Kutatás-fejlesztési tevékenység kapcsán elérhető kedvezmények

✎ Szilágyiné dr. Podmaniczky Laura

Bevezetés

A hazai innovációs rendszer megújításának egyik leg­fontosabb célkitűzése, hogy az egyetemi tudás­központok és a vállalati szféra szoros együttműködése mindinkább elősegítse a kutatás-fejlesztési tevé­keny­ség gyakorlati hasznosulását. A tudományos ku­ta­tások eredményeire épülő alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések támogatásával további fejlesztési és innovációs folyamatok alapozhatóak meg. A kuta­tás-fejlesztési pénzügyi ösztönzők elősegítik a vál­lal­kozások kutatáson, fejlesztésen és innováción alapuló versenyképességének növekedését. A kutatás-fejlesztési és innovációs eredmények létrehozásának és hasznosításának támogatását ösztönzi a saját tevé­keny­ségi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékeny­séghez kapcsolódó társaságiadó-alap és adókedvezmény, innovációs járulék-alap kedvezmény és a szo­ciális hozzájárulási adóban érvényesíthető adókedvezmény.
Cikkünk a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó ked­vez­mények igénybevételére vonatkozó szabályozást tekinti át. 

1. Kutatás-fejlesztés tevékenység (K+F tevékenység) meghatározása 

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Innovációs tv.) értelmező rendelkezése szerint ku­tatás-fejlesztésnek az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés minősül. Az Innovációs tv. 2020. január 1-től hatályos szöve­gezése szerint az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kí­sérleti fejlesztés fogalma:
a) alapkutatás az a kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszer­zé­sének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátás­ba helyeznék azok közvetlen üzleti alkalmazását vagy felhasználását, 
b) alkalmazott kutatás az a tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem meg­szerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifej­lesz­téséhez vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgál­tatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. Ma­gá­ban foglalja komplex rendszerek összetevőinek létreho­zását, és beletartozhat a prototípusok laboratóriumi kör­nyezetben vagy létező rendszerekhez szimulált interfésszel rendelkező környezetben történő megépítése, valamint kísérleti sorozatok gyártása, amennyiben ez az alkalmazott kutatáshoz és különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez szükséges, 
c) kísérleti fejlesztés: a meglévő tudományos, techno­lógiai, üzleti és egyéb vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, alakítása és felhasználása új vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások kidolgo­zása céljából, különösen: 
ca) az új termékek, eljárások vagy szolgáltatások fo­galmi meghatározását, megtervezését és dokumentálását célzó tevékenységek; 
cb) az új vagy javított termékek, eljárások és szol­gáltatások prototípusainak és kísérleti modelljeinek kidolgozása, illetve kiállítása, az ilyen termékeknek a tényleges működési körülményeket reprezentáló kör­nyezetben történő tesztelése és jóváhagyása abban az esetben, ha e tevékenységek elsődleges célja a végle­gesnek még nem tekinthető termék, eljárás vagy szol­gáltatás továbbfejlesztése; 
cc) a kereskedelmileg felhasználható olyan proto­típusok és kísérleti projektek kifejlesztése, amelyek kereskedelmi végterméknek minősülnek, mert előállításuk túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen, és amelyek egyidejűleg megfelelnek a kutatás alapvető ismérveinek (újszerűség, bizonytalanság, kreativitás), vala­mint amelyek módszeresen folytatott és megismé­tel­hető tevékenységnek tekinthetők. 
A kísérleti fejlesztésbe nem tartoznak bele a szokásos vagy időszakos változtatások, amelyeket meglévő ter­mé­keken, gyártósorokon, előállítási eljárásokon, szol­gálta­tá­sokon és egyéb folyamatban lévő műveleteken végeznek, ha e változtatások fejlesztésnek minősülnek.

