Kell-e személyi jövedelemadó bevallást benyújtanom?

✎ Dr. Sütő Zsuzsanna

Évről évre megfogalmazódik számtalan adózóban az a kérdés, hogy egy adott tevékenysége kapcsán, illetve bizonyos jövedelme után kell-e adóbevallást be­nyújtania. A közeledő személyi jövedelemadó bevallási határidőre tekintettel a cikk célja ezúttal az, hogy az adózók legszélesebb körét érintő jövedelemtípusok kapcsán próbálja megvilágítani azt, hogy a ma­gánszemélyeket mely esetekben nem terheli bevallási kötelezettség, továbbá milyen jövedelemfajtákat, juttatásokat nem kell a bevallásban szerepeltetniük.

1. Bevallási kötelezettség

A személyi jövedelemadó alapvető tézise, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles,1 ettől eltérő szabályt, kivételes célok érdekében az adóból kedvezményt csak törvény állapíthat meg. 

Ebből az általános rendezőelvből kiindulva, a tör­vény meghatározza azokat a juttatásokat, melyeket már bevételként sem kell figyelembe venni, így adókötelezettség ezek után fel sem merül. 

A bevallási kötelezettség egyrészt munkáltatói adómegállapítás révén, másrészt önadózással teljesíthető. Azon magánszemélyek, akiknek nem a munkáltató készíti el az adóelszámolást, de a törvényben foglalt feltételeknek megfeleltek2, 2014. február 17-éig kér­het­ték az adóhatóság közreműködésével elkészített egyszerűsített bevallást a 1353NY elnevezésű nyilat­kozat benyújtásával. Azok a magánszemélyek, akik erre nem voltak jogosultak, vagy a beérkezett nyi­lat­kozatuk nem tekinthető érvényesnek, a 1353-as szá­mú személyi jövedelemadó bevallással vagy a törvé­nyi feltételek teljesülése esetén a 1353ADÓNYILAT­KOZAT elnevezésű nyomtatvány kitöltésével és be­nyújtásával teljesíthetik bevallási kötelezettségüket.

Amennyiben viszont a magánszemély az adóévben egyáltalán nem szerzett bevételt, vagy kizárólag olyan bevételt szerzett, amelyet nem kell bevallania, úgy adóbevallási kötelezettsége nem áll fenn.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tör­vény (a továbbiakban: Szja tv.) 11.§ (3) bekezdése szerint nem kell bevallani azt a bevételt: 

1. amelyet a jövedelem számításánál nem kell figyelembe venni, 

2. amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és az éves összege nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított összes jövedelem nem ha­ladja meg a 200 ezer forintot,

3. az ingatlan átruházásból, vagyoni értékű jog gyakorlásának átengedéséből, e jogról való lemondásból szár­mazó bevételt, ha abból jövedelem nem származik,

4. amely után a személyi jövedelemadó megfizetésére a kifizető kötelezett,

5. amely kamatjövedelemnek minősül, és abból a kifizető az adót levonta,

6. amely pénzbeli nyereménynek minősül [76. § (2) bekezdés],

7. amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján Magyarországon nem adóztatható,

8. amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.

1.1. Adóalapba nem tartozó bevételek

Az Szja tv. 7. § (1) bekezdése határozza meg azon bevételek körét, melyeket a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni. E körből jelentős részt képviselnek az Szja törvény 1. számú mellékletében nevesített adómentes juttatások. Ezeknek a bevételeknek a teljes körű felsorolására és részletes ismertetésére a cikken belül nincs lehe­tőség. Az itt meghatározott bevételeket az adóbevallásban sem kell szerepeltetni.

1.2. Ingó értékesítés

Ingó vagyonátruházásnak minősül az ingó dolog ma­gánszemély általi értékesítése. Ingó vagyontárgynak kell tekinteni az ingatlannak nem minősülő dolgot, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).3

Nem keletkezik azonban adókötelezettség, ha a magán­személy ingó értékesítésből származó összes jövedelme nem haladja meg a 200 ezer forintot. Amennyiben e jogcímen megszerzett jövedelem meghaladja ezt az összeget, úgy csak a 200 ezer forint feletti rész után kell a 16 szá­zalékos adót megfizetni. Ilyenkor a teljes jövedelmet be kell vallani, de annak 16 százalékkal megállapított adóját csökkenteni kell 32 ezer forinttal. Nem alkalmazható azonban a 200 ezer forintos men­tességi szabály abban az esetben, ha az ingó vagyontárgy átruházására üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység keretében kerül sor.

