A nyári adócsomag szabályai

✎ Dr. Rosenfeld Anita és Dr. Gaál Ágnes

A koronavírus világjárvány miatt márciusban elrendelt veszélyhelyzet komoly hatással volt a jogalkotásra is, amely az adójogi területen abban mutatkozott meg, hogy emiatt módosult a költségvetési tervezés folyamata és ezzel összefüggésben a jövő évi költ­ség­vetéshez kapcsolódó adójogszabály-módosítások ki­dol­gozása is. Ez utóbbi szabályok megalkotása során figyelemmel kellett lenni a járványhelyzet miatt a gaz­daságban bekövetkezett változásokra és a jövő évben várható gazdasági tendenciákra is, ezt tük­rö­zik azok a módosítások, amelyek még az idei évben, illetve 2021. január 1-jén lépnek hatályba.
Az anyagi adójogszabályok területén életbe lépő mó­dosításokat az Országgyűlés által 2020. július 3-án elfogadott és július 14-én kihirdetett, Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásá­ról szóló 2020. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) tartalmazza. Ebben a cikkben e törvény anya­gi adójogi rendelkezéseit ismertetjük, azonban a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, va­lamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: új Tbj.) rendel­kezé­seit érintő változtatásokra külön nem térünk ki, mert az új Tbj. szabályrendszerével kapcsolatos tudni­va­lók­ról cikksorozatban tájékoztatjuk olvasóinkat.
A fentiek mellett ismertetésre kerül az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló 2020. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv. 2.) testvérek közötti ajándékozásra, illetve öröklésre irányadó új, kedvező illetékszabálya is.

I. A személyi jövedelemadót érintő változások

1. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség átvállalásának adókötelezettsége

A veszélyhelyzet időszakában bekövetkező negatív gazdasági folyamatok egyik jellemzője volt, hogy egyes gazdasági ágazatok működése gyakorlatilag leállt, ezért sok munkáltató fizetés nélküli szabad­sá­got engedélyezett a munkavállalóinak, mely alatt szü­netel a magánszemélyek biztosítása. Ezzel összefüg­gés­ben a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében a koro­na­vírus-járvány gazdasági hatásainak mérséklése érdekében szükséges adózási könnyítésekről szóló 140/2020. (IV.21.) Korm. rendelet 2020. április 22-étől hatályos 20. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy azoknak a magán­sze­mé­lyeknek, akik a veszélyhelyzet miatt vannak fizetés nélküli szabadságon, erre az időszakra nem kell egészségügyi szol­gáltatási járulékot fizetniük. Ugyanakkor a 20. § (2) bekezdése szerint annak a munkáltatónak, amelynek munka­vál­lalói a veszélyhelyzet fennállásának időszakában fizetés nél­küli szabadságon vannak, erre az időszakra egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük a munkavállalók után, mely kötelezettségüknek a veszélyhelyzet megszű­né­sét követő 60. napig kell eleget tenniük.
Olyan helyzetek is előfordultak a járvány alatt, amikor a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkező, egészségügyi szol­gáltatásra nem jogosult magánszemélyek helyett más ma­gán­személyek, vagy a lakóhelyük szerinti települési ön­kor­mányzat fizette meg az egészségügyi szolgáltatási járulékot. 
2020. július 1-jén hatályba lépett az új Tbj., melynek 46. § (2) bekezdése értelmében, ha az egészségügyi szolgáltatási já­rulék fizetésére kötelezett magánszemély e kötelezett­sé­gét nem teljesíti, és az ebből eredő hátralék összege meg­ha­ladja az egészségügyi szolgáltatási járulék havi össze­gének hatszorosát,¹ akkor a tajszámot a Nemzeti Egész­ség­biz­tosítási Alapkezelő érvényteleníti, a magánszemély egészségügyi szolgáltatást térítésmentesen nem vehet igénybe. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés új rend­szere miatt várható, hogy a hátralék megfizetése érdekében a fizetésre kötelezett magánszemélyek helyett más személy vagy szervezet tesz majd eleget a fizetési kö­telezettségnek.
Mindezekre tekintettel a Módtv. módosítja a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a to­vábbiakban: Szja tv.) 7. § (1) bekezdésében foglalt rendel­kezést. A 2020. július 15-étől hatályos pontosítás révén a magánszemély jövedelmének megállapítása során nem kell figyelembe venni azt az összeget, amelyet az új Tbj. szerint a nem biztosított magánszemély egészségügyi szol­gál­tatásra való jogosultsága megszerzése céljából, egészségügyi szolgáltatási járulék címén vagy egészségügyi szol­gáltatásra kötött megállapodás alapján a magánszemély helyett más személy fizet meg (ideértve a bármely EGT-ál­lamban a kötelező társadalombiztosítási rendszer ke­retében történő megfizetést is).