1.1. A K+F tevékenység elhatárolása más tevékenységtől

A K+F tevékenységek költségei elszámolhatóság szem­pont­jából közvetlen és közvetett költségek lehetnek. Adó­alap kedvezményként kizárólag a K+F tevékenység köz­vetlen költségei vehetőek figyelembe. A közvetlenül felmerült költségek meghatározása érdekében el kell határolni a kutatás-fejlesztés körébe tartozó és az abba nem sorol­ható tevékenységeket. K+F tevékenység körébe tartoznak azok a tevékenységek, melyek közvetlenül hozzájárulnak a K+F projekthez, illetve amelyeket kizárólag a K+F te­vékenység céljának elérése érdekében végeznek. A K+F te­vékenység minősítéséhez a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (továbbiakban: Hivatal) által kiadott útmutató (Kutatás-fejlesztési Minősítési Eljárások Módszertani Útmutatója) szolgál alapul. 
Nem minősülhetnek K+F-tevékenységnek az olyan rész­feladatok, melyek elvégzése nem feltétlenül szükséges a projekt céljának megvalósításához. Az általános célú adatgyűjtés, valamint a piaci felmérések készítése nem része a kutatás-fejlesztésnek, azonban az olyan adatgyűjtés, amely egy kutatási folyamat része, a kutatásokhoz sorolandó. 
Az adatfeldolgozás önmagában nem minősül kutatás-fejlesztésnek, azonban, ha egy kutatási projekt szerves részét képezi, amely feltétlenül szükséges a kutatási projekt el­vég­zéséhez, akkor ez a tevékenység is kutatás-fejlesztésnek minősül. További példa lehet a marketingstratégia és eh­hez kapcsolódó piackutatás, a minőségbiztosítás, melyek nem szolgálják a projekt célkitűzéseinek megvalósulását, így nem is válhatnak K+F-é. 
Önmagában az, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység végzéséhez épületet építenek vagy újítanak fel nem tekint­hető K+F tevékenységnek, mivel ez a tevékenység nem csak és kizárólag a kutatási-fejlesztési tevékenység célját szolgálhatja, hiszen a projekt befejezésével vélhetőleg az épületnek egyéb – a K+F tevékenységtől független – felhasználási területe is lehetséges.  A megvalósíthatósági tanulmányok készítését a feldolgozott téma jellegének megfelelően kell a kutatás-fejlesztésbe so­rolni, illetve attól elhatárolni. Azaz, ha a tanulmány K+F te­vékenység megvalósíthatóságára irányul, akkor kutatás­nak mi­nősül. Az egyes projektek, programok, tevékeny­ségek vizs­gálata a megvalósítási döntés előkészítése, azonban nem minősül ku­tatás-fejlesztésnek (ilyen tipikusan a hatásvizsgálat).

1.2. Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala feladata

A Hivatal feladatköre egyrészt az adózók által önkéntesen és opcionálisan kezdeményezett előzetes minősítési eljárás lefolytatását jelenti, másrészt az adóhivatal, illetve más hatóságok, és bíróságok élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy a Hivatalt rendeljék ki szakértőként olyan szakkér­dések kapcsán, melyek az egyes tevékenységek K+F mi­nősítését érintik. 
Az előzetes minősítési eljárás keretében az adózó ké­relmére a Hivatal hatósági jogkörében minősíti a kére­lem­ben megjelölt projektet abból a szempontból, hogy az annak tartalmát képező tevékenységek K+F tevékeny­ség­nek tekinthetők-e. A minősítési eljárás keretében hozott határozat a K+F tevékenységhez kapcsolódó kedvez­mé­nyek érvényesítéséhez is felhasználható. A minősítési eljárás tárgyát csak a kérelem benyújtását követően meg­kezdett olyan projekt vagy projektrész képezheti, amely időtartamában pontosan meghatározott.  A minősítés akkor kérelmezhető egy adott projekt egyes részeire, ha azok egyértelműen elválaszthatóak egymástól. Ha a ké­relem tárgyát képező projekt kutatás-fejlesztésnek minő­sül, az adózó kérelmére a hatósági minősítés kiterjed arra is, hogy az adott tevékenységet a kérelmező a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 4. § 32. pontja szerinti saját tevé­kenységi körben végzi-e, továbbá a hatósági határozat meg­határozza a projekt alapkutatási, alkalmazott kutatási vagy kísérleti fejlesztési tevékenységeinek arányát. A minősítési eljárás keretében hozott határozat a hatóságra csak a projektnek a kérelemben foglaltakhoz képest vál­to­zatlan megvalósítása mellett kötelező. Az olyan projektre, amely a kérelemben foglaltaktól eltérően valósult meg, a hatósági minősítés hatálya nem terjed ki.