Gazdasági tevékenységnek minősül az ingó értékesítés, ha az üzletszerű, tartós, vagy rendszeres, valamint ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi.

Ebben esetben az Szja tv. 58. § (1)-(5) bekezdése alapján megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. Mindebből következően az 58. § (7) bekezdésben szabályozott – 200 ezer forintos – men­tességi szabály nem alkalmazható. Tekintettel arra, hogy önálló tevékenység esetén a fizetendő egészségügyi hozzájárulás nem számolható el költségként, a magánsze­mély­nek e jogcímen megállapított jövedelmének 78 százaléka után kell a 16 százalékos szja-, valamint 27 százalékos eho-fizetési kötelezettségét teljesítenie.

Nem kell megállapítani az ingó vagyontárgy átruházá­sából származó bevételből jövedelmet – így bevallani sem kell azt–, ha az az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot.4 Ehhez a bevételi értékhatárhoz fűződő kedvező szabály üzletszerű ingó értékesítés esetén is érvényesíthető.

Amennyiben a bevétel az adóév elejétől összesítve meg­haladja a 600 ezer forintos értékhatárt, úgy az összes bevételből kell jövedelmet számolni. 

1.3. Ingatlanértékesítés

Nem kell bevallani az ingatlan átruházásából, vagyoni érté­kű jog gyakorlásának átengedéséből, e jogról való lemon­dás­ból származó bevételt, ha abból jövedelem nem szár­mazik.

Nem keletkezik egyrészt adóköteles jövedelem, ha az ér­té­kesítésből származó bevétel kevesebb, vagy azonos összegű az elszámolható költséggel, másrészt, ha a meg­szerzéstől az eladásig a törvényben meghatározott idő már eltelt.

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jö­ve­delem megállapításakor a törvény a megszerzéstől eltelt időhöz kapcsolódó korrekciónál aszerint tesz kü­lönb­séget, hogy lakás, vagy nem lakás céljára szolgáló ingat­lan átruházásáról van szó. 

Abban az esetben, ha a magánszemély 2008-ban vagy azt megelőzően szerzett, lakásnak minősülő ingatlant, vagy ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogot értékesített 2013-ban, akkor adóköteles jövedelme nem keletkezik. A nem lakó ingatlanok esetén akkor nem kell adóköteles jövedelmet megállapítani, ha az ingatlant a magánszemély 1998-ban vagy azt megelőzően szerezte. A nem lakó ingatlanhoz fűződő vagyoni értékű jog 2013-as értékesítése esetén a jövedelem csak akkor adómentes, ha annak a szerzése 1982. január 1-je előtt történt. Az eltelt időhöz kapcsolódó 15 éves korrekció a vagyoni értékű jog adóköteles érté­kesítése esetén nem alkalmazható.

Adókötelezettség fennállása esetén az ilyen címen megszerzett jövedelmet a bevallás161-162. soraiban kell feltüntetni. 

1.4. Kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó

A személyi jövedelemadó általános rend­sze­rétől eltérően bizonyos esetekben nem a magánsze­mélyt, hanem a juttatás nyújtóját terheli az adókötelezettség. Ilyen kifizetőt terhelő adó többek között a béren kívüli juttatások után, valamint a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások esetében merülhet fel5. Az előbb felsorolt juttatásokban részesülőt ezzel összefüggésben semmiféle adókötelezettség nem terheli, még a bevallásában sem kell szerepeltetni ezeket a jövedelmeket. 

1.5. Kamatjövedelmek

Azokat a kamatjövedelemnek minősülő bevételeket, melyek után a kifizető az adót levonta, a magánszemélynél nem kell bevételként figyelembe venni.

1.6. Pénzbeli nyeremény6

Az Szja tv. 76. §-ában meghatározott adóköteles nyere­mény­nek kell tekinteni a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény címén kapott be­vételt. Ilyen nyeremény többek között a Szerencse­játék Zrt. által szervezett játékon nyert lottó, totó, luxor nyeremény. A külföldön nyert lottónyeremé­nyekre az előzőek nem vonatkoznak, azok után a nyerteseknek itthon kell az összevont adóalap részeként az adót megfizetni.

Miután pénzbeli nyeremény esetén az adót a ma­gánszemélynek kiosztandó teljes nyeremény­összeg­ből a kifizetőnek kell egy tételben levonnia és befizetnie, így a magánszemélynek ezzel összefüggésben további adókötelezettsége nem keletkezik.