2. Az egyéni vállalkozók fejlesztési tartalékára vonatkozó szabályok változása

Kedvezően változnak a vállalkozói személyi jövedelemadó szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozók esetében a fejlesztési tartalék nyilvántartásba vételére vonatkozó sza­bályok. A módosítást megelőző szabályok szerint az egyéni vállalkozók fejlesztési tartalék címén legfeljebb az adóévben megszerzett vállalkozói bevételük összegéből az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó rész 50 százalékát, de legfeljebb adóévenként 500 millió forintot vehettek nyilvántartásba. A Módtv. kihirdetését követő naptól, azaz 2020. július 15-étől lehetővé vált, hogy az egyéni vállalkozók a vál­lalkozói bevételüket a vállalkozói költségek levonása után fennmaradó vállalkozói bevételük teljes összegével csökkenthessék fejlesztési tartalékként. A változtatás célja azoknak a hátrányoknak a csökkentése, amelyek a járványhelyzet mi­att sújtják azokat az egyéni vállalkozókat, akiknek bevételeik keletkeztek ugyan – például a veszélyhelyzet kihirde­té­sét megelőző időszakban végzett tevékenységük alapján –, de költségeik nem merültek fel, mert megren­delések hiányában nem tudták folytatni a tevékenységüket.

II. A kisadózó vállalkozások tételes adóját érintő módosítások

A Módtv. alapján több jelentős változtatás lép életbe 2021. január 1-jétől, amely érinti mind a kisadózó vállalkozásokat, mind azok üzleti partnereit. A módosítások célja a kisadó­zó vállalkozások és üzleti partnereik közötti esetleges szín­lelt munkaszerződések létrehozásának megakadá­lyo­zása, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével ellentétes vissza­élé­sek számának csökkentése.

​1. A kisadózói bejelentésre vonatkozó szabályok változása

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 7. § új (1a)-(b) bekezdései a kisadózó magánsze­mé­lyek bejelentésével kapcsolatos szabályokon változtatnak. 2021. január 1-jétől egy magánszemély kizárólag egyetlen jogviszonyával jelenthető be kisadózóként. A kisadózó vállalkozás által tett, a magánszemély kisadózóként történő nyilvántartásba vétele iránti bejelentést az állami adó- és vámhatóságnak határozattal vissza kell utasítania, ha a magánszemély az adóhatósági nyilvántartásban már sze­repel kisadózóként. 
A Katv. 32/E. § (1) bekezdésébe beiktatott átmeneti ren­delkezés alapján ennek a követelménynek a kisadózó vállal­kozásoknak a fenti időpontig kell megfelelniük, vagyis a kisadózóként bejelentett magánszemélyeknek ezen időpontig célszerű eldönteniük, hogy melyik kis­adózó vál­lal­kozásban kívánják fenntartani kisadózói stá­tu­szukat, majd ennek megfelelően töröltetniük kell az adó­hatósági nyil­vántartásból valamelyik kisadózó vállal­ko­zásban fennálló kisadózói jogviszonyukat. Ha ugyanis ez a feltétel 2021. január 1-jén nem teljesül, akkor az ál­lami adó- és vámha­tó­ság ezen időponttal az elsőként bejelentett jogviszony kivételével a többi jogviszony tekin­tetében törli a magán­személyt a bejelentett kisadózók köréből. Erről a tényről a kisadózó magánszemélyeket és az érintett kisadózó vállalkozásokat is értesíti az állami adó- és vámhatóság a jogviszony törléséről rendelkező ha­tározat megküldésével.