2. K+F tevékenység fogalma a társasági adó rendszerében 

A Tao. tv. rendszerében saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenységnek minősül
• az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját ered­ményére és kockázatára végzett K+F tevékenység,
• az a K+F tevékenység, melyet az adózó a saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy meg­ren­delésére teljesít,
• a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján végzett közös kutatás-fejlesztési tevékenység. [Tao. tv. 4. § 32.pont]

2.1. Az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység 

Az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékeny­ség alatt olyan tevékenységeket kell érteni, amelyeket az adózó saját elhatározásából, saját kezdemé­nye­zé­sére végez, és amelyeknek célja például az adózó saját termékeinek, szolgáltatásainak bővítése, megújítása, új eljárások, módszerek bevezetése, az alkalmazott munkafolyamatok egyszerűsítése, korszerűsítése vagy eredményességének javítása.  
A saját eszköz fordulat alatt a Tao. tv. alkalmazásában olyan eszközöket kell érteni, amelyek az adózó rendelkezésére állnak, függetlenül a használat jogalapjától. Saját eszköznek minősülnek például azon eszközök, amelyek felett az adózó gyakorolja a tulaj­donosi jogokat, de saját eszköznek tekinthetőek az adózó által bérelt eszközök is. A saját alkalmazottakat tekintve a döntő ismérv nem a foglalkoztatás jogalap­ja vagy a munkaszerződés típusa, hanem a rendel­ke­zésre állás. Saját alkalmazott lehet a határozatlan vagy határozott idejű munkaszerződéssel rendelkező, tel­jes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munka­vál­laló, külföldi államból Magyarországra kiküldött, más cégtől kirendelt, esetleg munkaerő-kölcsönzés ke­retében kölcsönvett munkavállaló is.  
Saját tevékenységi körben végzett K+F tevékeny­ség­nek minősül, ha bizonyos részfunkciókat, tudo­mányos ismereteket nem igénylő egyes funkciókat, – melyek az adózó kutatás-fejlesztési projektjének meg­valósításához elengedhetetlenek,- az adózó más adó­zó vagy egyéb szervezet által nyújtott szolgálta­tás­ként igénybe vesz, és ezek a tevékenységek az adózó szakmai ellenőrzése, irányítása, felügyelete mellett kerülnek ellátásra. Elengedhetetlen feltétel azonban – szemben a kutatás-fejlesztési megállapodással -, hogy az adózó is végezzen saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára olyan te­vékenységet, mely önmagában is K+F tevékenységnek minősül.  
Egy kutatóintézettől – amely nem minősül társasági adóalanynak – igénybe vett K+F szolgáltatás a megrendelő adózónál abban az esetben minősülhet saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenységnek, amennyiben az elengedhetetlenül szükséges a K+F projekt megvalósításához. 

2.2. Az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesített K+F tevékenység  

Az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesített K+F tevékenység alatt olyan K+F tevékenység értendő, amely nem a saját vállalkozási tevékenység keretében történő felhasználás, korszerűsítés céljából valósul meg, hanem a megrendelést teljesítő fél a K+F tevékenységet egy külső megrendelő részére, szer­ződés alapján, ellenérték fejében végzi.  
A K+F tevékenység témáját, tárgyát, az elérendő célt a meg­rendelő fél határozza meg. A felek a megrendelés rész­leteit – többek között a munkáért járó ellenérték össze­gét – szerződésben rögzítik. A megrendelés eredményeként létrejövő új eljárással, termékkel, eredményességet ja­vító módszerrel – általában – a megrendelő fél rendelkezik.