Nem számít jövedelemnek a jogszerűen szerve­zett, a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a sorsjátékból, a játékkaszinóból, a bukmékeri rend­szerű fogadásból, a lóversenyfogadásból, bingójátékból, a kártyateremben szervezett kártya­játékból szár­mazó nyeremény mellett, új elemként a távsze­rencsejátékból származó nyeremény. Így az említett játékokban részt vevő magánszemélynek ezzel kap­csolatban nem keletkezik adókötelezettsége.

Ezzel összefüggésben említést érdemel, hogy a távszerencsejáték szolgáltatás nyújtásához az állami adóhatóság engedélye szükséges. Abban az esetben, ha szervező rendelkezik ilyen engedéllyel, akkor a játékból származó nyeremény nem számít jövedelemnek. Erre vonatkozó engedély hiányában viszont az online játékban elért bevétel a magánszemély össze­vonás alá eső jövedelmeként válik adókötelessé. 

Egyre többször merül fel kérdésként, hogy miként kell kezelni az online szervezett pókerjáték nye­reményét. Tekintettel arra, hogy Magyarországon on­line pókerjáték szervezésére irányuló tevékeny­ség­re az állami adóhatóság engedélyt még nem bo­csátott ki, így az érintett tevékenységből származó összeg nem tekinthető az Szja tv. 76. §-a szerinti, nyereményként megszerzett jövedelemnek. A nye­remény összege önálló tevékenységből származó jövedelemként válik adókötelessé a nyertes magánszemélynél. Az internetes póker jellemzője ugyanis, hogy a játék több óráig, akár napokig is eltart, s gyakran előfordul, hogy egyesek életvitelszerűen űzik ezt a tevékenységet. A játékosok nem egymás tétjeit nyerik el, hanem a verseny szervezője által kitűzött pénzdíjat szerzik meg. Az ilyen címen megállapított jövedelem után – kifizető hiányában – a magánszemélynek kell mind a személyi jövedelemadó-, mind az eho-fizetési kötelezettséget teljesíteni.

1.7. Nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján Magyarországon nem adóztatható jövedelmek

Lehet, hogy a magánszemély kizárólag olyan bevételt szer­zett az adóévben, amely az összevont adóalapba tartozna, de nemzetközi egyezmény alapján azt az adó alól Ma­gyar­országon mentesíteni kell (az Szja tv. fentebb idézett 7. § (1) m) pontja). Ténylegesen tehát adókötelezettség (adófizetés) nem merül fel. Speciális szabály ezekre az esetekre, hogy ilyenkor nem kell még adóbevallást sem benyújtani (Szja tv. 11. § (3) bekezdés a) pontja).

1.8. Külön törvények alapján a bevallás alól mentesített jövedelmek

Itt kell említést tennünk azokról a személyi jövedelemadó rendszerén kívüli adózási formákról, melyek esetleg mégis eredményezhetnek bevallási kötelezettséget, sőt ritkán még adófizetési kötelezettséget is.

Háztartási munkára létesített jogviszony7

Adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatásnak mi­nő­sül a természetes személyek között háztartási munkára létesített jogviszony. 

Háztartási munkának kell tekinteni a kizárólag a ter­mészetes személy és háztartásában vele együtt élő sze­mélyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életé­hez szükséges feltételek biztosítását szolgáló alábbi tevé­kenységeket:

• lakás takarítása, főzés, mosás, vasalás, gyermekek felügyelete, házi tanítása, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás.

A törvény meghatározza, hogy mikor nem tekinthető ház­tartási munkának a fenti munkák elvégzése. Háztartási alkalmazottnak minősül az a háztartási munkát végző ter­mészetes személy, aki ezt a tevékenységét nem egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozóként végzi. 

A foglalkoztatót az adóhatósági nyilvántartásba vétel, regisztráció céljából bejelentéssel érintett háztartási alkalmazottanként, havonta 1000 forint összegű regisztrációs díjfizetési kötelezettség terheli, melynek összege független attól, hogy az adott hónapon belül hány napon történt a foglalkoztatás. A foglalkoztató az általa foglalkoztatott háztartási alkalmazott után adó- és járulékfizetésre akkor kötelezett, ha a törvényben előírt díjfizetési és/vagy bejelentési kötelezett­ségét elmulasztja.

Az adórendszeren kívüli kereset azonban a háztartási alkalmazott tekintetében adó- és járulékfizetési kötelezett­séget még abban az esetben sem keletkeztet, ha a foglalkoztató a háztartási alkalmazottat érintő bejelentési köte­lezettsége teljesítését elmulasztotta.