2. Az „új típusú” 40 százalékos mértékű adóval kapcsolatos szabályok

A következő jelentős módosítás lényege, hogy a törvényi feltételek teljesülése esetén a kisadózó vállalkozások üzleti partnereinek – attól függően, hogy a kisadózó vállalko­zás­sal kapcsolt vállalkozási viszonyban állnak-e, illetve figyelemmel arra is, hogy az adott üzleti partner belföldön vagy külföldön letelepedett – a kisadózó vállalkozások részére teljesített kifizetés esetén 40 százalékos mértékű adót kell fizetniük, a következők szerint:
a) Ha az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. § 31. pontja szerinti, a kisadózó vál­lal­kozással kapcsolt vállalkozási viszonyban² álló kifizető juttat a kisadózó vállalkozásnak bevételt, akkor e juttatás tel­jes összege után 40 százalékos mértékű adót kell meg­állapítania és fizetnie a juttatás hónapját követő hónap 12. napjáig. Az adót a kifizetőnek ugyanezen határidőig kell bevallania, és e bevallásban szere­peltetnie kell a kisadózó vállalkozás adószámát, nevét és címét.Ezzel összefüggésben a kisadózó vállalkozást egy újabb adatszolgáltatási kötelezettség terheli majd, hi­szen a Katv. 11. § új (5a) bekezdése szerint a kisadózó vállalkozásnak a ’KATA nyilatkozatban/bevallásban adatot kell szolgáltatnia az állami adó- és vámhatóság felé az előbbiek szerinti kifizető nevéről és címéről, továbbá a kisadózó vállalkozás által a naptári évben megszerzett, a Katv. 2. § 12. pontja szerinti bevételnek minősülő összegről.
b) Ha az Art. szerinti kifizető – mely nem kapcsolt vállalkozása a kisadózó vállalkozásnak – juttat ugyan­annak a kisadózó vállalkozásnak az év elejétől össze­sítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt, akkor a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40 százalékos mértékű adót kell fizetnie. 
A Katv. 8. § új (6c) bekezdése alapján bizonyos juttatásokat nem kell figyelembe venni a kifizetőt terhelő 40 százalékos mértékű adó alapjának kiszá­mí­tásakor, illetve bizonyos esetekben a kifizetőt nem terheli ez az adófizetési kötelezettség, így nem képe­zi az adó alapját:

• az az összeg, amely után a kifizető az a) pontban foglaltak alapján 40 százalékos mértékű adót kö­teles fizetni
• az az összeg, amelyet a kifizető az Egészség­biz­tosítási Alapból származó finanszírozásként juttat az egészségügyi szolgáltatóként tevékeny­sé­get folytató kisadózó vállalkozásnak,
• az az összeg, amelyet a kifizető jogszabályban meghatározott díjszabás alapján juttat a kisadózó vállalkozásnak (tipikusan az ügyvédi tevékenysé­get végző kisadózó vállalkozásnak),
• az az összeg, amelyet az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szerinti költségvetési szerv kifizető juttat a kisadózó vállalkozásnak.