2.3. A kutatás-fejlesztési megállapodás alapján végzett (közös) K+F tevékenység 

Az Innovációs tv. alapján kutatás-fejlesztési megállapodás a két vagy több vállalkozás, illetve vállalkozás és kutatóhely (e pontban a továbbiakban: felek) között létrejött olyan megállapodás, amelynek tárgya
a) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szol­gáltatásra vonatkozó közös kutatás-fejlesztés, valamint az ilyen kutatás-fejlesztés eredményeinek közös hasznosítása,
b) ugyanazon részt vevő felek közötti korábbi meg­ál­lapodás alapján végzett, a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó közös kutatás­fej­lesztés eredményeinek közös hasznosítása,
c) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szol­gáltatásra vonatkozó közös kutatás-fejlesztés, az ebből szár­mazó eredmény közös hasznosítása nélkül,
d) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szol­gáltatásra vonatkozó fizetett kutatás-fejlesztés, valamint az ilyen kutatás-fejlesztés eredményeinek közös hasznosítása,
e) ugyanazon részt vevő felek közötti korábbi megál­lapodás alapján végzett, a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó fizetett kutatás-fejlesztés eredményeinek közös hasznosítása, vagy
f) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szol­gáltatásra vonatkozó fizetett kutatás-fejlesztés, az ebből származó eredmény közös hasznosítása nélkül. 

A közös K+F projektek csak akkor minősülnek saját te­vékenységi körben végzett K+F tevékenységnek, ha meg­felelnek az Innovációs tv. szerint meghatározott kutatás-fejlesztési megállapodás definíciójában foglaltaknak. A fentiek értelmében a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján közösen végzett K+F tevékenység saját tevékenységi kö­rében végzett K+F tevékenységnek minősülhet attól függetlenül, hogy annak eredményét a felek közösen hasznosítják-e vagy sem.  
Szintén saját tevékenységi körében végzett K+F tevé­keny­ségének minősül a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján végzett olyan tevékenység, ahol a finanszírozó fél maga nem végez K+F tevékenységet (fizetett kutatás-fejlesztés), csupán a felé kiszámlázott költségeket fizeti meg. Az alkalmazhatóság feltétele azonban, hogy a K+F te­vékenység kapcsolódjon a finanszírozó fél gazdasági te­vékenységéhez. 

3. K+F tevékenységhez kapcsolódó közvetlen költségek 

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) 51. § (1) és (2) bekezdése határozza meg a termékek és a szolgáltatások közvetlen önköltségének (és ezzel a közvetlen költségek) tartalmát. Közvetlen önköltségnek minősül minden olyan a kutatás-fejlesztés érdekében felmerült költség, amelyek 
a) az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
b) az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá
c) az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók.

A közvetlen költségek konkrét tételeinek tartalmát minden gazdálkodónak a rá vonatkozó sajátosságoknak megfelelően kell meghatároznia. Ebből következően a köz­vetlen költségek körébe gazdálkodónként eltérő tartalmú elemek tartozhatnak. Bármely szolgáltatás közvetlen ön­költségébe (és így közvetlen költségébe) sorolható jellemzően a K+F tevékenységet végzők a bérköltség és járulékai közül minden olyan tétel, amelyek nyújtását jogszabály kö­te­lezően előírja, vagy amelyek nyújtásáról a munkavállaló és a munkáltató vállalkozó között fennálló munkavégzésre irányuló szerződés, illetve egyéb, a munkavállalókat meg­illető további juttatásokról rendelkező szerződés, megálla­podás, belső szabályzat kifejezetten rendelkezik. A köz­vetlen költségek közé sorolhatóak a K+F tevékenységhez közvetlenül vásárolt és felhasznált anyagok bekerülési értéke, a K+F tevékenység végzéséhez bérbevett eszközök és műszerek bérleti díjai. A K+F tevékenységhez használt tárgyi eszközök, immateriális javak értékcsökkenési leírása is a közvetlen költség részét képezi, ha egyértelműen igazolható a K+F tevékenységgel kapcsolatos használat ténye és mértéke. 
Nem lehet a K+F tevékenység közvetlen költségei között kimutatni az értékesítési költségeket, a K+F tevékeny­ség­nek nem minősülő, K+F fogalmi körébe nem tartozó mun­kák költségeit. A közvetlen önköltség nem tartalmazhatja az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket sem.
A K+F tevékenység közvetlen költségei közül adózás előtti eredményt csökkentő tételnek csak az adott adóévben elvégzett K+F tevékenység közvetlen költségei minő­sülnek, melyek a saját tevékenységi körben elvégzett K+F tevékenységhez kapcsolódnak. Az adózónak ezért elkülönítetten kell kezelnie a K+F érdekében felmerült költ­ségeket. Elkülönített számviteli nyilvántartás hiányában nem támasztható alá a kedvezmény igénybevételének jogszerűsége. 