Mindamellett, hogy ez foglalkoztatási forma vonzó lehet kvázi köztehermentessége miatt, ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy a háztartási alkalmazott ezen jogviszonya alapján nem minősül biztosítottnak, valamint a regisztrációs díj megfizetése társadalombiz­to­sítási ellátásra való jogosultságot sem keletkeztet.

Az egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül munkát végzők bevallása

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény alapján egyszerűsített módon mezőgazda­sági, továbbá turisztikai idénymunkára, vagy alkalmi mun­kára létesíthető munkaviszony.

A munkáltatónak az alábbi mértékű közteher-fizetési köte­lezettségnek kell eleget tennie

• mezőgazdasági, turisztikai idénymunka esetén 500 forint

• alkalmi munka esetén 1000 forint

• filmipari statiszta alkalmi munkára való alkalmazásakor 3000 forint

a munkaviszony minden naptári napjára munkaválla­lónként.

Az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munka­viszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a köte­lező legkisebb munkabér 85%-a, garantált bérminimum esetén 87%-a jár.

A filmipari statiszta alkalmi munkából származó jövedelme nem haladhatja meg a 12 000 forintot.

Az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevételből a magánszemélynek kizárólag akkor kell jövedelmet meg­állapítania és bevallást benyújtania, ha az egyszerűsített foglakoztatásból származó bevétele meghaladja az e foglakoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér napibérként meg­határozott összegének (2013. évben 4510 Ft/nap) szorzatát (mentesített keretösszeg).

Egyszerűsített foglalkoztatásból származó jövedelemnek a kifizetett (nettó) munkabér száz százalékát kell tekinteni.

Amennyiben a magánszemélynek – a fentiek miatt – személyi jövedelemadó-bevallási kötelezettsége keletke­zik, munkaviszonyból származó jövedelemként (a bevallás 1. sorában feltüntetve) kell figyelembe venni a kifizetett net­tó munkabérnek a mentesített keretösszeget meg­ha­la­dó részét. Nem kell azonban a filmipari statisztaként vég­zett alkalmi munka bevételéből jövedelmet megállapítani és bevallani. 

2. Egyes tevékenységekhez, valamint juttatásokhoz kapcsolódó bevallási sajátosságok

Az alábbi pontokban arra láthatunk példákat, hogy mely esetek eredményezik legtöbbször, hogy elmarad a bevallási kötelezettség teljesítése, egyúttal rávilágítunk arra, hogy ezt milyen adózói félreértések, problémák okozhatják.

2.1. Közfoglalkoztatottak adóbevallási kötelezettsége

A közfoglalkoztatás az aktív korú, munkaképes, de a mun­ka­erőpiacról kiszorult munkavállalók számára biztosít foglalkoztatási lehetőséget. Közfoglalkoztatott az a 16. életévet betöltött álláskeresőnek minősülő személy, akit, közfela­da­tot ellátó szervezetek (pl. helyi önkormányzat, költség­ve­tési intézmény, egyház, közhasznú szervezet) közfeladat ke­retében foglalkoztatnak. A közfoglalkoztatással létrejövő jog­viszony több tekintetben eltérő sajátosságokkal rendel­ke­zik a munkaviszonyhoz képest, azonban társadalom­biz­tosítási illetve adózási vonatkozásait illetően a munka­viszonyra irányadó szabályokat kell rá alkalmazni. E jogviszonyból származó jövedelem nem önálló tevékenységből származó adóköteles bérjövedelemnek minősül. Az adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemélyt adóbevallási kötelezettség terheli. Ezt a kötelezettséget abban az esetben is teljesíteni kell, ha adófizetési kötele­zett­sége nem keletkezik az adózónak. 

Nem kell ugyanakkor bevallani a közfoglalkoz­tató által nyújtott természetbeni ellátások (pl. térítésmentes étkezés, elhelyezés, a lakóhelyről a munkavégzés helyére történő szállítás) értékét, mert ezek a juttatások adómentesek. 

2.2. Diákok jövedelemszerzése, bevallása

Évek óta a diákok is egyre nagyobb számban vállal­nak munkát a tanulmányi időben, valamint az iskolaszünetben egyaránt. Tekintettel arra, hogy az adókötelezettség életkortól függetlenül mindenkit terhel, így esetükben is szükség van a bevallás elkészítésére.