A kifizetőnek elsőként annak a hónapnak a 12. napjáig kell megállapítania, bevallania és megfizetnie a 40 százalékos mértékű adót, amelyet megelőzően a 3 millió forintos juttatási értékhatárt átlépte. Ezt kö­vetően pedig a tárgyév minden olyan hónapját kö­vető 12. napig kell teljesítenie az adókötelezettségeket, amelyben a kisadózó vállalkozás részére bevételt juttat. A kifizetőnek a bevallásban szintén fel kell tüntetnie a kisadózó vállalkozás adószámát, nevét és címét.
Lényeges, hogy az a) és b) pont szerinti kifizetőnek a tárgyévet követő év január 31-éig tájékoztatnia kell a kis­adózó vállalkozást a 40 százalékos mértékű adó alapjaként figyelembe vett összegről.
c) Ha a kisadózó vállalkozásnak olyan külföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, vagyis külföldi kifizető juttat bevételt, amellyel a kisadózó vállalkozás kapcsolt vállal­ko­zási viszonyban áll, akkor e bevétel után a kisadózó vál­lal­kozásnak kell 40 százalékos mértékű adót fizetnie, még­pedig a bevétel megszerzése hónapját követő hónap 12. napjáig.
d) Ha a kisadózó vállalkozás vele kapcsolt vállalkozási viszonyban nem álló ugyanazon külföldi kifizetőtől szerez a tárgyévben az év elejétől összesítve 3 millió forintot meg­haladó összegű bevételt, akkor a kisadózó vállal­kozásnak 40 százalékos mértékű adót kell fizetnie. Ezen adókötelezettség alapján meghatározásakor nem kell beszámítani azt a bevételt, amely után a kisadózó vállalkozás a c) pont­ban foglaltak alapján 40 százalékos mértékű adó fizetésére kötelezett. 
Ezt az adót a katás vállalkozásnak elsőként annak a hó­napnak a 12. napjáig kell megfizetnie, amelyet megelő­ző­en a külföldi kifizetőtől származó bevétel a 3 millió forintos összeghatárt átlépte. Ezt követően pedig a tárgyév minden olyan hónapját követő 12. napig kell teljesítenie az adófizetési kötelezettséget, amelyben a külföldi kifizetőtől bevételt szerzett.A kisadózó vállalkozásnak a c) és d) pont szerinti külföldi vállalkozástól származó bevétel után fizetendő 40 szá­zalékos mértékű adót az adóévet követő év február 25-éig benyújtandó nyomtatványon kell bevallani, mely bevallásban havonként és külföldi kifizetőnként kell feltüntetni az adóévben az adó alapjába tartozó bevételt, továbbá a bevételt juttató külföldi kifizető nevét és címét. Ha pedig a kisadózó vállalkozás Katv. szerinti adóalanyisága év köz­ben megszűnik, akkor ezt a bevallást az adóalanyiság megszűnésétől számított 30 napon belül kell megtenni.
A Katv. új rendelkezései rögzítik azt is, hogy az a)-d) pont szerinti 40 százalékos mértékű adó alapjába tartozó értéket a kisadózó vállalkozást a Katv. 8. § (6) bekezdése alapján évi 12 millió forintot meghaladó bevétel esetén terhelő 40 százalékos mértékű adófizetési kötelezettség megha­táro­zá­sa során nem kell figyelembe venni.³
Fontos továbbá, hogy a c) és d) pontban említett új szabályok szerinti 40 százalékos mértékű adó megfizetése sem mentesíti a kisadózó vállalkozást a havi tételes adó megfizetése alól.

3. Az adatszolgáltatási szabályok módosulása, a kisadózó vállalkozások tájékoztatási kötelezettsége

Az „új típusú” 40 százalékos mértékű adófizetési kötele­zett­ség 2021. január 1-jével történő kialakításával párhu­za­mosan módosulnak a kisadózó vállalkozásokat és azok üz­leti partnereit terhelő adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó, jelenleg érvényben lévő rendelkezések is.
A Katv. hatályos szabályai alapján a kisadózó vállal­ko­zás­nak évente a ’KATA nyilatkozatban/bevallásban adatot kell szolgáltatnia azon üzleti partnere adatairól, amelytől a naptári évben 1 millió forintot meghaladó össze­gű bevételt szerzett. Ezzel párhuzamosan a kisa­dó­zó vállalkozás üzleti partnerét is adatszolgáltatási kötele­zettség terheli a tárgyévet követő év március 31-éig, ha a kisadózó vállal­kozás részére a naptári évben 1 millió fo­rintot meghaladó összegű bevételt juttat. Mindkét adatszolgáltatás tartal­má­ra vonatkozó előírás, hogy nem kell az adatszolgáltatás so­rán figyelembe venni a katás vállalkozás olyan bevételét, amelyről az nem számlát állított ki. 
A Módtv. e meglévő adatszolgáltatásokra vonatkozó ér­ték­határokat nem módosítja, ugyanakkor 2021. január 1-jei hatállyal bővíti azoknak a bevételeknek a körét, amelyekről nem kell adatot szolgáltatni. Így ezen adatszolgáltatás teljesítése során nem kell számításba venni azon össze­geket, amelyről a kisadózó vállalkozás nem költsé­gelszá­mo­lásra alkalmas bizonylatot állított ki.
A Módtv. 2021. január 1-jétől a kisadózó vállalkozásokat terhelő tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabá­lyo­kat is beiktat a Katv. 13. §-ába.
Eszerint egyrészt a kifizetővel szerződéses jogviszonyt lé­tesítő Katv. szerinti adóalanynak a szerződés megkö­tése­kor írásban tájékoztatnia kell a kifizetőt arról, hogy kis­adózó vállalkozásnak minősül. Másrészt pedig a kisadózó vállalkozásnak tájékoztatnia kell a vele szerződéses kap­cso­latba lévő kifizetőt a Katv. szerinti adóalanyisága megszű­nésének vagy újrakeletkezésének időpontjáról.⁴
E tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódó átmeneti ren­delkezés szerint a 2020. december 31-éig kifizetővel létesített és 2021-ben még fennálló szerződéses jogviszony esetében a kisadózó vállalkozásnak 2021. január 15-éig kell tájékoztatást nyújtania a kifizetőnek a fenti körül­mé­nyekről.