3.1. K+F tevékenységhez kapcsolódó közvetlen költségek elszámolása

Az Szt. 25. § (4) bekezdése szerint a kísérleti fejlesztés aktivált értékeként a jövőben hasznosítható, a kísérleti fejlesztés eredményének jövőbeni hasznosításakor az árbevétel­ben megtérülő, a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült olyan számlázott összeget és a saját tevékenység során felmerült – az Szt. 51. § szerinti – közvetlen ön­költségbe tartozó költségeket lehet figyelembe venni, ame­lyek aktiválható termékben – szellemi termék, tárgyi esz­köz, készlet – nem vehetők számításba, mivel a létre­ho­zott termék piaci – várható piaci – árát meghaladják. A kísérleti fejlesztés állományba vett aktivált értéke nem haladhatja meg azt az összeget, ami várhatóan megtérül a kapcsolódó jövőbeni gazdasági haszonból a további fejlesztési költségek, a várható terme­lési költségek, illetve a termék értékesítése során köz­vet­lenül felmerülő értékesítési költségek levonása után.Az Szt. 25. § (5) bekezdése szerint a kísérleti fejlesz­tés aktivált értékeként lehet kimutatni a megkezdett, de az üzleti év mérleg fordulónapjáig be nem fejezett kísérleti fejlesztés – a jövőben várhatóan megtérülő – közvetlen költségeit is. Ilyenkor a kísérleti fejlesztés aktivált értéke nemcsak a kísérleti fejlesztés több­let­költségeit foglalja magában, hanem azon termékek közvetlen költségeit is, amelyeket csak később, a kísérleti fejlesztés befejezésekor lehet a készletek, a tárgyi eszközök, a szellemi termékek között állo­mányba venni a kísérleti fejlesztés aktivált értékének csökkentésével.
Ha a támogatásból finanszírozott kutatás, kísérleti fejlesztés jövőbeni hasznosíthatósága bizonytalan, ak­kor a felmerült kutatási, kísérleti fejlesztési költsé­geket a felmerülés időszakában, elhatárolás nélkül le­het elszámolni a számviteli törvény általános sza­bá­lyai szerint. A kutatási, kísérleti fejlesztési költségek ellentételezésére kapott támogatás összegét egyéb bevételként kell elszámolni azzal, hogy amennyiben a kutatási, kísérleti fejlesztési költségek egy része a következő üzleti évben merül csak fel, úgy az ellentételezésre kapott és egyéb bevételként elszámolt támogatás arányos összegét el kell határolni, és a következő üzleti évben a költségek felmerülésekor kell azt feloldani, egyéb bevételként kimutatni.
Ha a társaság úgy ítéli meg, hogy a támogatásból finanszírozott kutatás, kísérleti fejlesztés várhatóan hasznosítható eredménnyel fog zárulni, amelynek felmerült költségeit a számviteli politika szerint aktiválja, úgy a kapott támogatás a számviteli elszámolás szempontjából fejlesztési támogatásként minősíthe­tő. Ebben az esetben a kapott támogatást egyéb be­vételként kell elszámolni, amelyet halasztott bevételként időbelileg el is kell határolni.
A kutatás, kísérleti fejlesztés befejezésekor a kísér­leti fejlesztés aktivált értékét az Szt. 25. § (4) bekezdése szerint kell megállapítani és a befejezett kísérleti fejlesztés aktivált értékét az Szt. 52. § (4) bekezdése szerint kell terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával csökkenteni. A halasztott bevételként kimutatott, a befejezett kí­sérleti fejlesztés aktivált értékének a költségek, ráfordítások felmerülésével arányos összegét pedig fel kell oldani, és az egyéb bevételek között kell elszámolni. Ha a kísérleti fejlesztés aktivált értékének hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni, az Szt. 52. § (4) bekezdése szerint 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt kell leírni.
Előfordulhat az az eset is, amikor a kutatás, kísérleti fejlesztés egy része hasznosítható, a másik része pedig nem, és ez utóbbi tény csak a befejezéskor kerül megállapításra a tárgy­évet követő üzleti évben. Ilyenkor a tárgyévben felmerült kutatási, kísérleti fejlesztési költségeket aktiválni kell, a kapott támogatást el kell számolni egyéb bevételként, és halasztott bevételként időbelileg el is kell határolni. A tárgyévet követő évben a még felmerült kutatási, kí­sérleti fejlesztési költsé­geket aktiválni kell. A kutatás, kísérleti fejlesztés befejezésekor a jövőben nem hasznosítható résszel a kísérleti fejlesztés aktivált értékét csökkenteni kell, és ezzel egyidejűleg az arányos támogatás idő­be­lileg elhatárolt összegét fel kell oldani az egyéb bevételekkel szemben. A jövőben hasznosítható kísér­leti fejlesztés aktivált értékét az általános szabályok szerint kell értékcsökkenésként elszámolni, és hozzá kapcsolódóan az arányos támogatás időbelileg elhatárolt összegét feloldani az egyéb bevételekkel szemben.