Mivel a diákok is többféle jogviszony keretében dolgozhatnak, bevallásukat mindig az őket foglalkoztató kifizető, munkáltató által kiállított igazolás alapján kell elkészíteniük. A megszerzett bevétel adókötelezettségének megállapítása függ a foglakoztatás for­májától (pl. munkaviszony, megbízásos jogviszony, egyszerűsített foglalkoztatás). A foglalkoztatás megszűnésekor a kifizetőnek, munkáltatónak min­den esetben igazolást kell kiállítania, illetve az össze­sített igazolást a következő év január 31-éig ismét el kell juttatnia az általa foglalkoztatott magánsze­mélyekhez. 

A bevallást a foglalkoztató által adott igazolás alapján kell kitölteni, amelyben szerepel – a bevallás soraira való hivatkozással – mind a kifizetés jogcíme, mind pedig az adóalap és a levont adóelőleg összege.

Adómentes a nappali tagozaton a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből a havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó rész. Az adómentesen adható juttatáson felüli jövedelmet azonban munkaviszonyból szárma­zó jövedelemként kell bevallani.

A szakképző iskolai tanulónak, illetve felsőfokú szak­képzésben részt vevő hallgatónak tanu­ló­szer­ződés, illetve hallgatói szerződés alapján, valamint szak­képzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulónak a szorgalmi idő befejezését követő össze­függő szakmai gyakorlat időtartamára külön jogszabály szerint kötelezően kifizetett díjazás adómentes. Ugyancsak adómentes a tanulószerződéses tanulót külön jogszabály alapján megillető kiegészítő pénzbeli díjazás.8

Ezzel összefüggésben merülhet fel kérdésként, hogy a tanu­lószerződés alapján járó díjazás adómentesnek tekint­hető-e abban az esetben, ha azt keresőképtelenség idejére fizetik ki. A betegszabadságot meghaladó időtartamra a tanuló táppénzre jogosult. A betegszabadság időszakára járó 70 százalékos mértékű tanulói pénzbeli juttatás adó­men­tesen kifizethető, míg a táppénz összegéből – amely adóköteles társadalombiztosítási ellátásként az Szja tv. 3. § 21. pontja alapján bérnek minősül – a kifizetőnek kell az adóelőleget, valamint a járulékokat levonnia.

2.3. Ösztöndíj 

Adómentes az oktatási intézményekben folytatott tanul­má­nyokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra ösztöndíj címén, vagy a szociálisan rászoruló részére szociális segély, valamint szociális ösztöndíj címén folyósított összeg.9

A felsőoktatási rendszerben biztosított juttatások közül adómentes továbbá a nappali tagozaton tanuló hallgató részére kifizetett ösztöndíj, a tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege, valamint a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege. 

Az említetteken kívül a 2013. VII. 6-ától hatályos szabá­lyo­zás alapján adómentesek még az alábbi – törvényben nevesített – ösztöndíjak: a hallgató részére folyósított Kle­bels­berg Ösztöndíj, Magyar Sportcsillagok Ösztöndíj, nem­zeti felsőoktatási kiválóság ösztöndíj, továbbá a doktorjelölt, illetve az oktató, kutató részére folyósított nem­zeti felsőoktatási kiválósági ösztöndíj.10

2.4. Gyermekgondozási segély adómentessége

A családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély, anyasági támogatás és gyermeknevelési támogatás valamint a nevelőszülői díj11 adómentes juttatások, így abban az esetben, ha az adóévben ezen kívül semmilyen más, adókötelezettség alá eső jövedelemmel nem rendelkezik a magánszemély, akkor bevallást sem kell benyújtania. 

Nézzünk egy példát annak bemutatására, ha egy gyesen lévő édesanya – némi kereset-kiegészítés céljából – a gyermekei kinőtt ruháit, használati cikkeit értékesíti az interneten keresztül. Kell-e adóbevallást benyújtania, s ha igen milyen összegeket kell abban feltüntetnie. Amennyiben a használt cikkek értékesítéséből származó adóévi bevétele nem haladja meg a 600 ezer forintot, úgy abból– az 1.2. pontban említett szabályoknak megfelelően – jövedelmet sem kell megállapítani. Ha az adózónak az említett bevételeken kívül nincs más adókötelezettség alá eső jövedelme, ekkor adóbevallást nem kell benyújtania. 