4. A tételes adó alóli mentességre vonatkozó szabályok változása

A kisadózó vállalkozás által a kisadózó után fizetendő havi tételes adó alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezéseket két változás érinti.
Ezek közül az egyik hiánypótló rendelkezés a kisadózó vál­lalkozásként működő ügyvédi irodák kisadózóként bejelentett tagjaira nézve jelent kedvező változást, ha a kisadózó tag az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) szabályai sze­rint szünetelteti az ügyvédi tevékenységét. A 2021. ja­nuár 1-jétől hatályos rendelkezés szerint nem kell meg­fizetni a kisadózó vállalkozásnak a havi 25 ezer, 50 ezer vagy 75 ezer forint összegű tételes adót azon hónapokra, amelyek egészében az ügyvédi iroda kisadózóként bejelentett tagja az általa folytatott ügyvédi tevékenységet az Ügyvédi tv. rendelkezései szerint szüneteltette, kivéve, ha a kisa­dó­zó­ként folytatott tevékenységébe tartozó mun­kát végez.
A másik, 2020. július 15-étől hatályos szabály adminisztráció-csökkentéssel jár azon kisadózó egyéni vállalkozókra nézve, akik az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evectv.) rendel­ke­zései szerint szüneteltetik a tevékenységüket. A módosítás hátterében az áll, hogy 2020. július 1-jétől az Evectv. sze­rinti egyéni vállalkozói nyilvántartást nem a Belügymi­nisz­térium, hanem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továb­bi­ak­ban: NAV) vezeti, így az egyéni vállalkozói tevékenység szü­neteltetését ezen időponttól kezdve a NAV-hoz kell bejelenteni. Erre tekintettel pedig indokolatlan lenne fenntartani azt a hatályos rendelkezést, mely alapján a kisadózó egyéni vállalkozónak a szünetelés miatti mentesülés első hó­napjára vonatkozóan bejelentést kell tenni a NAV-hoz.
A Módtv. ennek megfelelően úgy módosítja a Katv. 8. § (11) bekezdését, hogy a katás egyéni vál­lalko­zó­nak a tevékenysége szüneteltetése miatti men­tesü­lés­ről nem kell bejelentést tennie a NAV felé azzal, hogy a kötelezettség módosítását a ren­delkezésre álló adatok alapján az adóhatóság hivatalból végzi el. A kisadózó egyéni vállalkozónak ugyanakkor bejelentést kell tennie a tárgyhónapot követő hónap 12. nap­jáig arról, ha a szünetelés ide­je alatt a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez.