4. K+F tevékenység kedvezménye a társasági adóban

A társaságiadó-alap csökkentésének érvényesítése során az adózóknak egy komplex feltételrendszer valamennyi elemét teljesíteniük kell, melyek közül az alapvető krité­ri­umok: 
• az adózó által végzett tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősüljön; 
• az adózó K+F tevékenységét a Tao. tv. 4. § 32. pontja szerinti saját tevékenységi körben végezze;
• az adózó a K+F tevékenységének a számviteli törvény alapján meghatározott közvetlen költségnek minősülő összeget veheti számításba, figyelemmel a Tao. tv. által meghatározott korlátokra.

A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontjában meghatározottak szerint az adózó adózás előtti eredményét csökkenti a saját tevékenységi körben végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége. A kedvez­mény a felmerülés adóévében, vagy – az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi – legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig az értékcsökkenés el­számolásának adóévében érvényesíthető. Nem csökkentheti az adózó társasági adóalapját a belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a sze­mélyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vál­lalkozótól közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt közvetlen költséggel. Továbbá, az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költ­ségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés nap­jáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben – vissza­fizetési kötelezettség nélkül – kapott támogatás, juttatás összegével, illetve – ha él a választási lehetőséggel – a tá­mogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel. 
A megrendelt K+F tevékenységek tekintetében – főszabályként – a szolgáltatást végző fél jogosult a K+F tevé­kenység közvetlen költségeivel a társasági adóalapját csökkenteni, ugyanakkor a Tao. tv. 7. § (18) bekezdése értel­mében a megrendelést teljesítő társaság nem csökkentheti az adóalapját azon K+F szolgáltatások közvetlen költsé­geivel, amelyeket belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól köz­vetlenül vagy közvetve vett igénybe. 
A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontjában foglaltaktól eltérően a belföldi illetőségű adózótól közvetlenül igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatásra vonat­ko­zóan az adóalap-csökkentést a megrendelő és a szolgáltatás nyújtója megosztottan is érvényesítheti a megrendelő és a szolgáltatást nyújtó közös írásbeli nyilatkozata alapján, összesen legfeljebb a szolgáltatás nyújtója által (Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján) érvényesíthető összegben. 
Ennek feltétele, hogy a megrendelő és a szolgáltatást nyújtó az adóbevallás benyújtásáig írásbeli nyilatkozatban rögzítsék a szolgáltatás kutatási és kísérleti fejlesztési szol­gál­tatási minőségét, a szolgáltatás nyújtója által a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján érvényesíthető összeget, va­lamint ebből a megrendelő és a szolgáltatást nyújtó által figyelembe vehető összeget. A nyilatkozatban foglaltak valóságtartalmáért és teljesüléséért a megrendelő és a szol­gáltatás nyújtója egyetemlegesen felel. E megosztás alá tar­tozó kedvezményt a kapcsolt vállalkozások felé nem lehet továbbadni. 
A közösen végzett K+F tevékenység esetében a társasági adóalap csökkentés alkalmazhatósága szempontjából irreleváns, hogy a finanszírozó fél maga végez-e kutatás-fejlesztési tevékenységet, azonban az adózó vállalkozási, bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódnia kell a finanszírozott K+F tevékenységnek. Amennyiben a finanszírozott K+F tevékenység az adózó vállalkozási, bevételszerző tevékenységéhez nem kapcsolódik, akkor annak közvet­len költségével meg kell növelni az adózás előtti eredményt (nem elismert költség). [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pont, 3. számú melléklet A) rész 15. pont]
Csökkenthető az adózás előtti eredmény a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pont szerint meghatározott összeg háromszorosával, de legfeljebb 50 millió forinttal
• a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Aka­démia, a központi költségvetési szervként működő ku­tatóintézet (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megálla­podásban részes államnak a megfelelő szervezetét is), továbbá