Abban az esetben viszont, ha a babaholmik eladásából származó bevétele meghaladja a 600 ezer forintot, a bevételből (163. sor „b” oszlop) a megszerzésre fordított össze­gek (163. sor „c” oszlop) levonásával meg kell állapítania a jövedelmet (163. sor „d” oszlop). Ha az így kiszámított jövedelem meghaladja a 200 ezer forintot, akkor kell az említett összeget bevallani. Ez esetben a jövedelem után meg­állapított 16 százalékos adó összegéből le kell vonni – a 200 ezer forint 16 százalékát jelentő – 32 ezer forintot, s ennek összegét kell feltüntetni a 163. sor „e” oszlopában.

2.5. Gyermekgondozási díjban részesülők bevallási kötelezettsége

Gyakran fordul elő, hogy a két hasonlónak tűnő ellátási for­ma között (gyes és gyed) az abban részesülők nem tesz­nek különbséget a tekintetben, hogy melyik ellátás adóköteles. A gyermekgondozási díjat gyakran összetévesztik a gyermek­gondozási segéllyel, így emiatt elmarad a bevallás benyújtása. 

Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év január 15-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.12 Nem alkalmazható viszont ez a szabály pl. az egészségbiztosítási pénztár által januárban át­utalt decemberi gyed összegére. Ez az összeg januárban megszerzett jövedelemként kezelendő, ugyanis ezt az ellátást nem tb kifizetőhellyel rendelkező munkáltató fi­zette ki. 

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a to­vábbiakban: Art.) 178. § 18. pontja szerint az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette.

Mivel mind a gyermekgondozási díj, mind pl. a ter­hes­ségi-gyermekápolási segély adóköteles társadalombiz­to­sítási ellátásnak minősül13, úgy ezen jövedelmeket mint más bérjövedelmet a bevallás 4. sorában kell szerepeltetni. A bevallási kötelezettséget attól függetlenül teljesíteni kell, hogy az adózónak további adófizetési kötelezettsége ezzel összefüggésben általában nem merül fel, mivel az ellátásból év közben adóelőleget vontak le. 

2.6. Munkanélküli ellátásban részesülők bevallási kötelezettsége

Az Szja törvény bérnek minősíti többek között a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított álláskeresési járadékot, állás­ke­resési segélyt – ha ennek megállapítására nem a magánsze­mélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a keresetkiegészítést és keresetpótló juttatást.

Az ilyen jogcímeken kapott juttatást a bevallás 4. sorában, „más bérjövedelemként” kell feltüntetni, mivel ezeket nem a munkaviszonyával összefüggésben szerezte a magánszemély. Ekként kell feltüntetni az előzőekben említett adóköteles társadalombiztosítási ellátást, ha azt nem a munkáltató fizette ki (pl. egészségbiztosítási pénztár által a munkaviszonyban állónak kifizetett táppénz, gyed összege). Ugyancsak más bérjövedelemként kell bevallani a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló tör­vény alapján kapott adóköteles juttatást.

Fontos kiemelni azonban, hogy abban az esetben, ha álláskeresési segélyt az öregségi nyugdíjkorhatár öt éven belüli betöltésére is figyelemmel állapítják meg, az összeg nyugdíjnak14 minősül, így azt bevallani sem kell.

2.7. Nyugdíj

Azoknak az adózóknak akiknek az adóévben a nyugdíj volt az egyetlen jövedelemforrásuk, továbbra sem kell adóbevallást készíteniük, mivel a nyugdíj adómentes jövedelemnek15 minősül. A nyugdíj összegét akkor sem kell feltüntetni a bevallásban, ha az adózó más, adóbevallási köte­lezettség alá eső jövedelmet szerez az adóévben.

2.8. Év közben megszűnő egyéni vállalkozók bevallása

Önálló tevékenységnek minősül többek között az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a vá­lasz­tott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselő valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység.

Az egyéni vállalkozói tevékenységüket év közben megszüntető vagy a tevékenységüket az adóév egy részében szüneteltető adózóknak nem szabad meg­feledkezniük arról, hogy a megszűnés és a szünetelés adóévéről is el kell készíteniük az 53-as bevallásukat. Ez a kötelezettség független attól, hogy az adóévben keletkezett-e vállalkozói bevételük, vagy sem.

2.9. Kilépő adatlap, munkáltatói 

igazolás nem pótolja a bevallást

Gyakran okoz gondot – legfőképp az évközben meg­szű­nő munkaviszonyok esetében –, hogy elmarad a be­vallás benyújtása. A volt munkáltató által a mun­kaviszony megszűnésekor kiállított igazolás (kilépő adatlap) a magánszemély bevételének teljes összegéről és jogcíméről, a figyelembe vett ked­vez­ményekről, va­la­mint a levont adóelőleg összegéről ad tájékoz­tatást. A kilépő adatlap, vagy a munkál­ta­tói igazolás alapján azonban az adóévről a magán­személynek minden­képpen bevallást kell készí­te­nie, az említett igazolások ugyanis nem helyettesítik a bevallást.