III. Illetéket érintő változások

A Módtv. 2.-t az Országgyűlés 2020. június 16-án fo­gad­ta el, és a 2020. június 23-án megjelent Magyar Köz­lönyben lett kihirdetve.A törvénymódosítás célja tovább bővíteni a családon belüli vagyonmozgások mentességét a vagyon­szer­zési illeték alól, azzal, hogy kedvező illetékszabályt vezet be a testvér öröklésére, ajándékozására is. Az indokolás szerint „a testvérek a nemzet alapját ké­pező család szerves részét képezik, min­de­mellett a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a testvéreket is a közeli hozzátartozók kö­zött említi”, ezért esetükben is indokolt az illetékmentes ingyenes vagyonszerzés lehetőségének meg­teremtése.
A fentiek kerültek átvezetésre az illetékekről szó­ló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) ren­del­ke­zései közé, ennek megfelelően az Itv. 16. § (1) be­kezdése egy új j) ponttal egészült ki, mely szerint men­tessé válik az öröklési illeték alól az örök­hagyó testvére által megszerzett örökrész. Ez­zel egyidejűleg az ajándékozási illeték alóli men­tes­ségek köre is ki­egészítésre került, így mentesül az ajándékozási illeték alól az ajándékozó testvére által megszerzett ajándék. A mentességet az Itv. 17. § (1) bekezdés új w) pontja tartalmazza. Az illetékmentesség feltétele tehát mindkét esetben az, hogy a vagyonszerzés test­vérek közötti öröklés vagy ajándékozás során kö­vetkezzen be. ­
A Módtv. 2. kiegészíti az Itv. 95. § (5) bekezdését is, ami – an­nak érdekében, hogy csökkentse a vagyon­szer­zők adminisztratív terheit – kivételenként ne­ve­síti a bejelentési kö­telezettség alól a testvér által illetékmentesen megszerzett ajándékot. Az értelmező rendelkezéseket tekintve az Itv. 102. § (1a) bekezdése kiegészül a testvér definíciójával, mely szerint az Itv. alkalmazásában testvér az a személy, akinek legalább az egyik szülője (örökbefogadója) azonos az örökhagyó, meg­ajándékozó szülőjével (örökbefogadójával).
Az idézett jogszabályi rendelkezés alapján tehát test­vér­nek kell tekinteni azt a személyt, akinek mindkét vér­sze­rinti szülője azonos az örökhagyó, megajándékozó vér­sze­rinti szüleivel (ún. édestestvér). Testvérnek minősül továb­bá a féltestvér, valamint az örökbefogadáson alapuló test­vér is.A fenti módosítások 2020. július 8-án léptek hatályba. Fon­tos ugyanakkor, hogy az átmeneti rendelkezés alapján a testvér vagyonszerzéseivel összefüggésben alkalmazható kedvező illetékszabályt azokban az ügyekben is érvé­nyesíteni kell, amelyekben az állami adóhatóság még nem hozott végleges döntést (Itv. 99/V. §). 
Megemlítendő, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) pon­tosításra került az örökbefogadó fogalmi meghatározása (ha­tálybalépése: 2020.09.01,), ennek megfelelően örök­be­fogadó 

• az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet, 
• aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negy­venöt évvel idősebb, és 
• személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. 

Három év feletti gyermek örökbefogadása iránti kére­lem benyújtása esetén az örökbefogadás a gyermek érde­kében abban az esetben is engedélyezhető, ha az örök­befogadó szülő és a gyermek között legfeljebb ötven év a korkülönbség. Rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni (Ptk. 4:121. § (1) bekezdés).

¹⁾ A tajszám érvénytelenítését eredményező hat havi hátralékra vonatkozó módosítás 2020. július 15-én lépett hatályba.²⁾ A Katv. 2. § 9. pontjában foglalt értelmező rendelkezés alapján kapcsolt vállalkozásnak a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. pontja szerinti vállalkozás minősül.³⁾ A Katv. 8. § (6) bekezdésében foglalt hatályos rendelkezések alapján a kisadózó vállalkozásnak a tételes adófizetési kötelezettséggel érintett hónapok és 1 millió forint szorzatát meghaladó összegű bevétel után kell 40 százalékos mértékű adót fizetnie.⁴⁾ A kisadózó vállalkozás jogállása abban az esetben keletkezhet újra, ha az adóalanyisága megszűnését követően eltelt a Katv. 6. §-a szerinti időszak (az adóalanyiság megszűnésének éve és az azt követő 12 hónap).