• a bármelyikük által vagy közösen alapított kutató­in­tézet, kutatóhely, valamint
• a közvetlenül vagy közvetve többségi állami tulaj­don­ban lévő gazdasági társaság formájában működő ál­lami kutatóintézetés az adózó által írásban kötött szerződés alapján közösen végzett K+F tevékenység esetén [Tao. tv. 7. § (17) bekez­dése].
Az igénybe vett kedvezmény (9 százalékkal számított) adótartalma az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
A háromszoros kedvezmény a megrendelőnél csak ak­kor vehető igénybe, ha a szolgáltatást nyújtó a megren­delőnek nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi adózótól, nem belföldi telephelytől, nem a személyi jö­vedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt K+F szolgáltatás igénybevételével teljesítette. [Tao. tv. 7. § (18) bekezdése]

4.1. K+F tevékenység kedvezmény érvényesítése kapcsolt vállalkozások esetében

A saját tevékenységi körében kutatás-fejlesztési tevé­kenységet végző adózó a választása szerint a K+F te­vé­kenység alapján érvényesíthető adóalap-csökkentő tétel (Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pont) általa megha­tározott részét vagy egészét átengedheti a kapcsolt vállalko­zása(i) számára, – figyelemmel a Tao. tv. 7. § (21) bekezdésére – azzal, hogy a Tao. tv. 3. számú melléklet A/15. pontja szerinti körülmények fennállását vizsgálni kell.
Az adózó az általa átadott összege(ke)t adóalap-csökkentő tételként nem állíthatja be a társasági adóbevallásába. Mivel az átadással érintett kapcsolt vállalkozásoknál szintén vizsgálandó, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység az ő esetükben is kapcso­lódik-e a vállalkozási tevékenységhez (nem elég, ha az átadó társaságnál megfelel ennek a kritériumnak), ezért olyan társaságok részére célszerű átengedni a korrekciós tétel teljes vagy részleges összegét, amelyek bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódik az átadó társaság által végzett K+F tevékenység. Miután a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségére tekintettel igénybe vehető kedvezmény ruházható át, nincs akadálya, hogy olyan társaság adja át az említett összege(ke)t a kapcsolt vállalkozásai részére, amely társaság a K+F tevékenységét kutatásfejlesztési megállapodás alapján végzi (például egy leányvállalat, amely anyagilag hozzájárul az anyavállalat által központosítva végzett kutatás-fejlesztési tevékenység megvalósításához).
A kedvezményezett adózó akkor csökkentheti az adózás előtti eredményét, ha rendelkezik az adóbevallás benyújtásáig az átadó írásos nyilatkozatával, amely tartalmazza 
• az átadó adóévi saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenysége közvetlen költségének összegét, valamint
• az összegre tekintettel az adózók – az átadó és az átvevő, vagy a több átvevő- által érvényesíthető összeget. A nyilatkozat(ok)ban meghatározott összeg(ek) nem haladhatják meg a nyilatkozat kiállítója (átadó) által érvényesíthető Tao. tv. (1) bekezdés t) pontja alapján érvényesíthető csökkentés összegét.
A nyilatkozatban foglaltak teljesüléséért az adózó és kap­csolt vállalkozása egyetemlegesen felel. A nyilatkozatban szereplő adatokról a nyilatkozat kiállítója valamint a ked­vezményezett(ek) a társasági adóbevallásban adatszolgáltatásra kötelezett. 
Azon kapcsolt vállalkozások, amelyek részére a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja szerint érvényesíthető összeg egésze vagy egy része átadásra kerül, az átadott tétel mellett saját jogon, a saját tevékenységi körükben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségére tekintettel is csökkenthetik az adózás előtti eredményüket. 
A felsőoktatási intézménnyel, Magyar Tudományos Aka­démiával, a központi költségvetési szervként működő ku­tatóintézettel, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézettel, kutatóhellyel, valamint a közvet­le­nül vagy közvetve többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaság formájában működő kutatóintézettel kötött megállapodás alapján közösen végzett kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó háromszoros adóalap-ked­vez­mény összege (vagy annak egy része) a kapcsolt vállalko­zások számára nem adható át a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés w) pontjában rögzített kizáró feltétel alapján. 