2.10. Korábban érvényesített biztosítási adókedvezmény 

Az adóbevallás benyújtásával kapcsolatban kérdés­ként még mindig felmerül az, ha valaki 2013-ban olyan élet-, illetve nyugdíjbiztosítási szerződéssel kap­csolatban gya­korolta rendelkezési jogosultságát, amellyel össze­függésben korábban kedvezményt érvé­nyesített, akkor az adókedvezményt vissza kell-e még fizetnie.

Mivel 2009-ben lehetett utoljára adókedvezményt ilyen címen igénybe venni, melytől számítva – a visszafizetési kötelezettségre vonatkozó mentesség szerinti – három év már eltelt, a 2013-ban gyakorolt rendelkezési jog a korábban érvényesített biztosítási adókedvezmény visszafizetését nem eredményezi.

2.11. Bérbeadás 

Az ingatlan-bérbeadási tevékenységből származó jö­ve­delmet 1353-as bevallás 7. sorában kell bevallani önálló tevékenységből származó jövedelemként. Annak, aki­nek a bérbeadásból származó jövedelmei nem kifi­ze­tő­től származtak, az őt terhelő adóelőleg-fizetési kötele­zettségét negyedéves bontásban a 1353-C bevallási lap 60-63. soraiban kell bevallania.

A kifizetők által levont, illetve a magánszemély által meg­fizetett adóelőleget a 1353-C bevallási lap 55., illetve 64. sorának összegében kell figyelembe venni.

A bérbeadásból származó jövedelemmel kapcsolatban eset­legesen felmerülő eho-fizetési kötelezettség bevallására a 1353-09 bevallási lap szolgál.

A bevétel csökkentés lehetősége lakás bérbeadása esetén

2012. január 1-jétől lakás bérbeadása esetén a bérbeadó ma­gánszemély Szja. tv. 17. § (5) bekezdése alapján a bérbea­dás­ból származó bevételéből levonhatja az általa más településen bérbevett lakás ugyanazon évben igazoltan meg­fizetett bérleti díját. Ennek feltétele, hogy a bérbeadás, illetve a bérbevétel időtartama a 90 napot meghaladja és a bérbevett lakással összefüggésben a magánszemély más tevé­keny­ségéből származó bevételével (például önálló tevékenység vagy egyéni vállalkozói tevékenység bevételével) szemben ne számoljon el költséget, vagy az igazoltan megfizetett bérleti díjat számára még részben se térítsék meg. 

Az említett szabály alapján nem kizárt az sem, hogy kül­földön bérelt ingatlan bérleti díja is levonható a bevételből, ha az egyéb feltételek fennállnak.

Mivel a bérleti szerződés a bérleti díjként meghatározott összeget tartalmazza, így a jogviszony fennállását bizonyítja ugyan, de a díj megfizetésének igazolására nem alkalmas. A díj megfizetését a bérbeadó magánszemély által kiállított számlával, vagy számviteli bizonylattal (ha a bérbeadó nem kért adószámot) kell igazolni.

Fontos kiemelni azonban azt, hogy a bevételt akkor is be kell vallani, ha a bérbevett lakás bérleti díjaként elszámolható összeg ugyanannyi, vagy meghaladja azt. 

2.12. Támogatói adomány jóváírása esetén 

nem kérhető a munkáltatói elszámolás

Mindenképpen adóbevallást kell benyújtania annak a magánszemélynek – azaz egyéb feltételek megléte esetén sem választhatja a munkáltatói adómegállapítást –, akinek az önkéntes pénztári számláján támogatói adományt írtak jóvá, ugyanis az ilyen jogcímen megszerzett jövedelem egyéb jövedelemként válik adókötelessé, melyet 27 szá­zalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás is terhel. Ez esetben – miután az önkéntes pénztár nem minősül kifi­ze­tőnek – a magánszemélyt terheli az eho-fizetési kötele­zettség, s mivel ezt elszámolni nem tudja, így az e címen megszerzett bevétel 78 százalékát tekintheti jövedelemnek. A támogatói adomány összegét így a 1353-as bevallás 14. sorában kell feltüntetni.

