfeljebb tizenhat.^[2]

Szálláshely-szolgáltatás csak a kereskedelmi hatóság felé történő szálláshely-üzemeltetési bejelentést követően folytatható,^[3] tehát a magánszemélynek bejelentést kell tennie a szálláshely fekvése szerinti illetékes települési önkormányzat, Budapesten a kerületi önkormányzat jegyzőjének, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyzőnek.^[4]

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény alapján a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás – az ingatlan-bérbeadási tevékenységgel szemben – kötelezően adóköteles szolgáltatásnyújtásnak minősül, tehát a magánszemélynek az adószám kiadása céljából az adózás rendjéről szóló 2017. CL. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályai^[5] szerint be kell jelentkeznie az állami adó- és vámhatósághoz. A tevékenység megkezdésének bejelentésére a ’T101-es nyomtatvány szolgál.

2. A tételes átalányadózás választásának feltételei

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység körébe tartozik a fizetővendéglátó tevékenység, amely után az adókötelezettséget az Szja tv. 57/A. §-a szerinti feltételek fennállása esetén tételes átalányadózással lehet teljesíteni.

A tételes átalányadózásra vonatkozó előírásokat az a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély alkalmazhatja, aki

• nem egyéni vállalkozóként,
• a Ker. tv. szerinti magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra, és
• ezt a tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő, legfeljebb három – nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű – lakásban vagy üdülőben folytatja.^[6]

A fenti jogszabályi rendelkezésből következik, hogy a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély nem kizárólag magánszemélynek nyújthat szolgáltatást. Tehát a tételes átalányadózás alkalmazását nem zárja ki az, ha például a szolgáltatást igénybe vevő magánszemélyek munkáltatója számára nyújtja ezt a szolgáltatást (vagyis a számla nem a magánszemély nevére szól). Ilyen esetben azonban nem munkavállalónként, hanem a munkáltató vonatkozásában kell vizsgálni, hogy a szálláshely-szolgáltatás időtartama a 90 napot meghaladta-e.

A tevékenységet kezdő magánszemélynek a tételes átalányadó fizetésére vonatkozó választását a ’T101-es nyomtatványon kell megtennie. Ha a magánszemély korábban az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat alkalmazta ezen tevékenységére, és át szeretne térni a tételes átalányadózásra, akkor erről az előző évre vonatkozó – a bevallási határidőig benyújtott – személyijövedelemadó-bevallásban nyilatkozhat a tárgyévre.^[7]

3. A tételes átalányadó megfizetése

A tételes átalányadó éves összege szobánként 38 400 forint. Az adófizetési kötelezettségnek egyenlő részletekben, minden negyedévet követő hónap 12. napjáig,^[8] a tevékenység megszüntetése esetén pedig a megszüntetés negyedévét követő 15 napon belül kell eleget tenni.^[9] Fontos megjegyezni, hogy a tételes adó teljes összegét abban az esetben is meg kell fizetni, ha a magánszemély nem a teljes adóévben végzi a fizetővendéglátó tevékenységet (pl. év közben kezdte a tevékenységét).

A tételes átalányadó arányosítására kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt (ha pl. az ugyanazon személynek történő szállás biztosítása az adóévben a 90 napot meghaladta) már nem felel meg a választás feltételeinek. Ilyen esetben a változás bekövetkezése negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevétel adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni és a 38 400 forintnak az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét kell tételes átalányadóként megfizetni.^[10]

Amennyiben a magánszemély nem választhatta volna jogszerűen a tételes átalányadózást, akkor a fizetővendéglátó tevékenységéből származó összes bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alapján kell az adókötelezettségeket teljesítenie.^[11]

Ha a magánszemély megszüntette a fizetővendéglátó tevékenységét, akkor a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontja előtt megszerzett bevételeként, illetve felmerült költségeként kell figyelembe venni.^[12]

4. A tételes átalányadózás további szabályai

A fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választó magánszemély nem mentesül az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek – így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség – teljesítése alól, továbbá a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot meg kell őriznie az adó megállapításához való jog elévüléséig.^[13]

Itt meg kell jegyezni, hogy a tételes átalányadózást alkalmazó magánszemélynek a fizetővendéglátó tevékenységre tekintettel nem kell szociális hozzájárulási adót fizetnie. Ha azonban a fizetővendéglátó csak ezt a tevékenységet folytatja, nincs biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya és egyéb jogcímen sem jogosult egészségügyi szolgáltatásra, akkor egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség terheli a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 43. §-a alapján.

5. A tételes átalányadó bevallása

Az adóhatóság által összeállításra kerülő adóbevallási tervezet nem tartalmazza a tételes átalányadóra vonatkozó adatokat, tehát a tételes átalányadó összegét, a negyedévente megfizetett adókat, valamint a kiadott szobák számát a magánszemélynek kell feltüntetnie a személyijövedelemadó-bevallásban.

^[1] Ker. tv. 2. § 23. pontja

^[2] Ker. tv. 2. § 39. pontja

^[3] Ker. tv. 6/D. § (1) bekezdése

^[4] Korm. rend. 3. § (1) bekezdése

^[5] Art. 16. § (1)–(2) bekezdései

^[6] Szja tv. 57/A. § (1)–(2) bekezdései

^[7] Szja tv. 8. számú melléklet 1. pontja

^[8] Szja tv. 8. számú melléklet 9. pontja

^[9] Szja tv. 57/A. § (4) bekezdése

^[10] Szja tv. 57/A. § (5) bekezdése

^[11] Szja tv. 57/A. § (6) bekezdése

^[12] Szja tv. 57/A. § (7) bekezdése

^[13] Szja tv. 57/A. § (3) bekezdése