4.2. Fejlesztési adókedvezmény

A társasági adó alanya fejlesztési adókedvezményt vehet igénybe a jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás üzembe helyezése és a fejlesztési adókedvezményről szóló 165/2014. (VII. 17.) kormányren­de­letben foglaltak szerinti üzemeltetése esetén, a Tao. tv. 22/B. §-ában foglaltaknak megfelelően. Az adózó az adókedvezményt a beruházás üzembe helyezését követő adóévben – vagy döntése szerint a beruházás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő ti­zenkét adóévben, legfeljebb a bejelentés, illetve a kérelem benyújtásának adóévét követő tizenhatodik adóévben ve­heti igénybe. Az adókedvezmény a fizetendő adó 80 szá­zalékáig érvényesíthető. 

5. K+F tevékenység innovációs járulék-alap kedvezménye

A K+F projektek adóhatása érinti a helyi iparűzési adóalapot. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) be­kezdés d) pontja értelmében a helyi iparűzési adó alapja a társaság nettó árbevétele, amit csökkenteni lehet az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. Mivel a saját tevékenységi körben végzet K+F projektek közvetlen költsége csökkenti a helyi iparűzési adó alapját, így csökken a helyi iparűzési adó összege is. Az Innovációs tv. értelmében a vállalatok innovációs járulék fizetésre kötelezettek, aminek az alapja a helyi iparűzési adó alapja, így közvetett módon a K+F projektek csökkentik az innovációs járulék összegét is. (Innovációs tv. 15. §, 16. § (1) bekezdése) 

6. K+F tevékenység kedvezménye a szociális hozzájárulási adóban 

Saját tevékenységi körben alapkutatást, alkalmazott kuta­tást, kísérleti fejlesztést végző kutatóhelynek minősülő kifi­zető, az adófizetési kötelezettséget eredményező, munka­vi­szonyban foglalkoztatott kutató-fejlesztő munkavállalóval összefüggésben adókedvezményt érvényesíthet. A kedvez­mény egyenlő a tárgyhónapban a kutatás-fejlesztési tevé­kenység közvetlen költségeként elszámolt bérköltség után a 17,5 százalékos adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.A kedvezmény igénybevétele esetén a kifizető a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsé­ge­ként nem vonhatja le a kutató-fejlesztő munkavállaló azon munkabérének a hozzá kapcsolódó szociális hozzájárulási adóval és szakképzési hozzájárulással növelt összegét, amelyre az előzőek szerint kedvezményt érvényesít.