3. Eljárást érintő szabályok

3.1. Elhunyt magánszemély adójának megállapítása16

A személyi jövedelemadó rendszerében az adókötelezettség személyhez kötött kötelezettség, ezért az elhunyt adó­zó helyett más magánszemély nem készítheti el, nem nyújt­hatja be az elhunyt bevallását. Az elhunyt személy adóját a lakóhelye szerint illetékes adóigazgatóság határozattal állapítja meg.

A törvény nem tartalmaz arra vonatkozóan kötelező előírást, hogy a hozzátartozók mennyi időn belül kötelesek a bejelentést megtenni, de érdekük fűződhet ahhoz, hogy a hagyatéki terhek, esetleges adótúlfizetés összegét minél előbb megismerjék, így indokolttá válhat az elhunyt adójának soron kívüli megállapítását kérniük.

Az elhalálozás tényét az adóhatóság honlapjáról le­tölt­hető nyomtatványon – melynek alkalmazása nem kötelező – vagy formai követelmények nélküli le­vélben kell bejelenteni. Az adatlap az elhunyt magán­sze­mély túl­élő házastársa, örököse által nyújtható be a hagyatéki tár­gyalás lezárását követően. 

Az adó-megállapítás feltétele, hogy az adó-megállapí­tásá­hoz szükséges adatok, az igazolások, iratok az adóhatóság rendelkezésére álljanak. A gyorsabb ügyintézés érdekében célszerű az adóhatóság által ajánlott nyom­tatványt beküldeni, melynek kitöltési útmutatója részle­tesen tartalmazza az adatlaphoz csatolandó dokumentumokat, iratokat. 

3.2. Bevallás pótlása

Abban az esetben, ha az adózó önhibáján kívül, valamilyen ok miatt nem tudta határidőben benyújtania bevallását, az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül – a ké­sedelem igazolásával egyidejűleg –, az eredeti nyomtat­vány kitöltésével pótolhatja a mulasztását. Az igazolási kérelmet a bevallás pótlásával együtt kell benyújtani.

Amennyiben a magánszemélynek önhibáján kívül nem áll­nak rendelkezésére azok az iratok és igazolások, melyek a be­vallás határidőben történő benyújtásához szüksé­ge­sek, úgy erről május 20-áig bejelentést kell tennie az adóha­tóságnak.17

Ebben az esetben a bevallás évének november 20-áig a késedelem miatt mulasztási bírság nem szabható ki.18 Amint az akadályoztatás oka megszűnik, a bevallást az igazolási kérelemmel együtt kell pótolni.

A bevallás késedelmes teljesítése azonban megfosztja az adó­zót attól a jogától, hogy a személyi jövedelemadó 1-1 szá­za­lékáról érvényes nyilatkozatot tegyen, valamint nincs lehe­tő­sége a pótlékmentes részletfizetési lehetőséget kérni az adó­hatóságtól (nem lehet érvényes az erre vonatkozó nyilatkozata).

3.3. Önellenőrzést érintő változás 

Az Art. 2014.január 1-től hatályos szabályozása lehetőséget teremt arra, hogy a személyi jövedelemadó bevallás az adóbevallás benyújtására előírt határidő előtt is helyesbíthető legyen önellenőrzéssel. Ezzel összefüggésben kimondja a jogszabály azt, hogy a helyesbített adó az általános szabá­lyok szerint válik esedékessé.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben például az adózónak az önellenőrzés során befizetendő adója keletkezik, úgy azt 2014. május 20-áig még pótlék­mentesen fizetheti meg.19

Jogszabály hivatkozások:

1) Szja tv. 1.§ (3) bekezdés

2) Szja tv. 11/A. §

3) Szja tv. 3. § 30. pont

4) Szja tv. 58.§ (9) bekezdése

5) Szja tv. 69. § (1) bekezdés

6) Szja tv. 76. § (2)

7) 2010. évi XC. tv.

8) Szja tv. 1. számú melléklet 4.11. pont

9) Szja tv. 1. számú melléklet 3.2.6. pont

10) Szja tv. 1. számú melléklet 4.12. pont

11) Szja tv. 1. számú mellékletének 1.7. pontjának 2013. dec. 31-ig hatályos rendelkezése szerint

12) Szja tv. 26. § 2013. dec.31-ig hatályos rendelkezése szerint

13) Szja tv. 3. § 15. pont

14) Szja tv. 3. § 23. a) pont

15) Szja tv. 1. számú melléklet 1.2. pont

16) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 131.§

17) Art. 31.§ (4) bekezdés

18) Art. 172. § (20) bekezdés

19) Art.. 51.§ (1a) bekezdés